Egy úgynevezett fissziós atomerőművet képzel a Holdra telepíttetni az USA kormányzata, és a NASA (National Aeronautics and Space Administration, azaz az ottani Űrkutatási Hivatal) ezt értelemszerűen helyesli, sőt részt vesz a tervezésben.
Minderről az igen megbízható AP hírügynökség tudósított. A hazai internetes lapok is átvették a hírt, ám nem tulajdonítottak különleges jelentőséget neki. Én mint a Hold egyetlen lakója, annál inkább. Már csak ez hiányzik! Komolyan. Atomerőmű, ide? És ha valami meghibásodik benne, ahogyan Csernobilban vagy Japánban, akkor mi lesz? Drága amerikai kormány, ne idegesítsetek!
Hajlamos volnék azt hinni, hogy ez a fantazmagória túl költséges, és szinte megvalósíthatatlan, ha nem olvasnám el a híradást elejétől végéig. A fisszió – mint megtudtam – a maghasadás rövidebb és elegánsabb neve. A reaktort egy erre vállalkozó cég fogja megépíteni a Földön, utána hoznák föl ide. Pályázat lesz, meg minden, az ilyesmi odaát valódi versengést jelent, tehát a legcélszerűbb és legolcsóbb javaslatot benyújtó kapja majd a megbízatást (fölteszem, hatalmas üzletről van szó). Újabb föladat, hogy az erőművet épségben följuttassák ide.
A NASA szakértői megvizsgálták ezt a science fictionbe illő elképzelést, és arra jutottak, hogy megvalósítható, nem is túl nehezen. Álláspontjuk szerint erre az erőforrásra a várható holdbéli műveletek miatt okvetlenül szükség lesz megbízható energiaforrásra. A projekt kútfeje, bizonyos Sebastian Corbisiero kijelentette, hogy a rendszer megvalósítása már csupán karnyújtásnyi távolságra van tőlünk. Fontosságát növeli, hogy hasonló erőművek telepíthetőek elvileg a naprendszer valamennyi bolygójára, ami a földiek energiaszükségletét is biztosíthatná hosszabb távon.
Érdekes. Mintha kirajzolódna a klímakatasztrófa csökkentésének újmódi megoldása. Talán. Ha ez az egész igaz, és a gyakorlatban is működőképes. Az amerikaiak mindenesetre repülőstartot vettek, várják a tervpályázatokat 2022. február 22-ig. A feltételek komolyak, a minierőműnek emberi közbeavatkozás nélkül is ki kell kapcsolódnia bármiféle üzemzavar esetén, nem lehet súlyosabb hat tonnánál, és el kell férnie egy négy méter átmérőjű hengerféleségben, ugyanakkor garantáltan szolgáltatnia kell negyven kilowatt energiát legalább tíz évig.
Nem tudom megítélni ezeket technikai adatokat. De minél többet gondolkodom az ötleten, annál inkább érzem, hogy
túl kéne emelkednem a saját emberi önzésemen.
Igaz, hogy holdbéli magányomnak annyi, ha ez a szerkezet ide kerül és üzembe helyezik. Ám az is igaz, hogy ha az ember földi életének egyik fontos biztosítéka lehet, akkor
gyermekeink, unokáink és az ő utódaik talán mégis bizakodhatnak abban, hogy az óbolygó sokáig lakható marad, s nem kell elmenekülniük onnan. Ami egyébiránt ugyanolyan tudományos-fantasztikus idea, mint a Hold-, Mars-, Uránusz-, Jupiter- satöbbi atomerőmű.
Mint tudjuk, immár a magyar kormánynak is van űrkutatási részlege. Fölhívom az ott dolgozók figyelmét a föntebb körvonalazott ötletre. Ér annyit, mint egy magyar űrexpedíció, s dicsekedni is lehet vele kellőképpen. Bízom a magyar kutatók leleményességében.
Azt, hogy én hová tegyem át székhelyemet a Holdról, majd csak kifundálom, amikorra időszerűvé válik. Bízom a magyar írók leleményességében is.
