Az azért szép teljesítmény.
Vannak ezek a tévés vetélkedők, amik egyre kevésbé szólnak arról, hogy az adott játékos mekkora tudással rendelkezik. Amit lehet addig butítani, hogy elég a magyar ábécé betűit ismerni, azzal is nyert ügye van az embernek. Vannak olyan műsorok, ahol némileg képzettnek lenni, de a nyereményhez vezető út nemcsak a jó válaszoktól, hanem ilyen-olyan kunsztoktól, izgalmakat fokozó showelemektől függ inkább. Meg persze vannak a vegytiszta tudás alapú vetélkedők. És akkor most itt egy fura hibrid, ahol egy a lényeg, hogy jól tudj hazudni.
Amíg a becsapás művészetét mondjuk egy realityben villogatják a lelkes szereplők, hogy elérjék a céljukat, megvezessék a társaikat, ne essenek ki, blablabla, addig oké, elfogadható, hogy a színjáték a show része. Erre alapozni egy vetélkedőt viszont már neccesebb sztori. Manapság egyre több olyan sorozat (true crime doku és fikciós műsor egyaránt) jön ki, ami szélhámosokról szól. Ezeknek a bemutatása legalább valamennyire elrettentő példa lehet az ember számára. Lehet úgy nézni, hogy mondjuk tanulunk a másik hibájából, hogy mi ne legyünk áldozatok egy ilyen esetben, hisz ki tudja, hogy mikor környékezi meg az embert egy Tinder-csaló vagy egy német örökösnő. (De jó példa Az unoka című magyar film is, aminek az alapját az unokázós csalások adják.)
Tehát nem újdonság, hogy megtörtént átverésről készül valamilyen szórakoztatóipari produktum. A Netflix műsora, a Bullshit The Gameshow viszont már-már legitimálja a hazugsággal, átveréssel, megtévesztéssel történő pénzszerzést. Persze, lehet azt mondani, hogy ez egy show, és ez igaz is. A cél a szórakoztatás. Itt le is lehetne ragadni, de jobban belegondolva azért mégis van egy mondanivalója, egy sztorija:
ha jól hazudsz, ha át tudsz verni mindenkit, akkor gazdag leszel.
Jó ez? Akarjuk ezt?
Íme a nyeremény, 350 millió forint, amit nem az eszednek, nem a nagy tudásodnak köszönhetsz, hanem annak, hogy gátlástalanul át tudtál baszni mindenkit. Gratulálunk!
Jól hangzik, ugye? Ugye.
Kicsit erősíti az emberben azt az érzést, hogy mindig vannak azok az emberek, akik kidumálják magukat a szorult helyzetből. Őket azért nem minden esetben szoktuk szeretni. Sőt! Általában azt az érzést váltja ki egy ilyen eset, hogy a hülyék, a simlisek, akik lyukat beszélnek az ember hasába, azok mindig megússzák, bezzeg, aki becsületes, az állandóan megszívja. Ez nem fair. Ne lehessen így milliókat nyerni! Még egy hülye vetélkedőben sem!
