Kétségtelen, hogy a műsor idei évada legfényesebben ragyogó üstököse, egy igazi álló csillaga, vakító reménysugara ÉNB Lali, azaz Kamarás Norbi.
Oké, a műsor leginkább valami párkapcsolati erőpróba, egy bizalmi játék, egy párválasztó ceremónia és felszínes szex nélküli Éden Hotel, agymélyebb önismereti kurzus, egy terápia, egy hetekig tartó felnőtt táborozás a komfortzónán kívül. De most mellőzve ezt a bullshitet, inkább térjünk rá az idei évad főszereplőjére: Kamarás Norbira, ismertebb nevén ÉNB Lalira. Kétségtelen, hogy itt most ő a sztár, ő tündököl, ő a szerethető hülye.
Korábbi évadokban is voltak karakterek, akikkel kapcsolatban nagyot változott az emberek véleménye, mint például az első évadban Pumped Gabo, akiről kiderült, hogy az addig magáról mutatott kép, a vehemens gyúrógép, az idősebb barátnőjével csúnyán viselkedő srác álarca mögött ott van egy érző fiú is. Mindegyik évadban voltak nagy figurák, például Vajtó Lajos, de Gáspár Laciékat is lehetne említeni, hogy Puskás Petit vagy a jól összeszokott Fluor-Istenes duót ne is említsem. De akkora menetelése, mint Kamarás Norbinak, talán még senkinek nem volt ebben a műsorban.
Norbi korábbi szereplései miatt úgy lehet őt ismerni, mint egy szerethető, flúgos faszi, mint a társaság őrült bohóca, aki az idiótaságával, bambaságával tökéletesen tisztában van, de ezzel nincs is semmi baja. SŐT! Nem is akar más lenni. Tökéletesen önazonos szereplő, aki azt is bevállalja, ha a kamerák előtt a verandán üldögélve, a reggeli kávéját boldogan szürcsölve egy recsegőset fingik, majd a seggét fogva felállva elvonulva közli: „lehet, hogy befostam.”
Ez a videó csak 20 másodperc, de ebben benne van minden, ami történetmesélés szempontjából fontos. A még békés bevezetés, a nyugodt, idilli pillanat, a háborítatlan környezet, amikor a reggeli napfény langymeleg sugarai cirógatják főhősünk és annak szerelmének arcát. Akkor még egyikük sem sejtette, hogy valami végzetes dolog vár rájuk. A pillanatot, mint egy győzelmes csatát kiélvezve a hősünk elengedi magát, de ez okozza a vesztét. A záróizmok cserben hagyták, a katarzis egyben katasztrófát hozott magával. A befosás, azaz a megsemmisülés ténye távozásra kényszeríti a főszereplőt, amit a szerelme is szorgalmaz. Végül csak a nő marad. Egyedül, a 10 másodperce még idilli pillanat emlékébe is beleszart, kétségbeejtően magányos közegben és a kétségeivel.
Ha ez a 20 másodperc jobban meg lenne fényképezve, esetleg Enyedi Ildikó vagy Nemes Jeles László vállalná a rendezését, akkor ez Oscar-gyanús film is lehetne. Kamarás Norbi egy kincs. Egy csiszolatlan gyémánt kontent, akinek több ilyen szerep kéne.
