Programkereső
Irány a múzeum!
Ragyogj! – Ékszerek ideje
Magyar Nemzeti Múzeum, április 19-ig
Ragyogj! – Ékszerek ideje címmel új időszaki kiállítás nyílik az Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeumban, 2024. október 18-án. A tervezett kiállításban korszakokon átívelve mutatják be a kurátorok, hogy az ékszerek azon túl, hogy kiemelkedő esztétikai értéket képviselnek, milyen mélyebb jelentéseket hordoznak. Az ékszerek esszenciájához mindenki könnyen kapcsolódhat majd. Az intézmény arra számít, hogy ismét egy újabb népszerű és látványos tárlat várja majd a látogatókat.Időtlen idők óta az ékszerek hordozzák a legkomplexebb üzenetet az emberről, életében és halálában is. Az ékszereket nemcsak az értékes anyag, a gondos kialakítás, hanem a szellemi érték, a mögöttes tartalom és a személyes kötődések teszik időtlenné, mégis millió módon egyedivé és megismételhetetlenné. Legyenek akár a test, akár a viselet ékei, az ékszerek sosem magukban léteznek, hanem egy társadalmi kontextuson belül, egyedül ezen keresztül értelmezhetőek teljességükben.„Fontos szem előtt tartanunk, hogy sokszor nem az egyéni választások és ízlés határozza meg az ékszer viseletet, hanem a reprezentációs szükségletek. Az ékszerviselet egy nyelv, amellyel saját magáról, identitásról és közösségéről is beszél a viselő” – hangsúlyozza Kiss Erika művészettörténész, az MNMKK MNM Történeti Tár Újkori Főosztályának vezetője, a kiállítás egyik kurátora.40 000 év – az őskőkortól napjainkig tartó időszak – felsorakoztatott műtárgyai között meg lehet majd tekinteni a Kárpát-medence legkorábbi aranyékszerei közül néhányat, egy országos szinten unikális emberarcot ábrázoló ezüst ruhakapcsoló tűt, egy szemkápráztató hunkori kincset, számos középkori, drágakövekkel díszített arany ruhacsatot és -díszt, egy 18. századi ereklyetartó mellkeresztet, sőt, még patkószögből és emberi hajból készült ékszereket is.„Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum legérdekesebb és legértékesebb darabjaiból közlünk egy narratívafókuszú kurátori koncepciót követő válogatást. Nem titkolt szándékunk, hogy a múzeumi élmény során a látogatókat saját ékszereik történetéről, jelentéséről is elgondolkodtassuk, mely után reméljük, másképpen tekintenek majd kedvenc darabjaikra.” – mondták el a tárlat társkurátorai, Hegedűs Zsuzsa és Pető Zsuzsa régészek.A kiállítás címét Benczúr Emese „Ragyogj” című munkája inspirálta, amely az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére készült 2017-ben, a reformáció 500. évfordulójára rendezett kiállításra.Az októberben nyíló tárlat egyik fő törekvése, hogy a ragyogás dimenzióit, sokféle jelentését bemutassa; a képzőművész alkotása ugyanezt teszi a kortárs művészet eszközeivel.Számos izgalmas kísérőprogram, múzeumpedagógiai foglalkozás, workshop, pop-up kiállítás, kortárs reflexió és meglepetés is színesíti majd a bemutatót, az ajándékboltba kerülő tematikus kollekció mellett.Az ékszerekről, reprezentációról és luxusról szóló szakmai és ismeretterjesztő előadásokkal már a Kutatók Éjszakáján, szeptember 27-én találkozhat a közönség. A részletes program elérhető a hivatalos weboldalon (www.mnm.hu).A Ragyogj! – Ékszerek ideje című tárlatra a jegyértékesítés 2024. szeptember 23-án indul.
Szurcsik József: Processus Aeternus (Örökös folyamat)
Szentendre, Vinczemill, december 5-ig
Szurcsik József szentendrei tárlata nagyrészt ARTPRINT kiállítás lesz. Olyan művek lesznek kiállítva, melyek még nem szerepeltek papíron, eredeti merített papír festmények, alkotások is láthatók lesznek. Ez az első alkalom, hogy Vincze papírra készültek Szurcsik alkotások. A tárlat december 5-ig tekinthető meg.
Király Fanni: Erdő
B32 Galéria és Kultúrtér, november 8-ig
„Számomra az erdő végtelen menedék, hűvös lombsátor, zöld katedrális. Ha megérkezem, elönt a hála. Tavasszal olyan érzés, mintha egy apró, fényes smaragdokkal hintett selyemkendő alatt járnék. Forró nyári napokon enyhet ad a derengő zöld félhomály, ősszel pedig nem tudok betelni a sok színnel, és ízzel. Az erdei életközösségben számunkra láthatatlan kapcsolat köti össze a fák idős, és fiatal egyedeit, a gombákat, és az erdő összes élő és holt lakóját. Ékszerimben megidézem ezeket az emlékeket, megpróbálom becsempészni a hétköznapjainkba a korhadt farönkön élő halvány lila gomba tányérok árnyalatait, a lombkoronában suhanó madarak reptét, kökény, szeder és a csipkebogyó fanyar zamatát.”A kiállításhoz katalógus is készül melyet az alkotó 2004 óta sorozat formájában publikál, a kötet az ötödik lesz a sorban, és tartalmazza az elmúlt négy év munkáit. A kiállításon látható lesz az új ERDŐ pergamen ékszer sorozaton kívül, az előző évben készült CSODAKAMRA és DEBUSSY kollekció is.ÉKSZEREINK ÜZENETE címmel kapcsolódik a kiállításhoz az a fotósorozat, melyet a tervező Rákossy Péter fotóművésszel készített 2022-24 között, és amely szubjektív portrékat tartamaz az ékszerek valódi tulajdonosairól. A kiállítás 2024. november 8-ig minden hétköznap 10-18 óráig látogatható.
