Auróra, november 14-17.
"10 ÉVE AURÓRANehéz szülés volt. Sokan futottak össze a születésünk alkalmából, a Népszínházig lehetett hallani a felsírásunk.Utána hamar mászni kezdtünk, korán kibújt az összes bölcsességfogunk is, és kortársainknál hamarabb kezdtünk beszélni. Azóta sem maradunk csendben, amikor a kisebbeket bántják, nem állunk be se a sorba, se a sarokba, együtt játsszuk a kis játékainkat a többiekkel, akiket megpróbálnak kiközösíteni.Az a boldogság, amikor sokan jönnek vendégségbe, kölcsönadjuk a filctollakat, de zsebre tesszük az öngyújtódat.Fiatalkorunk ellenére gyorsan rászoktunk a cigire.Gyorsabban tanultunk meg komposztálni, mint húsz emberre főzni, a Köztiből Pápatér, a parkolóból erdő lett, a coworkingből átlátszó, aztán Pride iroda. A Közélet Iskolája megduplázta az irodáinak a számát, és mi még mindig minden évben járunk a Bánkitóra.Az igazságérzetünk miatt állandóan bajban voltunk, de rossz társaságba sohasem keveredtünk.Az emeleten az utcajogászok összebútoroztak az altalappal, a mókusok egy kivétellel kirepültek az odúból, a pincét tíz év alatt kábé nyolcadik alkalommal önti el újra a víz.Mi nem hisszük, hogy valaha kinövünk a lázadó korszakunkból.10 év.10 év alatt sokat láttunk, de még nem mindent. Tíz éve megyünk, és még mindig megyünk tovább.Csak a születésnapunk alkalmából állunk meg, letámasztjuk egy kicsit a biciklit az elmúlt évek alatt felgyűlt emlékektőlmegroskadt falakhoz. Előbb hátra, aztán körbenézünk. Koccintunk, felvágjuk a tortát.Koncert.Újabb koccintás.Tánc.Az átmulatott éjszakák romjain tartott plenárisokon megváltjuk a világot. Nem is késtünk sokat. Nagy tervek, álmok.Felnőttünk, minden szar.Nekünk aztán még mindig soha semmi nem jó úgy, ahogy van. Előre nézünk, lehet továbbmenni. Tervezzük, szervezzük, toborozzuk, bevonjuk, aztán újabb lehetetlennek tűnő küldetésekbe vágunk bele. Csak még egy cigit elszívunk előtte.Az AU-ban tali."
