Michel Houellebecq írja H. P. Lovecraft munkásságát elemző esszéjében: "Hogy Sátán vagy Nyarlathothep, az teljesen mindegy: egyszerűen egy perccel sem bírunk ki többet a realizmusból." (Michel Houllebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel).

Túlságosan is ismerős mégis meghatározhatatlan időben járunk. Egy olyan világban, ahol az ökológiai krízis gondolata a múlté, a várt összeomlás helyett az entrópia lassú eróziója tartósítja a kilátástalanságot, a világban, amit immár bioszintetikus kimérák népesítenek be.

Szigethy Anna Partra vetett szörny című installációja évek alatt összegyűjtött és a szürke festék által a márkajelzéseiktől megfosztott műanyag palackokból készült, akárha óriás gyöngyfűzött krokodil volna. A formára egyszerűsített összetevők korunk meghatározó design termékei, melyek mindennapi fogyasztói kultúránk esztétikai alapélményét képezik születésünk óta.

A kiállítás az újrahasznosítás sokszorosan el-, és felhasznált fogalma helyett ezúttal az újrahasznosítás kudarcát veti partra.

És valóban, ahogy a mikro műanyag elárasztja vizeinket úgy épül be az emberi szervezetbe is folyamatosan. Kimérává avat bennünket, épphogy csak saját evolválásunkat nem ismerjük fel adott pillanatban. Itt az idő megragadni a pillanatnyiságot! A műanyaggal az idő múlását újra relativizáló homo sapiens küzd egy illuzórikus örökkévalóságért. A partra vetett szörny nem okoz meglepetést. Nem akar meghökkenteni. Épp ellenkezőleg: itt már a visszafordíthatatlan tudomásulvétele zajlik. Partravetettségével inkább utal időtlen idők óta ismert, rajta felül álló hatalomnak kiszolgáltatott élőlényre, mígnem a mindannyiunkban felhalmozódott mikro műanyag szánni kezdi.
S hogy egy élőlényről van szó mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenlétével, még kiszolgáltatottságában is változtat a környezetén, akárha használná azt. Mint ahogy a korábban a Soproni Egyetem botanikus kertjében bemutatott installáció maga is organikusan fejlődik, változik. Most az egykori csemege boltban kiterítve az épületek, a városi terek újrahasznosíthatóságával kapcsolatban is felvetődik a kérdés: Mit tudunk kezdeni a történelmi emlékezet golyó helyes, vértől áztatott sarokköveivel, melyek úgy emelkednek fölénk nap mint nap, akárha lovecrafti katedrálisok volnának.

És akkor eltelik száz gyötrelmes év és még jobban vágyjuk, hogy bár ne lenne mindez realitás.

A kiállítás megtekinthető: 2024.11.07. - 2025.01.07. között előzetes
bejelentkezést követően a csemegekult@gmail.com e-mail címen.