A Galimbertik. Galimberti Sándor és Dénes Valéria életmű-kiállítása
Magyar Nemzeti Galéria, január 26-ig
2024 őszén Galimberti Sándor és második felesége, Dénes Valéria műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Galimberti házaspár a 20. századi magyar képzőművészet meghatározó szereplője. A Liszt Ünnep – Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló nagyszabású kiállítás nemcsak Galimberti Sándor és Dénes Valéria, hanem a festőművész első felesége, Lanov Mária, és édesapja, Luigi Galimberti alkotásait is bemutatja. Galimberti Sándor és Dénes Valéria életműve szétszóródott, elkallódott, alig több mint negyven festményük maradt fenn. Galimberti Sándornak szülővárosában, Kaposvárott 2002-ben már rendeztek életmű-kiállítást, de az azóta eltelt két évtizedben jelentősen bővült az ismert képállomány, a legfrissebb kutatások pedig alapjában írták át a kettős életmű történetét és jelentőségét. Kiállításunk a teljes ismert anyag bemutatására törekszik, de a két művész munkáin túl kiegészül Galimberti első felesége, a cseh származású Lanov Mária – főleg Magyarországhoz köthető – festményeivel, és édesapja, Luigi Galimberti hagyatékával is. Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, miközben hasonlóan nagy utat jártak be Európa térképén is Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és végül Hollandiáig. A tárlaton a művész házaspár életének helyszíneit is bemutatjuk. Galimbertiék Párizsban a legmodernebb festőktől tanultak. Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt, Lanov Mária pedig eljárt az Académie de La Palette-be és az Académie Russe-be, ahol a legújabb irányzatokkal, főleg a kubizmussal ismerkedhetett meg. A kutatások során alapvetően megváltozott a Galimberti–Dénes-életmű mintegy tizedének attribúciója is, ugyanis több, korábban Galimbertinek tulajdonított festményt (köztük több fő művet) valójában második felesége, Dénes Valéria festett. A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része közgyűjteményekből érkezik, melyet gazdag magángyűjteményi anyag egészít ki. A kurátor eddigi tárlataihoz híven kiemelt szerep jut az elveszett műveknek is: a WANTED-szekcióban jelentősebb elveszett festmények felnagyított fekete-fehér archív fotója hívja fel a figyelmet az életmű fájó hiátusaira. A kiállítást gazdagon illusztrált, 370 oldalas katalógus kíséri, mely egyben az első jelentős Galimberti–Dénes-monográfiának is tekinthető. A kiállítás kurátora: Barki Gergely művészettörténész
DrMáriás: A belső emigráció képei
Godot Galéria, november 3-ig
Miután egy éve kiállítása azonnali bezárását követelte egy képviselő, majd letiltották közösségi oldalát, valamint további helyekről ki- és betiltották, drMáriás eldöntötte, hogy jó útra tér, s ahogy a rendes művészek, úgy ő sem fest többé olyan képeket, amelyek nyugtalanság, harag, felháborodás és botrány kiváltására alkalmasak, hanem olyanokat, amelyek megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, értékes gondolatokkal töltenek fel és áldásos hatással vannak a szépérzékeinkre.De mit fessen a belső emigrációba vonult festő? drMáriás olyan művészszemélyiségek portréit és történeteit alkotta meg, akik maguk is belső vagy külső emigrációba kényszerültek, vagy akár börtönbe zárták őket az alkotótevékenységük miatt. Olyat, akit kivégzőosztag előtt állítottak, mégis túlélte, börtönbe vetettek, mire ott megírta élete legfontosabb művét, filozofált, amiért raktárosi pozícióba űzték, forradalmár volt, de a többi forradalmárnak túl forradalmi, polgár volt, ezért nem volt hajlandó szocializmusban élni, orvos, aki a morfiumát arra használta, hogy elmeneküljön a valóságból, vagy éppen kifinomultan álmodozott, mire a származása miatt agyonverték.Így jelennek meg De Sade márki, Oscar Wilde, Bulgakov, Dosztojevszkij, Márai Sándor, Szerb Antal, Hamvas Béla, Kassák Lajos és mások többek között Csontváry, Rippl-Rónai, Berény, Baselitz, Basquiat, Adami és mások műtermeiben.Csak semmi politika! – mondanánk, mire kiderül, hogy az mindenhol és mindenben ott van.(részlet a De Sade márki megkísérti a Kalitkás nőt Rippl-Rónai műtermében című képből)
9. Művészek a Heti betevőért
Klauzál6 Projekt Galéria, november 2-ig
Idén is lesz Művészek a Heti Betevőért kiállítás és jótékonysági aukció!Kilencedik alkalommal rendezik meg azt az eseményt, amely a Heti Betevő éves költségvetésének jelentős szeletét teszi ki. 93 művész, festő, fotográfus ajánlotta fel a munkáit, összesen 108 alkotást, amelyeket az aukciónkban elárvereznek a Heti Betevő javára. Megtiszteltetés, hogy ilyen sokan vesznek részt az akcióban. A befolyt bevételből idén is a rászorulók részére biztosítanak meleg ételt az év minden vasárnapján a szervezők.A licit indulása: 2024. október 26. reggel 8 óraAz aukció oldala, amely 2024. október 26. reggel 8 órától él Figyeljétek esemény oldalát, mert ott teszik közzé az aukcióval kapcsolatos fontos információkat!Az aukción résztvevő művészek: Bálványos Levente, Benyovszky-Szűcs Domonkos, Beinrohr László, Benkő Barnabás, Bihari Ágnes, Bojtor Verabella, Borsandi Balázs "Boci", Búzás Tünde, Csuvár Erzsi, Dudás Nándor Emil,E. Zsemberi-Szígyártó Miklós, Eifert János, Erhardt László, Fellner Éva, Fenyvesi Lili, Fenyő Ági, Féner Tamás, Fleith Orsolya, G. Horváth Boglárka, Gábor Áron, Gál Krisztián, Gáspár Annamária, Gesztelyi-Nagy Zsuzsa, Goldson Marcus, Haász István, Haász Katalin, Hafner Móni, Halmi-Horváth István, Hamerli Judit, Hankiss Blanka, Hauer Lajos, Horvát Éva, Horváth Győző, Horváth Tibor, Jakobovits Lili, Juhász Kinga, Jávor Anna, Jourdan, Beatrix, Káldi Katalin, Kammerlohr-Kováts László, Kéri Rita, Kincses Gyula, Király Gábor, Klimo Péter, Korolovszky Anna, Krajcsovics Éva, Kovács Andrea Kurszán, L.Ritók Nóra, Millok Tamás, Mohácsi András, Monus Kata, Mózes Katalin, Nádas Alexandra, Nádor Tibor, Nagy Gábor, Nemes Anita, Oláh Norbert, Palman Zsuzsi, Pócs Péter, Rudas Klára, Ruskó Márton, Rutkai Bori, Sipos Aliz Menta, Soós Nóra, Stark Attila, Suhajda Gábor, Susanna Lakner, Sz. Esztero Anett, Szabó Imola Julianna, Szász Zsuzsi, Szax Olivér, Székely Judit, Szerényi Gábor, Szladovics Gusztáv Vilmos, Szlávics László ifj., Tóth Xénia, Török Imre, Valkó Dávid, Vámos Judit, Varga Gábor Farkas, Varga László, Varga Tamás, Varga Zsófi, Várhelyi Tímea, Vázsonyi János/Németh Luca, Vojnich Erzsébet, Z. Szabó Zoltán, Zoltán Mária Flóra, Zoltai Bea, Zséger Olivia, Zsom Marianna, Wild-Zentai Mariann.A kiállítás megtekinthető:2024. október 26. szombat 14:00-19:002024. október 27. vasárnap 14:00-19:002024. október 28. hétfő 14:00-19:002024. október 29. kedd 14:00-19:002024. október 30. szerda 14:00-19:002024. október 31. csütörtök 14:00-19:002024. november 1. péntek 12:00-18:002024. november 2. szombat 12:00-18:00Szeretettel várnak mindenkit élőben a kiállításon, online pedig az aukción!További információ:Email: info@hetibetevo.huTelefon: +36203408966
