Idefönt még többször jut eszembe Enrico Fermi kérdése, amelyet 1950-ben tett föl, Los Alamos-ban (New Mexico), a híres kutatóintézetben. Munkatársaival ebédelt. Délelőtt arról beszélgetett munkatársaival, köztük a mi Teller Edénkkel, hogy mennyi a valószínűsége, hogy a fénysebességnél gyorsabb objektumokat fedeznek föl a következő tíz évben. Teller azt felelte, egy a millióhoz. Később, az ebédlőasztalnál Fermi kifakadt: Hol vannak? – távoli égitestek civilizációinak követeire gondolt. Ezen mindannyian nevettek.
Rengeteg a tudományos bizonyíték arra, hogy létezniük kell, méghozzá sokfelé. Csak valószínűleg emberi ésszel fölfoghatatlan messzeségben. A legközelebbi csillag, melynek bolygói közt akadnak gyanúsak, 4,2 fényévnyire járja végtelen útját, azaz negyvenkétmillió kilométernyire.
Az USA tudósai sokszor kíséreltek meg értelmes üzeneteket küldeni a világmindenségbe. Hátha az idegenek arra várnak, hogy mi kezdeményezzünk.
A legismertebb az arecibói rádióüzenet. 1974. november 16-án 1679 bitet sugároztak Puerto Rico hegycsúcsáról, mert ez két prímszám, a 23 és a 73 szorzata. Ha csak olyan fejlettek, amennyire mi, ezt értik. A procedúra pontosan 1679 másodpercig tartott, csak akkor egyszer küldték el, nem ismételték. Immár nincs is rá mód, legalábbis onnan, Arecibo óriási „tányérja” (rádióteleszkóp) a közelmúltban összeomlott, s nincs is szándék, hogy újjáépítsék. Miért? Mert az észak-amerikaiak pénzelték, tudniillik kémkedésre is kiválóan alkalmas. De arra már fejlettebb eszközöket találtak ki. Mellesleg az összeomlás is a klímaválság rovására írható, az egyre durvább trópusi viharok egyike tette tönkre.
Hosszabb ideje rebesgetik az USA sajtójának könnyűkezű rovataiban, hogy láttak már azonosítatlan repülő tárgyakat, elsősorban a légierő pilótái. Ám az ő jelentéseik titkosnak (classified) számítanak. Újabban azonban többször elhangzott a vád, hogy a hadügyminisztérium (PENTAGON) szándékosan tartja vissza azokat az információkat, amelyekről pedig tájékoztatni kéne a lakosságot, vagy legalább a Kongresszust és a Szenátust, mert biztonsági kockázatot jelenthetnek. Újabban egy szenátor megelégelte a bizonytalanságot, s fölszólította a megfelelő katonai részlegeket, hogy készítsenek átfogó tanulmányt minden ismeretlenobjektumról. Immár buzdítják a pilótákat, mondják el, mit láttak. Kérik a videofelvételeket is, van belőlük bőven. E problémakörről a megbízható 60 perc című oknyomozó tévéműsor összeállítást készített. Mindjárt június, várom, mi lesz.
Három éve áthúzott az égen egy furcsa, szivar vagy palacsinta alakú valami, amit több csillagász érzékelt. Az ilyesfajta tárgyak sebességénél négyszer gyorsabban, ráadásul nyílegyenesen. Ha már akkor itt vagyok a Holdon, közelebbről megvizsgálhattam volna.
Avi Loeb, a Harward Egyetem csillagászati tanszékének neves professzora kijelentette, amit legrövidebben a könyve címével összegezhetünk: „E. T. , azaz a Földön kívüli intelligens élet első jele.” Sajnos, mire ez az első jel világméretű érdeklődést keltett, már el is húzott innen, olyan ütemben halványodva, hogy további megfigyelése lehetetlen. Más tudósok vitatták Loeb állításait, ám aligha akad olyan szakember (és ember), akinek a képzeletét ne mozgatta volna meg az a lehetőség, hogy hírt kaphatunk olyan élőlényekről, akik vélhetőleg sokkal fejlettebbek és okosabbak nálunk. Tanulhatnánk tőlük. Átvehetnénk mindazt, amit ők már kitaláltak, fölfedeztek, létrehoztak.
Talán tudják, hogyan kerülhetők el a háborúk. Miként oldható meg, hogy tökéletlen demokráciák ne alakuljanak diktatúrákká. Hogyan alakítható ki olyan rendszer, amelyben a kisebbség nem veheti – lophatja – el magának mindazt, ami a többség fáradságos munkájának gyümölcse. Miként hagyható abba a fegyverkezés örökre, s biztosítható a béke megnyugtató szerződésekkel. Hogyan költhető obszcénul nagy összeg egészségügyre, szociális jólétre, Miként szüntethető meg a vallási gyűlölet, a rasszizmus, a fasizmus minden válfaja, Hogyan érthetünk szót egymással válságos helyzetekben. Satöbbi.
Csakhogy hallgatnánk-e rájuk? Kormányaink követnék-e az általuk kidolgozott elméleti és gyakorlati megoldásokat? Békésen, szerényen, alázattal fogadnánk-e a követeiket? A mellettünk elszáguldó szivart először Robert Weryk csillagász vette észre, ő a Maui sziget vulkánjának tetejére épült teleszkópot használta, a világ legmagasabb érzékenységű kamerájával. Ezt a fontos létesítményt még nem szüntette meg sem az általunk megvadított időjárás, sem a pénzcsapok elzárása. Nevet is Weryk adott az E. T.-nek: Omuamua (ejtsd: Ó-mua-mua). A vicces hangzású szó jelentése hawaii nyelven: Messziről jött hírnök.
Istenem… mikor jár erre a következő? És valóban, a híres fizikust idézve: Hol vannak? Hol vagytok?
Drága E. T.-k, azt hiszem, ti vagytok a legutolsó reménységünk. Ha ti nem húztok ki az egyre gyorsabban lefele forgó örvényből, magyarán, csávából, amelybe magunkat lavíroztok bele, igazán nem tudom, mi lesz velünk. Én már hátrahagytam a Földet, de azon még dolgoznom kell, hogy idevarázsoljam a szeretteimet, a barátaimat, a kedves ismerőseimet, a lista hosszú.
Mindenesetre innen küldök nektek üzenetet, teleszkóp helyett telepatikóddal, gyertek, várunk rátok, én biztosan, ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti ti.
