Sok év után konkrétan a halálból, a sorozat teljes elkaszálásából tért vissza az elmúlt évek egyik legkedveltebb tévés antihőse, sorozatgyilkosa. A feltámadás jól sikerült, nem egy unalmas rebootba oltott remake lett.
Ez a sorozat volt annak idején talán az egyik legbátrabb tévés vállalkozás. Persze akkor ott volt a Kés/Alatt is, hogy egy hasonlóan elborult sorozatot említsünk. De Dexter volt talán (nem biztos, csak talán!) az első igazi antihősös fikciós sorozat. Manapság könnyű ilyet találni. Ahogy Ford Fairlane is mondta Wayne Newtonnak miközben koccintottak: Ilyen emberek minden bokorban teremnek. Deadpool és Punisher után akárhonnan le lehet akasztani egy Dexterhez hasonló karaktert. Sőt! a Breaking Bad után meg már szinte verseny lett abból, hogy ki tud jól árnyaltan negatív karaktert építeni úgy, hogy közben végig annak szurkoljon az ember. És persze ott a Sopranos, Sons of Anarchy meg még rengeteg sorozatot említhetnénk.
Nagyon röviden egy kis visszatekintő. Dexter egy meglehetősen szigorú kódrendszer szerint éli az életét, csak színleli, hogy társas lény, de amúgy elég antiszociális. Miközben a rendőrségnél vérnyom elemző, addig hobbi szinten olyan embereket öl, akik valahogy kicsúsztak az igazságszolgáltatás karmai közül. Az első évadban egy sorozatgyilkossal néz szembe a Miami rendőrség. Dexter is elkezd utána nyomozni, kiderül, hogy a tesója az, akiről eddig nem is tudott, hogy létezik. Végül neki kellett megölnie. A második évadban Dexternek a rendőrség egyik nyomozója, Doakes a főellensége, aki folyton a nyakában liheg. Közben Dexternek lesz egy szeretője, aki mellett nem kell (annyira) megjátszania magát. Végül Doakest megöli a nő, a nőt pedig Dexter, hisz megölt egy jó embert. Ezt követően jöttek a változatosabbnál változatosabb gonoszok, a Trinity Killer, aztán egy évadon át gyilkost csinált egy újdonsült haverjából, lett maffiás szál is, meg egy agyturkász nő is benézett, hogy a növényfetisiszta méregkeverőről ne is beszéljünk. Végül Dexter megrendezte a saját halálát és eltűnt, új életet kezdett egy északi városban favágóként.
A sorozat lényege, mármint azon túl, hogy egy sorozatgyilkos bűnözőket öl, igazából az, hogy a főszereplő mennyire tud megbékélni saját magával, hogy mennyire tud önazonos lenni, és mennyire torzítja el a saját magáról alkotott képét az, hogy elfolytja az igazi énjét. Többször is szörnyetegnek nevezi magát, közben a benne dolgozó kisördög, az öldöklésre kényszerítő erőt meg úgy nevezi, hogy Dark Passenger, azaz sötét utazó. A hidegebb éghajlatra száműzött Dexter ezt az utóbbi vonalat erősíti, az önazonosság kontra társadalmi normáknak való megfelelési kényszer dilemmáját mutatja be nagyon látványosan.
A mostani felállás szerint Dexter már 10 éve él Iron Lake nevű helyen, ami egy kis település, ahol tényleg, még a fű se nő, a rendőrség is csak dísznek van kábé, de megérkezik egy gazdag csávó, megveszi a legnagyobb - a pénisz méretét kompenzáló - kézi ágyút, húzza Dexter agyát, majd lelövi azt a fehér szarvast, amit jó Dexterünk minden reggel rutinszerűen követ, de csak azért, hogy csodálhassa. Na itt durran el az agya és öli meg dühből a fiatal srácot. Mivel Dexter kijött a rutinból, ezért akadnak gondjai a nyomok eltüntetésével, így több részen keresztül szív a rendőrség megvezetésével. És, ha ez még nem lenne elég, akkor ott van a fia is, aki a semmiből csak úgy betoppan, és elkezd az élete részévé válni. Dexternek szembe kell néznie élete legnagyobb kérdésével, hogy vajon jó apa-e.
Ez az új széria rengeteg szálon fut. Sorolom.
- Van az alap gyilkosságunk, hogy Dexter megölte a srácot. (Ennek minimum két leágazása van.)
- Vannak lányok, akik rejtélyes módon eltűnnek ebben a városban, ez után (is) nyomoz a rendőrnő. (Ezt össze lehet kötni az említett fő szálunk egyik leágazásával.)
- Dexter és Harrison apa-fia kapcsolata. (Párkapcsolati dráma és szörnyeteg gén örököltetésének valószínűségének problémája.)
- Harrison (hős)tette az iskolában és az ebből születő bonyodalmak. (Bizalmi játszma és önismeret.)
Megint benne vagyunk egy állandó üldöző és üldözött szerepkörben.
Minden szituban cserélgetik a karakterek az épp rájuk szabott sapkát. A kétség és a kétkedés állandó. Már előre látszik, hogy mi lesz ennek a vége. Lehet, hogy a hazugságok hálójából szabadulni képtelen Dexter feláldozza magát, ahogy azt tette Walter White is a Breaking Badbne. De nem olvastam a forgatókönyvet, lehet, hogy másként lesz.
Nagy csavar lenne, ha Harrison vinné tovább az örökséget, ha a sima Dexter első évadához hasonlóan itt ő ölné meg az egyetlen vér szerinti rokonát. Nagyszerű keretes szerkezet lenne. Sőt! Ezzel értelmet is nyerne a cím: New Blood. De majd kiderül.
A történet dinamikája sokkal jobb, mint a régié volt. Nem érzi azt az ember, hogy állna a sztori. Sőt! Debra jelenetei kifejezetten jók. Vannak bevágások, amik annyira eltérnek, hogy csak színessé teszik a jeleneteket. Debra nem csak a mocskos szájú, önmarcangoló lelkiismerete Dexternek, akinek így is van elég baja a maga által két részre bontott öntudatával. Debra behozása egyrészt egy fasza kis fan service, plusz egy izgalmas, sokszor vicces elem is, amit jól tudnak alkalmazni a készítők. Debra nem csak egy beszélő szellem, hanem egy plusz vizuális elem. Gondolok itt az iskolai "vérengzés" helyszínére suttyomban visszatért Dexter jelenetére, amikor Debra arról magyaráz, hogy itt nincs szó másról, csak féltékenykedésről, hisz valójában Dexternek is volt olyan vágya, hogy Miami népe elkezdi őt ünnepelni, mint védelmezőjüket. Ennek a vágyálomnak a megidézése így nézett ki egy néhány másodperces bevágás erejéig.
És ez a pár másodperc pont annyira elég, hogy kap újabb löketet a néző, egy újabb ingert, aztán minden mehet tovább.
A Dexter: New Blood szerencsére nem okozott csalódást. Tényleg egy méltó befejezése lehet ez az eredeti sorozatnak. Jót tett a sok év kihagyás, az új környezet, a hideg tónusú képek. Persze ezt megkapnánk egy skandináv krimitől is, de itt más a hangulat, kicsit kommersz hatású, amit csak az tud feloldani, hogy egy régi ismerőst látunk, aki egy percet sem öregedett, aki ugyanazt tudja hozni, amit annak idején is, egy üde színfoltot a kissé már sematikusan működő sorozat palettán.