Frida Kahlo fotógyűjteménye
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, január 12-ig
A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a mexikói művésznő életének rejtett pillanataiba enged bepillantást, új szemszögből láttatva a latin-amerikai művészet egyik legrejtélyesebb és legemblematikusabb alakjának viharos sorsát. A 2009-es mexikóvárosi bemutatója óta a kiállítás a világot járja, húsz városban már közel egymillióan keresték fel. Budapesten a Mai Manó Házban lesz először látható, 2024. október 18. és 2025. január 12. között. Bármilyen fontos is volt számára a fotográfia, Frida gyűjteményének egy részét évtizedekre elrejtették a nyilvánosság elől. Amikor 1954-ben meghalt, férje, Diego Rivera a mexikói népnek adományozta a Kék Ház néven ismert mexikóvárosi otthonukat, hogy ott egy, Frida életének és munkásságának szentelt múzeumot rendezhessenek be. A Frida Kahlo Múzeum mára a világ egyik leglátogatottabb kiállítóhelyévé vált. Diego arra kérte a múzeumot, hogy Frida számukra átadott alkotásai és tárgyai közül néhányat zárjanak el az emberek kíváncsi tekintete elől. Ez a fő oka annak, hogy a több mint hatezer fényképet, néhány rajzot, levelet, gyógyszert és ruhát tartalmazó személyes archívum öt hosszú évtizeden át rejtve maradt a nyilvánosság elől. Szinte mitikus aura övezte a fürdőszobát a Kék Házban, amelyet e kincsek őrzésére kijelöltek. Az archívumot csak 2003-ban nyitották meg. Az újonnan fellelt fényképekből válogatott e kiállításra a kurátor, Pablo Ortiz Monasterio fotográfus, aki a mexikói fotográfia történetének is szakértője. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlaton 241 korábban nem publikált, Frida által nagyra tartott fénykép látható, amelyek életének különböző korszakait jelenítik meg, rajtuk Frida számára fontos emberekkel. A kiállítás hat tematikus részre tagolódik: Gyökerek; A Kék Ház; Politika, forradalmak és Diego; Megtört test; Frida szerettei; és Fotográfia. Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan, Frida barátai közé tartozó híres fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo. A Frida Kahlo: Her Photos című katalógusban a kiállítás fotói mellett látható más, a lezárt fürdőszobában talált több ezer darabos korpuszból gondosan kiválogatott kép is. A fotográfia végig fontos szerepet játszott Frida életében. Nagyapja és apja hivatásos fotográfusok voltak, ő maga pedig szenvedélyesen szerette ezt a művészeti ágat. A Frida által létrehozott jelentős gyűjteményben a 19. századi dagerrotípiák és vizitkártyák mellett családtagjai és barátai fotói is megtalálhatók, ahogy a róla készült erőteljes portrék is, valamint módosított képek, amelyekből levágott vagy amelyeket dedikált, illetve úgy tett személyessé, mintha azok festmények lennének. Frida számára a fénykép a múlt értékes relikviája volt, becsben tartandó tárgy és az alkotómunka nagy hatású eszköze. A gyűjtemény a hányatott sorsú festő magánszférájáról és az őt érdeklő dolgokról árulkodik. Csak Frida Kahlo fotóarchívumának felfedezésével vált nyilvánvalóvá, hogy számos karizmatikus műve ered fotográfiai kompozícióból. Önarcképei számára például komoly inspirációt jelentettek a portrék, amelyeket apja készített magáról. Pablo Ortiz Monasterio szerint azzal, ahogyan Frida gondozta a fotógyűjteményt, az maga is a festő portréjává vált. Tudatosan vagy sem, de a művésznő a gondosan megőrzött vagy módosított fényképek rendkívüli változatosságán keresztül saját identitásának bonyolult töredezettségét tárja fel.
Hírek, érdekességek
Nagyszabású kiállításon mutatkoznak be Zágrábban a magyar festészet remekművei
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye közel nyolcvan remekművel mutatkozik be Zágrábban az Eszmény és valóság: A magyar festészet első aranykora és a horvát modern művészet gyökerei című kiállításon (Ideal and Reality: The First Golden Age of Hungarian Painting and the Roots of Croatian Modern Art). A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a zágrábi Klovićevi Dvori Galéria az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége alkalmából rendezett közös kiállítása október 22-én ünnepélyes megnyitó keretében nyílt meg, a tárlat 2025. január 19-ig tekinthető meg.
Budapestre érkezett a világhírű Monet - The Immersive Experience kiállítás
Megérkezett Budapestre a világhírű Claude Monet immerzív kiállítás (Monet - The Immersive Experience), amely számtalan metropoliszban, többek között New Yorkban, Los Angelesben és Londonban is látogatók tízezreit nyűgözte már le. A 2000 négyzetméteres produkcióban egy gigantikus virtuális világ idézi meg Monet szellemét és varázslatos impresszionista művészetét.
Virág Judit Galéria
Remekművek a Falk Miksa utcában - Megnyílt a Virág Judit Galéria ingyenes aukciós kiállítása
Egy Cézanne-t idéző, mesterien megfestett csendélet, egy monumentális, konstruktív aktos kompozicíó, és a tátrai hegyekben vándorló magyar festőóriás emblematikus képe is szerepel a Virág Judit Galéria őszi aukciójának kínálatában. A remekműveket október 14-ig a nagyközönség is megcsodálhatja a galéria ingyenes aukciós kiállításán. A magángyűjteményekben szereplő alkotásokat soha, vagy rendkívül ritkán láthatja a publikum.
