A Tinderen találta meg áldozatait az az izraeli szélhámos, aki több nőtől legalább tízmillió dollárt csalt ki, és mondhatnánk, hogy megérdemli az, aki ilyen hiszékeny, de a dolog picit bonyolultabb ennél, ahogy az a Netflix sikerfilmjéből kiderül.
Kedves olvasó! Beleszeretnél egy hét alatt egy alacsony, rókaképű, masszív közel-keleti akcentussal beszélő pasasba, ha a McDonald’sban találkozol vele először? Nem túl valószínű, talán még szóba sem állsz vele. És ha ugyanőt a Tinderen látod méregdrága sportkocsikban, luxusruhákban, és mint a világ egyik legnagyobb gyémántbirodalmának örököseke? És ha az első randi után a magánrepülőgépén utazol, kaviárt esztek, minden jóval elhalmoz, majd a szemedbe néz, és azt mondja, veled képzeli el a jövőt?
Veled, kedves olvasó, ilyen nem történhet meg, mert sziklaszilárd erkölcsi alapokon állsz, a Tindert is csak kíváncsiságból nézegeted, és tudod, hogy ha valami túl jónak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor nem igaz. Voltak azonban kevésbé elővigyázatosak, és néhány lány a Tinderen belefutott egy Shimon Yehuda Hayut nevű izraeli csalóba, aki Simon Levievnek, a gyémántmogul Lev Leviev fiának adta ki magát. A recept ugyanaz volt, elkápráztatta a nőket, egy rövid ideig elhalmozva őket minden földi jóval, közben elhintve, hogy rosszakarói és ellenségei vannak, majd eljátszotta, hogy bajba kerül, és nem fér hozzá a hitelkártyáihoz. Áldozatai jól szituált, de nem vagyonos lányok voltak, akik segítségként komoly gyorskölcsönöket vettek fel – amivel aztán Hayut a következő nő fejét csavarta el, akitől pár hónap múlva szintén komoly összeget kért, és így tovább.
A kérdés az: bűnt követ-e el az, mármint a törvény betűi szerint, aki pénzt kér egy ismerősétől, amit az önként is dalolva ad oda, és amit ő aztán nem ad vissza.
A jelek szerint nem, és mivel a rendőrség nem lép, pontosabban egy tucatnyi ország rendőrsége nem lép, az áldozatoknak kell tenniük valamit, és innen kezd Felicity Morris Netflix dokumentumfilmje, A Tinder-csaló igazán izgalmas lenni. A három nő Svédországból, Norvégiából, illetve Hollandiából – többen is voltak, de a film rájuk koncentrál – mesél el nekünk mindent, vagyis részben ők mesélnek, részben a különböző közösségi média és WhatsApp felületük meséli el üzenetekben, képekben és videókban ezt a rendkívüli, és mégis rendkívül egyszerű csalást. Hiszen ennek az embernek csak azt kellett elérnie, hogy bízzanak benne, a többi már ment, mint a karikacsapás.
Morris nem mászik túl mélyre a neten szövődő szerelmek és kapcsolatok elemzésében, talán azért is, mert akad elég műsor, amely az ún. catfishinggel foglalkozik, neki fontosabbak a lányok, akik néhány hét mennyország után a pokolban találták magukat. A legtöbben még most is több milliós adósságukat törlesztik, és óhatatlanul felmerül az is, hogy ők mennyire kínálták magukat tálcán ennek a sunyi kis gazfickónak, akire jó eséllyel rá se néztek volna, ha nincs az a töméntelen (lopott) pénz és elképesztő luxus, de a film azzal, hogy rájuk koncentrál, meg is menti őket. Merthogy ők lesznek azok, akik végül az igazságszolgáltatás elé tudják citálni, és ez teszi kerekké a történetet. Majdnem, mert kapunk egy végső csavart, amit kár lenne elárulni, de minden – újra – idézőjelbe kerül.
A heti Netflix-nézettségi lista első helyén már napok óta csücsülő A Tinder-csaló nem találja fel a spanyolviaszt, Shimon Yehuda Hayut eheti hír, a jövő héten vagy a jövő hónapban jönnek majd mások, akik ugyanígy kihasználják az emberi hiszékenységet, adott esetben a szeretetvágyat vagy éppen a kapzsiságot, egyben azonban más, mint amit eddig láttunk.
A film jelentős része ugyanis azokból a sokszor egészen intim, de mindenképpen személyes üzenetekből, kép- és hangfelvételekből áll össze, amelyeket nem ebben a kontextusban szoktunk látni.
Érdemes belegondolni, hogy milyen szinten vagyunk „nyitott könyvek”, mennyire vagyunk sebezhetőek és hányan hajlandóak és képesek ezt kihasználni.
Értékelés: 7/10
