Biztos, hogy nem lesz túl népszerű ez, de valakinek ki kellett mondania. Persze a Jóbarátokkal szembeni ellenérzésem nem egy egybites érzelmi löket, egy nettó utálkozás, hanem egy jóval komplexebb, alaposan megfontolt vélemény.
Tegyük gyorsan tisztába: elismerem a sorozat minden erényét, jogos a hype körülötte, teljesen megértem az állandó rajongói közeget, melynek tagjai imádják és idézik a sorozat bármelyik jelenetét a leglehetetlenebb élethelyzetekben is. Megértem, hogy ez egy olyan műsor, amiben nincsenek nyomasztóan kényszeres mély tanítások, elgondolkodtató drámák, csak szimplán szórakoztató, és pont ettől jó. Könnyed, szerethető, vicces.
Ezzel együtt elegem van belőle. Egyrészt azért, mert a tévében több csatorna is rommá ismétli a sorozat összes évadának összes epizódját. Sőt, még a Netflixen is elérhető volt, aztán most meg az HBO GO-n. Tehát állandóan az ember arcába van tolva, hogy
Mintha egy sötét sikátorba akarna becsábítani egy gyanús alak, hogy eladjon nekünk valami erősen addiktív dolgot.
És minden ember esendő. Hétvégente vagy munkaidő után kapcsolgatom a tévét és persze csak-csak beleszaladok egy többórás Jóbarátok sessionbe. És ott is ragadok. Mert “nincs más”, nincs jobb, neten keresni valamit meg fárasztó, és lehet, hogy nem is adná azt az élményt, amit az unalomig ismételt Jóbarátok esetleg adni tud, és ad is. Két kézzel. Bele a pofámba. Ha megy a Jóbarátok, az olyan, hogy közben igazából mást is lehet csinálni. Remek háttérzaj, amire néha fel lehet figyelni, amin lehet egyszer-egyszer jót nevetni. A háttérzajnak fenntartott műsoridő pedig szépen elzötyög.
És persze nem csak itthon megy ez. A világ több pontján is indokolatlanul sokszor ismétlik a sorozatot. Amerikában is ugyanez a helyzet. Ott most is el lehet csípni a Nickelodeonon vagy a TBS-en. Egy végtelenített spirálban vagyunk, ahol minden változó, minden mozgásban van, térben és időben is állandóan pozíciót vált, csak egy stabil pont van, egy állandó tényező, a Jóbarátok - és a Harry Potter-filmek - ismétlése.
A másik bajom, hogy megállás nélkül jönnek a reunionok, és akkor megint felpakolhatjuk a kedvenc slágerünket, a “Bezzeg régen…” kezdetűt. Annyira nincs már semmi eredeti produktum Hollywoodban - vagy ha van, akkor az nem kap akkora figyelmet, mint egy reboot, remake, reunion, rebármi. Az az érzése az embernek, mintha csak könyv-, képregény- és játékadaptációk készülnének manapság, esetleg régen nagyot ment filmek valamilyen folytatásai, feldolgozásai. Ritka az eredeti sztori, a saját forgatókönyv. Ha meg mégis akad, arra nem jön akkora és olyan mértékű visszacsatolás a nézői oldalról, hogy indokolttá váljon ennek a vonalnak az erőltetése. És közben lássuk be azt is, hogy egyszerűbb egy jól bevált receptből főzni.
És az is lehet, hogy a megmelegített rántott hús már nem olyan finom, mint a friss, de azért azt is megeszi az ember. Tehát lehet egy remake vagy egy reboot szar, azért a közönség csak ad neki egy esélyt.
Valahol azt is megértem, hogy a nagy klasszikusokat meg kell mutatni a mai közönségnek, meg kell szerettetni például a Szellemirtókat a mostani fiatalokkal, a modern gyerekek miatt CGI-orgiát kell csinálni az amúgy rajzolva is jól működött - és most is működő - Az oroszlánkirály című meséből. Tehát van ennek a reboot és remake dömpingnek egy érthető hozadéka: az egykori felállított értékek tovább örökítése. De talán ez úgy is működne, ha fognánk az átadni kívánt üzenetet, és a mai körülményeknek megfelelően lenne köré sztori építve, nem egy régi, még akár jól is öregedett dolgot kell leporolni és újra feltálalni.
Tehát a Jóbarátokat is ideje lenne elengedni.
Legyen egy szép emlék, egy régi kedves ismerős, akit ritkán felhívhat az ember, kicsit nosztalgiázhat vele, de amúgy megvan nélküle, mert az aktuális barátaival jobban kijön a hétköznapokban.
Ha nem lehetne a Jóbarátokból a mai napig irgalmatlan mennyiségű pénzt csinálni, akkor már lehet, hogy rég nem lenne. És lényegében ez megmagyaráz minden egyes ismétlést. De most sok év után jön a reunion, a nagyon különleges epizód, amit sikeresen kisírtak maguknak a rajongók. Pedig a készítők és a szereplők, és még a sorozathoz bármilyen szinten is kapcsolódó emberek kategorikusan arról beszéltek korábban, hogy ilyen nem lesz, mert nagyon nyomorult lenne (az 50-es éveikben járó baráti társaság élete nem olyan vidám, mint a 20-30-as éveiben járó fiataloké), illetve időbeosztásilag is lehetetlen logisztikai küldetés az egész. Mégis sikerült megcsinálni: május 27-én jön az új rész. 17 évvel a sorozat utolsó epizódjának adásba kerülése után egy új Jóbarátok-epizód jelenik meg a tévében, illetve online.
Hát ez van.... Jó lesz felkészülni, mert valószínűleg ugyanez lesz az életútja az Agymenőknek, de több mint valószínű, hogy a Modern családnak is.