Mucsi Zoltán világsztárok bőrébe bújt
Október 4-től tekinthetik meg az érdeklődők Marosi Viktor MUCSI12X + A TÖBBI című fotókiállítását a Freyler Art Galériában. A Covid járvány időszakában készült különleges sorozatban napjaink egyik legnépszerűbb hazai színésze, Mucsi Zoltán állt modellt, ismert emberekről készült ikonikus felvételeket megidézve.
Képzőművészeti
Samhain, avagy kelta Halloween
Aquincumi Múzeum, október 31., 16:00
Október 31-én fergeteges, kelta hangulatú, éjszakába nyúló programra hív minden korosztályt 16:00 és 23:00 között a BTM Aquincumi Múzeum (1031 Budapest, Szentendrei út 135.)! A halloweeni rendezvényen kelta tűzpárbaj, jelmezverseny, kézműveskedés, mesemondás és sok más egyéb várja az érdeklődőket. A Halloween eredete ősi kelta gyökerekre vezethető vissza. A kelták ekkor tartották a nyár végét jelző Samhain ünnepét, amelyen hitük szerint az evilág és a túlvilág közötti határ elvékonyult, sőt megnyílt. Október utolsó napját a BTM Aquincumi Múzeum idén is a keltáknak szenteli. A rendezvényre érkezők bepillantást nyerhetnek az egykor Budapest területén is élt kelták életmódjába, a kihívásokat keresők próbára tehetik készségeiket a szabadulószobában, amely egy használaton kívüli légópincében került kialakításra. A látogatók indulhatnak jelmez- és tökfaragóversenyen, kicsiket és nagyokat várja a kézműveskedés, a tűzzsonglőr bemutató, a tűzpárbaj, és a kelta áldozatbemutatás. A régészelőadásokon résztvevők megismerkedhetnek a kelták vaskori és római hódítást követő temetkezési szokásaival, valamint a népvándorlás kori lovas temetkezésekkel. A hideg éjszakában melegséget keresők a tűz köré kuporodva hallgathatják meg a mesemondó történeteit, a táncoslábúakat pedig várja az ír táncház. PROGRAMOK16:00-20:00 Kelta életmód- és viseletbemutató16:00-22:00 Ügyességi játékok16:00-20:00 Halloweeni kincskereső16:30-20:00 Kézműves foglalkozások (tökfaragás, csiriboo, szellemes cserép, állati maszk)16:30-20:00 Arcfestés17:00-17:30 Régészelőadás – Kelemen Zsófia Zsuzsanna: Kelta még vagy már római? Identitás az eraviszkusz temetkezésben17:00-21:00 Jóslás – mesélő kövek17:00-22:30 (Be)Szabaduló szoba17:30-18:00 Eraviszkusz viseletbemutató17:30-21:00 Almajóslás 18:00-18:30 Kelta mesék gyerekeknek18:45-19:00 Kelta tűzpárbaj19:15-19:35 Jelmezverseny felnőtteknek és gyerekeknek19:30-20:00 Régész előadás – Langer Dániel: Túlvilági patadobogás – népvándorlás kori lovas temetkezések 19:35-20:00 Kelta mesék felnőtteknek 20:00-20:20 Szépségverseny faragott tököknek20:30-20:45 Kelta tűzpárbaj21:00-21:15 Tűzzsonglőr bemutató21:30-22:20 Ír táncház21:30-22:00 Régészelőadás – Horváth M. Attila: Temetkezési szokások, temetkezési szertartások a csepeli kelta temetőben22:30-22:50 Samhaini mesék: a pajzszúzó története (kelta temetés és áldozatbemutatás) A szervezők a programváltoztatás jogát fenntartják!
Egy zseni látomásai - Hieronymus Bosch különös világa
Várkert bazár, november 2., 18:00
Rendező: David Bickerstaff A szerző szülővárosában megrendezett egyedülálló kiállítás alapján Az EXHIBITION ON SCREEN legújabb filmjében egy egyedülálló kiállítást láthatnak a nézők, melynek köszönhetően Hieronymus Bosch művei a világ számos pontjáról most visszatérnek hollandiai szülővárosába. Hieronymus Bosch – Egy géniusz látomásai volt a címe a legnagyobb retrospektív Bosch-tárlatnak, melyet 2016. február 13. és május 8. között mutatott be a Het Noordbrabants Múzeum. 44 fennmaradt műalkotása közül 36 került kiállításra Den Bosch-ban. A világ legkiválóbb múzeumaiból kölcsön kapott alkotásokból rendezett egyedülálló kiállítás lehetővé tette, hogy a fennmaradt alkotásokat új szemszögből vizsgálják a nézők. Több mint 420 000 látogató látta a tárlatot, mely a megnövekedett igények kiszolgálása érdekében hajnali 1-től tartott nyitva. Ezt az egyedülálló gyűjteményt láthatják most a mozilátogatók közvetlen közelről, elkerülve a tömegeket. A kiállítás kurátorainak és vezető kritikusok szakértői hozzászólásai teszik lehetővé, hogy még jobban megismerjük Bosch-t, és felfedezzük, mi inspirálhatta furcsa, démoni alkotásait. A közreműködők közt ott van Peter Greenaway, rendező, Rachel Campbell-Johnston, a The Times vezető művészeti kritikusa és Dr. Charles de Mooij, a Het Noordbrabants Múzeum igazgatója is.A Hieronymus Bosch izgalmas világa a közeli kameraállásokkal lehetővé teszi, hogy a nézők a művész lenyűgöző képeinek olyan részleteit is nagyítva láthassák, amelyeket ezelőtt sohasem, legyen szó akár az emberevő papról vagy a háromfejű madárról. Amikor olyanokkal beszélgetek, akik látták Bosch műveit, de nem művészettörténészek, mindig az apró, anekdotikus részleteket emelik ki… Részletesen emlékeznek a képekre, például egy eperből kinövő emberre. Az a lenyűgöző Bosch-ban, hogy a képei apró részleteiben él tovább – mondta Dr. Jennifer Sliwka, történész. A film életre kelti Bosch híres oltárképeit is, melyeket eddig csak egyenként láthatott a közönség, s most is különböző múzeumokban találhatóak. Fény derül olyan titkokra is, melyeket a kiállításra való készülődés során a modern technológiának köszönhetően fedeztek fel a projekten dolgozók.A Hieronymus Bosch izgalmas világa című film a mester halálának 500. évfordulójára Den Bosch-ban rendezett egyéves program megkoronázása. Ezáltal Bosch művészete a szülőfalujától eljut a világ legkülönbözőbb pontjaira is.
