Az Egy rém rendes család egy tipikusan olyan sorozat, mint mondjuk a Jóbarátok: idővel csak jobb lesz, sőt, mondhatni kortalan alkotás, ami a mai píszí világból nézve egy plusz értelmezést ad a történetnek, poénoknak. Most megnézni Al Bundy és családjának mindennapjait teljesen más élmény, mint 10-15 éve. Pláne Magyarországról. Hogy lehet egy cipőboltosnak akkora háza? Feltehetőleg hitelből, de ez nincs megmagyarázva. Nem is fontos. Szóval kicsit életidegen a magyar néző számára a chicagói család élete, de a tökéletes időzítéssel, hangsúllyal elsütött egymondatos poénok, a csípős beszólások átjönnek; a klasszikus férj utálja az otthon ülő feleséget (és fordítva) helyzet sokaknak ismerős és vicces, mert úgy van előadva; az meg tényleg nem ritkaság, hogy egy családban az egyik gyerek szívatja a másikat.

Nem kell Amerikáig menni, hogy ezeken a szituációkon, a tirpák poénokon nevetni tudjunk. Tehát teljesen indokolatlan a sorozat adaptálása. Ehhez képest a TV2 úgy döntött, hogy megcsinálja.

Jöttek is ide Amerikából megszakérteni azt, hogy mi fán terem a jó szitkom. Megmondták a frankót, hogy mikor és miként ül egy poén. Elvileg egy évig itt voltak a szakik, sőt, még azt is mondták a TV2-nek, hogy azért ez nem lesz egyből bomba siker, mert legalább 1 év kell, hogy a nézők összeszokjanak ezzel a kontenttel. 2006. október 17-én volt a budapesti rém rendes család történetének premierje. Négy hétig próbálkozott az esti 9 órás sávban megszerettetni magát a közönséggel. A TV2 egy órával későbbre tette a részek sugárzását, majd december végétől március közepéig inkább szünetre küldték a műsort. Az este 10 órás kezdés nem vált be, de azzal sem sikerült átütő sikert elérni, amikor 2008 őszén szombatonként délben megint leadták az első évadot. 

Anno elhangzottak olyanok, hogy a gyerekek és az idősek körében kimagaslóan jól teljesített a sorozat, de ez nem volt elég. Meg az is vicces, hogy az emberek egyszerre kifogásolták a magyar Bundy családban, hogy a történetüket nem sikerült eléggé magyarítani, míg maguk a szereplők nagyon eltérnek az eredeti változatuktól.

Tehát az is baj, ha túl magyar, meg az is baj, hogy nem. Így aztán tényleg nehéz megfelelni a kényes nézői ízlésnek.

Teljesen disszonáns volt az egész. Életidegen volt a komplett szituáció. Meg kicsit gagyin is hangzott, hogy a főszereplő Bándi Sanyi. Ezzel egyszerre akartak ragaszkodni a Bundy névhez, közben meg próbáltak eltérni tőle. A kettő egyszerre nem megy. Az nem elég, hogy az amerikai futball iránti rajongást, a gimis években szerzett nyomorúságos touchdownt lecseréljük focira. Pedig igazán jó magyar fotelszurkoló karakter lehetett volna Bándi Sanyiból, de ragaszkodni kellett az amerikai szitukhoz és poénokhoz. Ez így nem lett gól, sőt, rohadt nagy lesre futás, meg izomból rákészült luft és öngól lett helyette. 

Fullba nyomták a kretént

Az is probléma lehetett, hogy az embernek volt egy olyan érzése is, hogy ezt már látta egyszer. Ismétlésekkel együtt meg olyan tizennégyszer.  Ugyanazok a szituációk, ugyanazokkal a poénokkal, csak sokkal bénább. Béna, mert ezek egy chicagói családnál elmennek, de egy magyar panelben, de még egy külvárosi családi házban sem ez a módi. Itt (magyarba) teljesen más a hangulat, mint egy amerikai kertvárosban. A középosztálybeliséget viccesen is meg lehetett volna fogni, de ehhez bátrabban kellett volna nyúlni az Egy rém rendes család alapjaihoz. (Lehet, hogy erre nem volt lehetőség, mert a szerződés szerint szinte csak az egy az egyben kopipésztelés volt megengedett, de az is lehet, hogy ez volt a könnyebb út.) Ami az előadást illeti, túl volt játszva minden, mint egy rossz színdarabban. Hiteltelenebb volt, mint a magyar Dallas, a Barátok közt.

Vannak már jó példák, jó átírások, jó adaptációk, de ehhez jó humorú, viccmesélésből élő írói gárda kellett a forgatókönyvhöz. Például a Fapad, ami egy tökéletes hasonmása az Office című sorozatnak. De ott az Aranyélet is, ami eredetileg egy finn sorozat alapján készült, de annyira átírták, hogy szinte nem is hasonlítanak egymásra. Ennek a felismerésére azért kellett egy jó 10 év a budapesti rém rendes család után. Pedig korábban is volt azért okénak mondható magyar vígjátéksorozat. A kellemetlen product placementektől eltekintve a Família Kft. jó alap lehetett volna egy kellően magyar rém mogorva családhoz. Most már kár ezen sopánkodni. Ez jutott nekünk, a Bándiék.