Most, hogy kijött a Mortal Kombat-film, és el is lehet rá menni moziba, el lehet gondolkodni azon, hogy van-e ezeknek az adaptációknak bármi értelme a nettó pénzszerzési lehetőségen kívül?
Azt azért ne felejtsük el, hogy az ilyen - de lényegében bármilyen - filmek azért készülnek, hogy a készítők, forgalmazók, gyártók valami kis haszonra tehessenek szert. A céljuk, hogy minél szélesebb körben eltejredt legyen az alkotás, hogy minél nagyobb közönséghez el tudjanak jutni, blablabla. Még jó, hogy a filmipar, illetve Hollywood lecsap ezekre a lehetőségekre - mert mondjuk francia filmek közül ritkán kerül ki mainstream képregényadaptáció.
Lehet azt mondani, hogy Hollywood egyáltalán nem eredeti, alig vannak saját ötletek, szinte minden csak nyúlás, koppintás, adaptáció, reboot, remake vagy folytatás. És ez részben igaz is. De nem feltétlenül baj. (Erről is volt már szó az Elég legyen a Jóbarátokból! című posztban.) Egyrészt ne csináljunk úgy, mintha ez egy tök új dolog lenne. Hahó, az Odüsszeia is adaptáció és eléggé eltér a könyvtől. Sőt! A názáreti Jézus is kihagy egy-két apróságot az alapul vett Bibliából, ugyebár. Leonardo DiCaprio Rómeó és Júliája???
A film teljesen más műfaj, mint a képregény, a könyv, a videojáték. Más eszközöket használ, máshogy nyúl a témához, máshol vagy másként jelenik meg a katarzis. Ezzel el is lehet fogadni a szimpla adaptációkat. A feldolgozások feldolgozásával kell egy picit mélyebben magunkba nézni. Itt van ez a Mortal Kombat. Volt már. Láttuk, tudjuk miről szól, Liu Kang, Johnny Cage Raiden és a többiek szarrá verik egymást. Volt ebből már film és sorozat is. A játékból is kijött új verzió, szóval velünk él ez a sztori, hisz az egyik legismertebb verekedős játék. Na, a filmek és a sorozat felett már eljárt az idő. Megvan ugyan a maguk bohókás bájuk, de, ha egy mai tininek megmutatnánk, instant krindzselődne a szekunder szégyentől. Ezért kell újra leforgatni, kicsit modernizálni a megjelenést, a történetet, hogy mai szemmel is élvezhető legyen.
Aki ezzel nem ért egyet, az most csukja be a laptopját, tegye le a telefonját, tabletjét, amin ezt a cikket olvassa, keressen egy telefonfülkét, hívja fel egy ismerősét vezetékesen, aztán beszélje meg vele!
A kettő kábé ugyanaz. Haladni kell a korral, szükség van ezeknek a filmeknek a felélesztett, kicsit kigyönyörűzött, megeffektezett, mai menő színészekkel telezsúfolt verziójára is.
Lásd Jurassic Park és Star Wars! Meg az új Jumanji is milyen jó már. Úgy jó, hogy közben nem lett megpocsékolva az eredeti. De jött Dwayne Johnson, akinek köszönhetően a mai generáció is megtudta, hogy mi az a Jumanji.
Mondjuk a Mortal Kombatot nem kell bemutatni senkinek. De nem is baj, hogy lett belőle egy modernebb verzió. Kellenek az ilyenek. Mert azért ebben a filmben sem a mélyütések a legdeepebb tartalmak, hisz akad azért benne morális dilemma, nem csak ész nélkül csontozzák ki egymást. Igen, még az agyatlannak tűnő csépelős játékoknak is van sztorija. A kérdés, hogy ez a sztori megér-e annyit, hogy egy egész estés filmet csináljanak belőle? Mert míg a rebootokra és remakekre van mentség - és észérv, addig a játékadaptációk esetében mindig ott van az a feloldozhatatlan probléma, hogy minek nézzek egy lineáris történetvezetést, amibe nem nyúlhatok bele, amikor a játékban úgy alakíthatom a történetet, ahogy csak akarom, így jobban átérezhetem a főhős küzdelmeit, hisz én irányítom. Itt meg csak a vászon nézése marad, ami ilyen vetélytárssal szemben elég kevés az érzelmi bevonódáshoz.