Garami Gréta nyitó kurátori tárlatvezetése
Műcsarnok, november 3., 16:00
Kulinyi István kiállításának fókuszában autonóm művészeti alkotásai állnak, amelyekben ugyanakkor a teljes grafikai és tervezői technikai eszköztár tapasztalata és gazdagsága is megmutatkozik. A bemutatott anyagban az elmúlt 4-5 év társadalmi és egzisztenciális jelenségeire reflektáló, kvázi naplóként alkotott munkái szerepelnek, festmények, digitális alkotások, fotók, videó-morzsák és versek, valamint az életmű korábbi alkotásai, mai utódaival együtt helyezve párbeszédbe.Munkái sokszor digitálisan és manuálisan festett táblaképek, amelyeken keverednek a figurális, a lírai absztrakció és az expresszív gesztusfestészet formai elemei. Rendszerint ciklusokban gondolkozik, hisz a variáció mint alkotói gondolkodás módszerében, a lényeg újabb és újabb formában, elrendezésben, más eszközökkel való ismétlésének problémamegoldó erejében. (Garami Gréta)Belépés: aznapi kiállítási jeggyel
DokuMa _dokumentarizmus ma - Kutatás+beszélgetéssorozat: Szabad élet
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, november 5., 18:00
Szabad életLétezik olyan, hogy szabad, társadalmi kötöttségektől mentes, autonóm élet? Lehet függetleníteni magunkat mindattól, ami meghatározza a fogyasztói társadalmunkat? Dönthetünk úgy, hogy visszatérünk egy archaikusabb életformához, önellátóak leszünk, saját szabályokat alkotunk, iskolát és közösséget alapítunk? Vagy nomádként élünk, saját belső iránytűnk szerint mozgunk a világban, nem kötődünk egyetlen helyhez sem, hanem bárhol otthon érezzük magunkat? Lehetünk szabadok szelíden vagy inkább dacból, lázadásból, szembenállásból fakad ez? A beszélgetés során három olyan fotográfus hosszútávú dokumentarista anyagait ismerhetjük meg, akik az általuk megismert és követett közösségekkel szoros és bensőséges viszonyban vannak, közelről látják és mutatják meg az életforma előnyeit és esetleges árnyoldalait. Kitérünk arra is, miért fontos számukra ez a téma, mennyiben más ezt fotózni, és hogyan lehet árnyaltan bemutatni ezeket a társadalom számára egzotikusnak tűnő életformákat. A DokuMa beszélgetésén Bácsi Róbert László, Halasi Eszter és Ruprech Judit fotográfusok lesznek a vendégeink.Beszélgetés Bácsi Róbert László, Halasi Eszter, Ruprech Judit fotográfusokkalBeszélgetőtárs: Kopin Katalin, a Capa Központ kurátoraA sorozat célkitűzése a hazai dokumentarista fotográfia hosszútávú kutatása és láthatóvá tétele. A DokuMa projekt során a magyar dokumentarista fotográfia fiatal és középnemzedékéhez tartozó alkotóinak fotóesszéit mutatjuk be egy-egy téma mentén. A beszélgetés során a szélesebb közönséget is beavatjuk a fotográfusok által végzett háttérmunkába, a koncepciótól az alkotói módszerig, a téma elindításától a megvalósításig nyomon követve egy-egy projektet.A beszélgetéssorozat terveink szerint megrajzolja a dokumentarista fotográfia jelenét, főbb tendenciáit, kihívásait, mozgásterét, befogadói közegét és egyúttal teret és lehetőséget nyújt a bemutatkozásra, a közös gondolkodásra és a közönséggel való interakcióra. A DokuMa sorozat arra is kísérletet tesz, hogy a dokumentarizmus átalakuló, egyre szélesebben értelmezhető keretrendszerét vizsgálva kitapintsa annak határterületeit, rámutatva arra a jelenségre, hogy egyre közelebb kerül a valóságot autentikus látványokon keresztül értelmezni és rendszerezni kívánó riportfotó a képzőművészeti, autonóm alkotói fotográfiához, ezáltal gyakran feloldódni látszik a két műfaj közötti határ.
Csak egy falatot! - Ízemlékek a gyerekkorból: önismereti workshop
Ludwig Múzeum, november 6., 17:00
Hogyan változik az ízlésünk, mennyire maradandó, mit kívánunk?Vagy fordítva: életünk melyik részében változik mit fogyasztunk örömmel és mi az, aminek már a hallatától is rosszul leszünk?Az ételekhez kötődő érzéseink személyiségünk szerves része, amely sokszor magyarázatra szorul, ízemlékek felismerésére és megosztására sarkall. Mivel az étkezés nemcsak a létfenntartáshoz elengedhetetlen, hanem kulturális, társadalmi vonatkozása is vitathatatlan.A művészetterápia változatos eszköztárának segítségével vizslató tekintetünket igyekszünk önmagunkra irányítani. Előhívjuk érzéseinket, asszociációinkat, benyomásainkat, majd kísérletet teszünk lelki tartalmaink akár tudatos, akár tudattalan kifejezésére. Programfelelős: Varga ZitaAz eseményen csak regisztrációt követően lehet részt venni. Regisztrálni a varga.zita@ludwigmuseum.hu email címen lehet.A részvétel ingyenes.
Éjszakázz a múzeumban!
Néprajzi Múzeum, november 8.-9.
