Hall az ember mindenfélét, ha auditív technikai eszközeit az óbolygó felé fordítja. Kérdés csak az, mit higgyen el belőle.
Emlékszem, a műkorcsolyaversenyeken gyerekkorom időszakában a jégen sorakozott föl a tíz-tizenkét tagú zsűri, s a fejük fölé emelt táblákkal pontoztak. Fír koma zíben. De a legmagasabb és a legalacsonyabb számtot nem vették figyelembe. Ehhez hasonló módon,
a legpozitívabb és a legnegatívabb hírt vagy körülményt igyekszik a racionális agy kiszorítani az elfogadható tartományból. Noha azok a legérdekesebbek.
Én most kivételesen két ilyesfajta végletet osztok meg mindenkivel, aki odafigyel erre a blogra.
Íme az egyik irányba kilengő legvadabb híresztelés, ami eljutott hozzám. Hazánk kormányzata titkos tárgyalásokat folytat az EU-val. Tudtukra adták, hogy a Brüsszel-ellenesség csupán a belpolitikai térnyerés eszköze, valójában eszük ágában sincs kilépni az európai államközösségből, sőt! Záros határidőn belül az eurót is bevezetik. Ehhez azonban szükséges, hogy az EU minden lehetséges anyagi támogatás ideadjon nekünk, méghozzá gyorsan, asztal alatt, ahogyan minálunk szokásos, miközben folytassák nyugodtan tovább a korrupció, a jogegyenlőtlenség és a médiára tenyerelés miatti felelősségrevonás nyilvános procedúráját.
Míg a másik irányba kilengő véglet: beszélik, hogy a kis településekre (ezer-ezerötszáz lakos alatt) hiába küld megfigyelőket az ellenzék vagy az EBESZ (Bármi is legyen az. Persze, megnéztem: Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet.) A pici falvakban helyi erőcsoportok diktálnak. Választáskor úgy, hogy némi pénzt vagy élelmiszert juttatnak a szavazóképeseknek. Akik közül az első bemegy, de csak üres borítékot dob a ládába. A szavazólapot kihozza a zsebében. Két saroknyira álldogálnak az erős emberek, és a szavazásra igyekvők. Itt a következő voksolónak a kezébe nyomják a kitöltött lapot. Ő majd azt dobja be, kihoz egy üreset. És így tovább. Mondott helyeken olykor 150-200 szavazattal már az élre lehet kerülni.
Ez azért úgy hangszik, mintha egy Francis Ford Coppola film részlete volna. Előfordulhat ilyesmi? Ér ennyi pénzt és szervezkedést egy győzelem a kis helységekben, mindegy, hogy képviselőé, polgármesteré vagy párté? Nincs válaszom. Idefönn
a Holdon híján vagyok a politikai harcoknak, s mintha a fantáziám is korlátozottabbá válna az ingerszegény környezetben.
Az is lehet, hogy az érintettség érzete a múló idővel egyenes arányban csökken, hiába tudom, hogy az óbolygó az életterem, ahová biztosan visszatérek. Talán már a nem túl távoli jövőben.
Hogy föltegyem a pontot az í-re: olyat is hallottam, hogy a választás napján, amikor a szavazatokat összeszámlálták, kiderült, mégsem az nyert, akiért leírt módon szervezkedtek, ennek hallatán a voksolókra támadtak azok, akikkel az erő van, tömegverekedés tört ki. Mert ugye
legális lépést nem tehet az, aki illegálisan cselekedett.
Talán csak egyetlen helyszínen volt ilyesmi, hozzám ennyi jutott el. Igazán kíváncsi volnék, van-e rajtam kívül másnak efféléről tudomása. Akinek igen, jelentkezzék, írjon, vagy csak tegye közzé, mindannyiunk okulására.
Addig marad a korcsolyaversenyek értékelési rendszere: mindkét leírt híresztelést egyszerűen töröljük, söpörjük le az asztalunkról. Marad ottan emezek nélkül is elég ügy, jelenség, ténykörülmény, amelyek izgalomban tarthatják az ország jövőjéért aggódó állampolgárokat.
