A Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállítás a mexikói művésznő életének rejtett pillanataiba enged bepillantást, új szemszögből láttatva a latin-amerikai művészet egyik legrejtélyesebb és legemblematikusabb alakjának viharos sorsát. A 2009-es mexikóvárosi bemutatója óta a kiállítás a világot járja, húsz városban már közel egymillióan keresték fel. Budapesten a Mai Manó Házban látható, 2024. október 18. és 2025. január 12. között.
Bármilyen fontos is volt számára a fotográfia, Frida gyűjteményének egy részét évtizedekre elrejtették a nyilvánosság elől. Amikor 1954-ben meghalt, férje, Diego Rivera a mexikói népnek adományozta a Kék Ház néven ismert mexikóvárosi otthonukat, hogy ott egy, Frida életének és munkásságának szentelt múzeumot rendezhessenek be. A Frida Kahlo Múzeum mára a világ egyik leglátogatottabb kiállítóhelyévé vált.
Diego arra kérte a múzeumot, hogy Frida számukra átadott alkotásai és tárgyai közül néhányat zárjanak el az emberek kíváncsi tekintete elől. Ez a fő oka annak, hogy a több mint hatezer fényképet, néhány rajzot, levelet, gyógyszert és ruhát tartalmazó személyes archívum öt hosszú évtizeden át rejtve maradt a nyilvánosság elől. Szinte mitikus aura övezte a fürdőszobát a Kék Házban, amelyet e kincsek őrzésére kijelöltek.
Az archívumot csak 2003-ban nyitották meg. Az újonnan fellelt fényképekből válogatott e kiállításra a kurátor, Pablo Ortiz Monasterio fotográfus, aki a mexikói fotográfia történetének is szakértője. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlaton 241 korábban nem publikált, Frida által nagyra tartott fénykép látható, amelyek életének különböző korszakait jelenítik meg, rajtuk Frida számára fontos emberekkel.
A kiállítás hat tematikus részre tagolódik: Gyökerek; A Kék Ház; Politika, forradalmak és Diego; Megtört test; Frida szerettei; és Fotográfia. Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan, Frida barátai közé tartozó híres fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo. A Frida Kahlo: Her Photos című katalógusban a kiállítás fotói mellett látható más, a lezárt fürdőszobában talált több ezer darabos korpuszból gondosan kiválogatott kép is.
A fotográfia végig fontos szerepet játszott Frida életében. Nagyapja és apja hivatásos fotográfusok voltak, ő maga pedig szenvedélyesen szerette ezt a művészeti ágat. A Frida által létrehozott jelentős gyűjteményben a 19. századi dagerrotípiák és vizitkártyák mellett családtagjai és barátai fotói is megtalálhatók, ahogy a róla készült erőteljes portrék is, valamint módosított képek, amelyekből levágott vagy amelyeket dedikált, illetve úgy tett személyessé, mintha azok festmények lennének. Frida számára a fénykép a múlt értékes relikviája volt, becsben tartandó tárgy és az alkotómunka nagy hatású eszköze. A gyűjtemény a hányatott sorsú festő magánszférájáról és az őt érdeklő dolgokról árulkodik.
Csak Frida Kahlo fotóarchívumának felfedezésével vált nyilvánvalóvá, hogy számos karizmatikus műve ered fotográfiai kompozícióból. Önarcképei számára például komoly inspirációt jelentettek a portrék, amelyeket apja készített magáról. Pablo Ortiz Monasterio szerint azzal, ahogyan Frida gondozta a fotógyűjteményt, az maga is a festő portréjává vált. Tudatosan vagy sem, de a művésznő a gondosan megőrzött vagy módosított fényképek rendkívüli változatosságán keresztül saját identitásának bonyolult töredezettségét tárja fel.
Hozzászólások