Éjszaka a múzeum is elcsendesedik, sötétbe borulnak a kiállítótermek, csak a hold világítja meg a summás lány tükrét, amelynek visszaverődő fényében megjelenik a Máriás-ágy körvonala. De vajon biztosak lehetünk benne, hogy élettelen az épület, ha még sohasem láttuk, milyen egy éjszaka a bezárt múzeumban, mi történik lámpaoltás után a tárgyakkal?Most itt a lehetőség, hogy a saját szemeddel győződj meg róla. Gyere és tölts velünk egy izgalmas éjszakát a Néprajzi Múzeumban!Barangoljatok a terekben, folyosókon, raktárban, elemlámpával a kézben. Ismerjétek meg együtt egy kész kiállítást és fejezzétek be egy félkészet! Próbáld ki a subán alvást, szerelj össze egy priccset, pihenj meg pásztorbotnak dőlve, húzd ki az asztalágyat, hunyj egy rövidet buszülésen, bóbiskolj el függőágyban, vess fekhelyet tábori ágyon és építs kuckót a többiekkel. Közben elmerülhetsz az alvás és az éjszaka világában, mesélhetsz a szokásaidról, elmondhatod, hogyan ringatod magad álomba, és másnap együtt ébredhetsz a liget csicsergő madaraival. Tisztelt Szülők és Pedagógusok!A Néprajzi Múzeum új épületében külön szintet terveztek a Gyermekmúzeumnak, és benne egy speciális teret az Éjszakázz a múzeumban! programnak. Ez utóbbi egy különleges helyzetben, több órás élménygazdag foglalkozással, választható módon csak kora este, vagy az egész éjjel folyamán történik. Témája, maga az alvás. A gyerekek megvizsgálják a körülményeit, kielemzik hogyan alkalmazkodhatunk a fény és a sötétség, a meleg és a hideg váltakozásához. Összegyűjtik, hogy milyen módon készülhetnek fel az éjszakára, milyen fizikai és képzeletbeli védelemmel látják el magukat. Kitárják, hogy mit gondolnak az álmaikról, és a múzeum nagyon gazdag gyűjteményéből kipróbálhatnak különleges fekhelyeket és alvási szituációkat. Teszik mindezt egy félig kész kiállítás befejezésének játékával, ahol a résztvevők maguk is néprajzkutatók lehetnek, keresgélhetnek a gyűjteményi raktárban, és reggelre ébredve saját fekvőhelyeikkel együtt meglátásaikat is beépíthetik a múzeum Programtípusok18:00-21:00 óra között - RÖVID program18:00-08:00 óra között - HOSSZÚ program További információ
Műcsarnok
Álom logika | Szerényi Gábor grafikái
Műcsarnok, november 10-ig
Szerényi Gábor sajtógrafikus, karikaturista, autonóm művész. És benne „még sokan mások” együtt teljesítik ki egy alkotó, közéleti szerepvállaló ember arculatát. Derűsen bölcs hangú, de szarkasztikusan fogalmazó író is, és ha hívták, sokszor, sokáig volt népszerű televíziós kulturális-művészeti műsorok arca, szerkesztője.Honnan jön mindez? Gondolom, ezzel ő is egyetért: a 20. századi közép-európai história az emberre mért sorscsapásaival alkotó energiáinak forrásaivá vált. Tehetsége emocionális többlet. Racionális elemzőként ősei és saját megélt élményeiből, ezek mindig fonák tanulságaiból épít grafikusként és tollforgatóként is impozáns pályát. Talán ez az oka, hogy egyik főtémája éppen a toll, amely rajzaiban megszemélyesül – ha ír, ha karcol.Apai családja Edelényből és környékéről származik. Kocsmárosok, később – a nagyapa korai halála után – édesapja, Emil – a „Papa” – Miskolcon volt könyvelő, majd benzinkutas, sakkozott, operabarát volt, sőt maga is énekelt. A széttartó élethelyzetek, közegek feldolgozásaként mindent megfigyelt, bravúrosan skiccelt, portréit kommentárokkal keretezte. Gábor a karikaturista szakosztály Fonák című lapjában megírta édesapja sorsát, és könnyed rajzaival együtt azt saját világa konkrét előzményeként tette közzé. A fotó előtti kor sajtójában a „rajzolt hír” élettel töltötte meg az írott tartalmat. Hamar kialakult a műfaj kritikai ága is, amelyben a rajzoló gunyoros, személyes kommentárt, gyakran filozofikus véleményt fogalmazott meg, precízen pontos, ugyanakkor torzító vonalakkal. Az újságba szánt rajzok míves technológiáját azonban hamarosan felülírta a gyorsaság. A 20. század néhai élclapjaiban – még a békeidőkben – élte virágkorát ez a bravúrral megrajzolt kritikai kommentár.Béke, ha volt. Az apa, Szerényi Emil a negyvenes évek eleji országrész-visszacsatolások idején még rendes katona lehetett, de a világháború poklát már munkaszolgálatosként élte túl. Felesége és két gyereke azonban áldozat lett; gyermekorvos testvére kivételével minden családtagja Auschwitzban pusztult el. A háború után Emil nem adta fel, újra családot alapított, és eljárt rajzolni a Dési Huber körbe, még a szanatóriumban is rajzolt – eközben a polgári lakást leszeletelték, társbérletté szabták át.Az idősen újra apává vált Emil korán meghalt. Fia, Gábor a „nyócker sajátosan lumpenizálódott” iskolájában problémás tanuló, ezért a Balaton-felvidék gyönyörű kisvárosába, Sümegre küldik, egy patinás püspöki palotában lesz kollégista. Kíváncsi gimnáziumi növendékként sűrűn belátogat a mezőgazdasági szakképzés gyakorlataira is. Ha ma visszagondol arra, hogy kik hatottak rá, a sor élén persze Maulbertsch neve áll, akinek freskóit a sümegi katolikus templomban csodálhatta. Ugyanebben az időben Marcel Gotlib francia rajzolóval kerül levelező kapcsolatba, a korszak népszerű képregény-újságja, a Pif rajongójaként. (Micsoda véletlen: Gotlib magyar származású...) Lázad. Vágyakozik Pest után. Tankönyveinek oldalai közé képeslapokat rejt, azokon egy csipet Gellérthegy, egy slukk Lánchíd.Az iskolai szigorral kikényszerített sűrítő képzelet, képi költészet jellemzi későbbi munkásságát is: tollak, nyakkendők, óraszámlapok, banális tárgyak kelnek életre rajzaiban újra és újra. A tanfelszerelésbe besorozott körző rendre a keze ügyébe kerül, és megrajzolt, meghitt modellé változik. Szerényi már Sümegen mindennapi életének tárgyaiban keresi a barátokat. Vekerdy Tamást idézem: „…és figyelmében valami várakozás feszül / Az nem lehet, hogy csak ennyi… / Az nem lehet, hogy csak ennyi a világ. / Sunt lacrimae rerum, van a tárgyaknak könnyük, mert úgy látszik, lelkük is van… / Meg-megnyílik – két sor között – az ég? / Rejt-e valamit az elviselhetetlen, megunt, mégis szeretett világ? Ha igen, ha bármit, már jó.”A gimnázium harmadik osztályát már a budapesti Eötvös esti tagozatán végzi el, mivel a család anyagi helyzete miatt dolgoznia kell: az Astoria londinere lesz. Majd a Városépítési Tervező Intézetben műszaki rajzolóként vállal munkát, ahol abban az időben Makovecz Imrének is műterme van. Kós Károly könyveit bújja, összebarátkozik Hernádi Gyula íróval, aki a históriát kreatív szarkazmussal szemléli. Megtanul szitázni, térképeket és grafikákat nyomtat. És készül a Képzőművészeti Főiskola felvételijére – a 1973. március 15-i tüntetések után a „bennfentesek” biztosítják arról, hogy hiába. Ennek megfelelően kezelik őt a sorkatonai szolgálatnál is. 1975-től a Ganz-MÁVAG Művelődési Ház „kreativitási szakkörébe” jár, amelyből a karizmatikus kísérletező művész, Erdély Miklós vezetésével később a Fafej, majd az Indigo csoport lesz. 1978-ban a Fiatal Művészek Klubjában egy ön-kiállítás részese: társaival beköltözik az alagsori kiállítótérbe, amolyan első művészeti valóságshow a tervük. Mindent megrajzolnak, még a bejelentőlapokat is, ám zárórakor kiterelik őket a saját kiállításukról. Sok művészbarátja van, ő maga a társaság, a humoros kommunikáció fenegyereke. Egyikük, Olajos György viszi az akkor kiváltságosan kezelt irodalmi hetilaphoz, az Élet és Irodalomhoz. Ott nem kisebb személyiség, mint Nagy László költő a szinte intézményként tisztelt képzőművészeti rovat vezetője; Szerényi máig mestereként gondol rá. Nagy László javasolja neki, hogy hagyjon több levegőt a főtémáinak, a „spirituális agglomerációnak”, és kihalássza Szerényi mappájából az általa befejezetlennek vélt rajzokat.A rendszerváltásig, 12 éven át szinte elrejtőzve ír termelési riportokat, munkásportrékat az EGYT (ma EGIS) gyógyszergyár újságjánál (ahol korábban, ’56 után félreállítva Örkény István is „dolgozhatott”). Közben külsősként sokfelé ad le rajzot; egészen máig publikál a Magyar Nemzetben. Majd jókora szünet után, idén, a 70. születésnapjára – Sinkó István méltatásával – az ÉS egy teljes lapszámnyi helyet ad grafikáinak. Évek óta író, rajzoló munkatársa az Országút – Művészet / Tudomány / Közélet című periodikának, illusztrálja a győri Széchenyi István Egyetem Jog-Állam-Politika című szakfolyóiratát. A tavaly újraindított, de csak 11 lapszámot megélt szatirikus Ludas Mátyás is közli karikatúráit. Nagy kedvvel dolgozik, hiszen szeret örömet okozni közönségének, de erre csak Wehner Tibor elemzése után jön rá. Úgy látja, hogy a tárlatok szűkebb publikuma helyett jobban kedveli a szélesebb nyilvánosságot, mivel a sajtóban egy-egy grafikája személyesebb, szinte intim közegbe, olvasói kézbe kerül.Szerényi a múlt évszázad utolsó és az új első negyedében rajzban és szóban – mint rádiós-tévés is – kedvvel merül el, aki ismeri személyesen, tapasztalja is: lubickol a hírek visszásan fonák, mégis derűs értelmezésében, közvetítésében. Ránk bízza az élesen vagy érzelmesen felvetett „probléma” olvasatát: egy magas filozófiai, vagy egy laposabb ívű közéleti értelmezést. Évtizedek óta folyamatosan így tesz. Könnyed vonalaival, kiemelő folthatásaival elbűvöl, felelősségteljes gondolkodásra biztat. Szerényi Gábor munkája és személyisége a néhai polgári Budapest asztaltársaságait idézi – virtuális kávéházakban – noteszlapjain. Műcsarnoki „csak azért is” tárlatán a grafikus-karikaturista örökbecsű műveiből válogattunk Markovits Éva kurátorasszisztenssel és a művésszel.(Szegő György DLA, a kiállítás kurátora)
Hommage - Tiszteletadás | Keserü Ilona kiállítása
Műcsarnok, január 26-ig
A kiállításban kiemelt hangsúlyt kap a tiszteletadás gesztusa. Az életmű rendkívül gazdag abban a tekintetben is, hogy fontos mestereknek, pályatársaknak, elméleti szakembereknek, költőknek állít emléket egy-egy kép erejéig. „Egész munkásságomra nézve érvényes az a törekvésem, hogy folytatása legyen nagy elődeinkének, a Mesterekének, akiket fiatalon annyira tiszteltünk, kérdeztük és hallgattuk őket. Éppen a nyilvánosság fogyatékos volta miatt volt szükségünk azokra az összejövetelekre, beszélgetésekre a hatvanas években, amikor elmehettünk például Korniss Dezsőhöz, aki akkor készítette korszakalkotó illuminációit, és mindnyájan tudtuk, hogy nagy művészet születésének tanúi vagyunk.” Ugyanakkor saját korábbi munkásságára is folyamatosan reflektál az alkotó, visszatér motívumokhoz, formákhoz, színkombinációkhoz és gondolatkörökhöz. A kiállítás három részre tagolódik. Az első teremben szerepelnek azok a képek, amelyek a tiszteletadáshoz kapcsolhatók, vagyis a mesterek, szellemi barátok, rokonok alakjára, munkájára, hatására való reflektálások. Ezek a munkák főként nagyméretű festmények és festett, rajzolt, tussal készített portrék. A második teremben a Hang-szín-tér című hanginstalláció kap helyet, amelyet a művész Vidovszky László zeneszerzővel közösen készített. A harmadik teremben pedig olyan képeket állítunk ki, amelyek a művész saját munkásságának állítanak egyfajta emlékművet. Festmények és grafikai lapok, amelyek újabb és újabb feldolgozásai egy motívumnak, témának, színállásnak, mint a Szuszék-tanulmányok, az Üzenet sorozat, a Képződő tér egyes lapjai és festményei, vagy az Utókép problémakörét körüljáró alkotások. Ebben a teremben a válogatással azt szeretnénk érzékeltetni, hogyan mutatkozik meg egy életműben az önreflexió, a saját művészi személyiség és a saját munkásság iránti elkötelezettség, a művészi szerep tudatos felvállalása. „Az emberben egy szakmához való tartozás lassan épül ki – hogy én festő vagyok, hogy festő leszek –, az ember megérti, hogy itt egy több ezer éves tevékenységről van szó, az emberiség egy sajátos ágazatához való tartozásáról, ami lényegét tekintve nem nagyon változott az idők során. És ennek a tudata sok olyan emberben nincs meg, aki művészi alkotómunkával foglalkozik.” (Kondor-Szilágyi Mária PhD, a kiállítás kurátora)
