Triumvirek

Mi az egészségtelen világnézetet kaptuk odahaza, hogy még véletlenül se csatlakozzunk semmiféle politikai mozgalomhoz, ne vegyünk részt a rendszerrel kapcsolatos gyűléseken, és semmiféleképp ne lépjünk be pártba, szervezetbe, még a szakszervezet is határeset. Mert az olyan, mintha kutyagumiba lépnénk. Ehhez tartottam magam kamaszkoromtól öregségemig, azaz körülbelül mostanáig. Már aligha változom. Az ilyen magatartás hátulütője azonban, hogyha én s a hozzám hasonlók, tehát mi, valamennyire okos értelmiségiek távol tartjuk magunkat a politikai harcmezőktől, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a nálunk hülyébbek ágállnak és kardcsörtetnek ott.

Ugyanakkor a rendszerváltozás óta egészséges emberi és írói kíváncsisággal figyelem a hazám politikai életének fejleményeit. Most például innen, a Hold hűvös és sötét teréből veszem a híreket az úgynevezett előválasztásról. Amelyben, ha jól értem, az ellenzék kiemelkedőnek tekintett figurái próbálják lenyomni egymást, hogy világossá válhassék, melyikük a legalkalmasabb a jelenlegi kormányt megdönteni kívánó seregek főparancsnoki (miniszterelnökjelölti) pozíciójára.

Bizisten, nehéz eldönteni. Füllig Jimmyként őszinte sajnálatomra bevallom, kevéssé bízom abban, hogy az ellenzéki szavazók, akiknek a voksai döntik el a kérdést, kellően átgondoltak lennének. Mi, szavazók, csekély szakértelemmel rendelkezünk ahhoz, hogy megítéljük, A vagy B párt – élén C vagy V vezetővel – tudná bevezetni az ország hajóját a gondok és nehézségek nyílt tengeréről a béke, nyugalom, biztonság és gyarapodás öblébe (v. ö. Kánaán). Érdeklődve várom, miként alakul a harc, amelyet egyre élesebbnek érzékelek innen messziről. Tűnődöm, mit tennék a helyükben. Sejtem, hogy amit én cselekednék, annak ők az ellenkezőjét fogják.

Lelkialkatom arra hajaz, amilyen Bagarja uramé, ő a béke barátja Petőfi elbeszélő költeményében (A helység kalapácsa). Emiatt, bármelyik ellenzékvezér-jelölt helyében fölhívnám a két legesélyesebb vetélytársamat, javasolnám, találkozzunk fehér asztalnál. Vélhetőleg főznék is valamit, a specialité de la maison-jaim közül. Javasolnám nekik:

küzdelem helyett fogjunk inkább össze, elvégre azonos a cél.

Lépjünk a színre most rögtön, mosolygósan, hármas kézfogással. Jelentsük ki szavazóinknak (nemcsak az elő- hanem a tényleges választásokon is), hogy minket nem a hatalom izgat, hanem az ügyszeretet, a közös programunk (amire szintén szükség lesz) kivitelezése. Amennyiben sikerül nyernünk, triumvirátusban irányítjuk majd a hazát, három hónapig A lesz a miniszterelnök, a másik kettő a helyettese, utána B, majd C, és így tovább. Vetésforgó. Ezzel is bizonyítjuk, hogy nekünk nem a trón, a hatalom, a pénz (hm, a lopás) kell, szándékaink tiszták és nemesek.

Gondolom, ezzel csupán az a baj, hogy közelmúlt zűrzavara után ilyesmiket könnyebb kijelenteniük a vezetőknek, mint elhinniük a vezetetteknek, olykor félrevezetetteknek. Eme pici problémát, drága politikusjelöltek, oldjátok meg ti, föltéve hogy az alapötletemet közületek bárki magáévá teszi. Ismerve titeket (felületesen), ezt kétlem. Az is meglepne, ha bárki válaszolna, nyilvánosan vagy magánüzenetben. Nem számít. A jó hír az, hogy javaslatom ingyen és bérmentve áll a rendelkezésetekre, semmiféle viszonzásra, állásra, fizetségre nem tartok igényt. Még dicséretre sem.

Bántani azért ne bántsatok, se március idusán, se más időkben. Nekem elég az öröm, mely eltöltene, ha agymunkával szolgálhatnám a hazám üdvét. Isten engem úgy segéljen. Miképpen itt fenn a Holdon, azonképpen lenn a Földön is.