Csak kell öt pár, akik ultimátumot adtak egymásnak, aztán ereszd őket szabadon.
A Netflix új valóságshow-ja egy igazi kincs. A jól megszokott trópusi szigetre száműzött szexmániás fiatalokra épített cölibátus cselendzs sem rossz, de azért nem árt néha újítani. Az Ultimátum hozza a klasszikus párkereső reality hangulatát. De van itt egy kis csavar. Itt eleve párban jönnek az emberek, aztán az első közös éjszaka után hirtelen szinglikké válnak. És ezt tökéletes hitelességgel elő is tudják adni a wannabe színészeknek is beillő szereplők. Vicces látni, hogy az első rész első negyedében még az aktuális párjukba halálosan szerelmes csajok és pasik csak azt szajkózzák, hogy ők aztán kihirdették az ultimátumot, bemondták az all int, azaz vagy ebbe a kapcsolatba döglenek bele (vagy egy másikba), de itt aztán nincs több lacafacázás: vagy megszoksz és eljegyzés lesz, meg kényszerházasság, vagy viszontlátásra, szevasz, uram/hölgyem, elválnak útjaink. Aztán két snittel később meg már az megy, hogy ők a világ legnagyobb szinglijei.
Ezzel nincs is baj, mert fullba át kell adniuk magukat az élménynek, hogy tényleg hiteles legyen a reality. A casting ebből a szempontból teljesen jó. Vannak persze halvérű karakterek, de ők még szunnyadó vulkánok, akikből egy megfelelő partner érkezésével igazi elemi csapás is lehet. A klasszikus valóságshow stílusjegyek itt is megvannak. Ugyan nincs kimondottan homokos tengerpart, pálmafa és ehhez hasonló egzotikus díszlet, mint az óceánra néző luxusvilla, de itt is van penthouse, amihez jár feszített víztükrű mödanszié, ami pont arra jó, hogy lehessen a környékén vadul flexelni a bedurrantott mellizmokkal és a hátközépig felhúzott tanga fürdőbugyis bikiniben.
Vannak ilyen arcok, de akad olyan is, aki bolyhos pulcsiban nyomja. A külsőség nem is annyira lényeges. A szereplők nem erre utaznak. Ez nem egy Ellenálhatatlan kísértés. Van is olyan csaj, aki mondjuk büszkén mutogatja a szilikon melleit, de leszögezi, hogy azokat nem a legyek meg a kósza szubtrópusi fuvallatok hordták össze. Tehát anyagilag stabil, így utálja is azokat a kamus faszikat, akik a pénzügyi háttér megteremtése miatt nem mernek (vele) hosszú távon tervezni. Meg is találja a hangot egy sráccal, aki szerint, ha szerelem van, akkor minden van. Persze van itt olyan nő is, aki megmondja nyíltan, hogy azért van a pasijával, mert jól keres. Ha nem talicskázná haza a lóvét, akkor nem is adott volna neki ultimátumot. És amikor ezt hangosan kimondja, ott azért benne is átértékelődik valami.
A legjobb az egészben, hogy az amúgy párként érkezett szereplők az első szingli éjszakájukon össze vannak eresztve egy hotel bárjában. Az igénytelen fém kupákból poharazgatás kicsit lohasztó látvány, ahogy az ivós játék sem valami nagy eresztés, de legalább kiderül, hogy vannak, akik már lecsapnának a másik nőjére, faszijára. És azok, akik eddig egy elcseszett ultimátummal magukhoz láncolták volna életük szerelmét, elkezdtek flörtölgetni. De azt már képtelenek benyelni, hogy az eljegyzésre kényszerülők is ki-kikacsintgatnak. Ebből bizony oltári patáliába oltott, verbális iszapbirkózással súlyosbított hajtépős cicaharc is lehet, amikor az összemelegedett új pár mellé direkt beül az asszony és annak újonnan leakasztott bikája is. A drámai hatás kedvéért még a zene is vészjósló ennél a pillanatnál, aztán jön a stáblista.
Elég ígéretes ez az Ultimátum. Alapból érdekes az, hogy aki ultimátumot ad a párjának, az miért akar egyáltalán vele maradni. Amennyiben úgy alakul, hogy együtt maradnak, akkor az csak annak lesz köszönhető, hogy a másik fél bele lett kényszerítve egy számára kényelmetlen döntésbe. Ott lebeghet végig a levegőben, hogy ez az egész kapcsolat csak egy lelki terror szülötte, ami lényegében egyik félnek sem jó. Persze, ha valaki szeret fullasztó légkörben élni, akkor oké. Alapesetben viszont nem épp a legegészségesebb módja ez az együttélésnek. Mondjuk az elég szar műsor lenne, ha az ultimátum után azt mondaná a döntésre kényszerített fél, hogy jó, akkor szevasz, függöny le, stáblista. Kell ez a kölcsönös agonizálás. Valahol erről (is) szól az élet, nem? Jóban, rosszban, ugye.