Kőben, fában, fémben… | Farkas Ádám művészete
Műcsarnok, február 2-ig
A kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám (1944) kiállítása az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli a középpontjába. A régi alkotások mellett szereplő legújabb, köztük a 2024-ben készült plasztikák nemcsak az alkotóművészt foglalkoztató legfrissebb szobrászati kérdéseket reprezentálják, hanem a gesztus teremtő értékét kihangsúlyozva elősegítik a korábbi évtizedek munkásságának újraértelmezését. A természet és a művészet szoros egymásra hatása, a közös törvényszerűségek megragadása kiemelten fontos Farkas Ádám gondolkodásában, és ez organikus absztrakt szobrászatának nemesen egyszerű, ugyanakkor összetett formavilágában és jelképiségében szintén érvényre jut. A kiállítás célja, hogy a rendkívül logikusan építkező munkásság belső mozgatóerőit, eszmei hátterét is bemutassa. Az 1960-as évek végétől induló, majd egymást követő alkotói periódusok emblematikus szobrai és grafikai lapjai mellett a jelentősebb köztéri műveket, tájplasztikákat reprezentáló fotók is helyet kapnak. A Farkas Ádám művészetét végigkísérő jellegzetes formai átalakulások ugyanis minden műfajban jól követhetők, legyen az kisplasztika, köztéri alkotás, politikai emlékmű, épületeken elhelyezett alumíniumrelief, városrendezési terv, land art jellegű munka, síremlékplasztika, érem, rajz, vagy szerigráfia. A korai figurális szobrok, majd a női test formarendjéből kiinduló organikus absztrakt nyelvezet, a hullámvonal alapú művek, a geometrikus és organikus plasztikai rendszerek, valamint a különféle formák kapcsolatait analizáló alkotások megszületését nemcsak plasztikai megfontolások eredményezték, hanem egy különleges életszemlélet. A természethez közeli látásmód és törvényszerűségeinek megfigyelése következtében a különféle szobrászati anyagok sem pusztán nyersanyagot jelentenek a szobrász számára. A természettel való szerves kapcsolatuk az alkotómunka során szintén hangsúlyt kap, melynek jelentőségét e kiállítás kapcsán Farkas Ádám a következő szavakkal foglalta össze: „Az anyagok sorrendjét a három anyag eredetéhez kapcsolom: a kő a létező anyagok ősi sűrítménye, a fa a földi élet fenntartója, a fém az ember eszközfabrikáló, éltető és pusztító ügyességének gyümölcse. És ha már boncolunk: a gesztus a teremtés dinamikus pillanata, az árnyalat a fény és árnyék végtelenségéből merített rend-variáns.” Ez utóbbi gondolat a kiállítás harmadik termében válik leginkább szemléletessé, ahol a műtermi hangulat megidézése a figyelem középpontjába emeli az anyagot és az azzal párbeszédet folytató művészt: azt a cselekvő akaratot, a gesztust, ami létrehozza és megteremti a szobrot. (Bodonyi Emőke a kiállítás kurátora)
A kor falán | Kulinyi István naplója
Műcsarnok, október 25-től
„Tudom, hogy a művészet megváltoztathatja az életeket – megváltoztatta az enyémet – és remélem, hogy a művészet a világot is megváltoztathatja.” (Vincent Namatjira) Kulinyi István 1945-ben született, tanulmányait a Képzőművészetinél akkoriban jóval szabadabb gondolkodású Iparművészeti Főiskolán folytatta 1968 és 1973 között. A Bauhaus szellemiségéhez közelebb álló oktatás a széleskörű művészeti alkotótevékenység átfogó, univerzális értelmezésekre adott lehetőséget, amelyek pályája során a világ jelenségeire érzékeny, azokra reflektáló, problémafelismerő és megoldást kereső, sokoldalú és kísérletező művésszé tették Kulinyi Istvánt. Kiállításának fókuszában autonóm művészeti alkotásai állnak, amelyekben ugyanakkor a teljes grafikai és tervezői technikai eszköztár tapasztalata és gazdagsága is megmutatkozik. A bemutatott anyagban az elmúlt 4-5 év társadalmi és egzisztenciális jelenségeire reflektáló, kvázi naplóként alkotott munkái szerepelnek, festmények, digitális alkotások, fotók, videó-morzsák és versek, valamint az életmű korábbi alkotásai, mai utódaival együtt helyezve párbeszédbe. Munkái sokszor digitálisan és manuálisan festett táblaképek, amelyeken keverednek a figurális, a lírai absztrakció és az expresszív gesztusfestészet formai elemei. Rendszerint ciklusokban gondolkozik, hisz a variáció mint alkotói gondolkodás módszerében, a lényeg újabb és újabb formában, elrendezésben, más eszközökkel való ismétlésének problémamegoldó erejében. Pályafutásának kiemelkedő állomásai a játékok, a szakmai könyvek, grafikai és architekturális tervei, mint például az egykori Pannon GSM telefontársaság épülete előtti hatalmas acélfejek, vagy az Építészeti Múzeum homlokzatának murális terve. Nevéhez fűződik a Kempinski szállodalánc illusztráció-sorozata, vagy az 1986-os Liszt-centenárium plakátja. 1994-ben Munkácsy-díjat kapott, 2020-ban Magyarország Érdemes Művésze lett, 2006-ban MAOE életműdíjat nyert. Designeri munkássága mellett művészeti közéleti, jobbító szándékú közösségi feladatokat is vállalt, így lett az Artplay kreativitást formáló képzőművészeti játékok fejlesztésére indított alkotóközösség, vagy a szélesebb programú Magyar Design Kulturális Alapítvány megalapítója, miközben a napi folyamatos autonóm és kísérletező művészeti tevékenysége ugyanúgy kiterjed a fotó, a videó, vagy a líra általi valóságábrázolásra, sokszor képeinek írásos vetületeként. Kulinyit mindig is a világot döntően befolyásoló drámai események miértje és hatása foglalkoztatta. Az az eseményeket befolyásoló, egyedi morális emberi döntésekből sorssá és jelenséggé formálódó tényező, amely az emberiség javára válik vagy pusztulását idézi elő. Fiatal korában az 1969-es holdra szállás, később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az utóbbi évek munkáiban a Covid-járvány, a klímaválság és a háború. A Műcsarnokban szervezett jubileumi kiállításának anyaga is a súlyos valóság rendkívül érzékeny élő szenzoraként mutatja be őt. kurátor: Garami Gréta
