Nehezen értelmezhető beszélgetés zajlott le Palik László videójában. A legfőbb téma Szilágyi Lili által robbantott botrány volt, de a műkörmök ellopták a show-t.
Czene Attila volt a vendége Palikék világa című műsor. A volt olimpiai bajnok elébe ment annak, hogy bárki lekövérezze, így egyből közölte az egyértelműt, hogy felszedett pár kilót, de ez egy súlyos daganatos betegségből kijövet szinte normális. De nem ezért volt izgalmas a beszélgetés. A videó elején már ellövik a "poént", amikor Czene Attila azt mondja Szilágyi Liliről, hogy őt leginkább az bosszantja, hogy a műkörme miatt vesztette el a bajnoki címet, utána meg nyilatkozott, ahogy nyilatkozott.
Arra számíthat az egyszeri néző, hogy itt tényleg a bjútizás lesz felhozva, hogy egy épített körömággyal lesz teljes mértékben elhülyéskedve a szexuális bántalmazás vádja. Palikék nem állnak bele vastagon a kérdésbe, nem szedik ízekre Czene Attila mondatait, csak általánosságban tesznek fel olyan kérdést, hogy
Ember, milyen árat kell fizetni egy olimpiai aranyért? Min mentek keresztül?
valamint
Mondd már el nekünk, mi zajlik az uszodákban?
Czene nem mond nagyon konkrétumokat, nem emlékszik vissza a régi időkre, amikor válogatott módszereket alkalmazva ösztönözték őket az edzők. Ezzel szemben kicsit felmentette az edzőket, mint egy gyóntató pap, mert a kemény edzések óhatatlanul kellenek ahhoz, hogy élsportolóvá és bajnokká váljon az ember. Nincs egyértelműen kimondva, de érződik, hogy a sportolói életformára, a teljesítménykényszerre, az elvárt ember feletti teljesítmény állandó hajszolásra valamilyen külső nyomás hatására "vállalkoznak" a fiatal úszók. Majd erre jön még az edzők és a szülők, és más felsőbb szervek által képviselt pszichikai terror, ami beépül a versenyző tudatalattijába, így kialakul benne az az érzés, hogy a sport az élete, amit nem adhat fel, nem sétálhat el, inkább tűr és szenved.
Az így szerzett lelki és fizikai sebeket egy pillanat alatt elfeledteti, amint a versenyző nyakába kerül egy aranyérem. Ezt mondja Czene Attila, aki Szilágyi Lili szexuális zaklatásáról nem volt hajlandó bővebben nyilatkozni. Szerinte ez nem rá tartozik, de azért van róla véleménye. Ami miatt ő dühös az úszónőre, hogy anno a műkörmei miatt bukta el a bajnoki címet... Most komolyan, tényleg? Hát hogy jön ez ide? És erre miért nem kezdett el egyik műsorvezető-riporter sem krindzselni, facepalmozni és a fogát szívva kínosan feszengeni egy áttétes szekunder szégyen közben? Gyorsan tisztázzák azért a dolgot, hogy a szexuális bántalmazás és visszaélés, pláne kiskorú és egy felnőtt között mindig is elítélendő, de ennyivel le is van zárva az ügy. Csak annyit tudunk meg pluszban, hogy Czene Attila együtt edzett Szilágyi Zoltánnal, akkor is volt vele tapasztalata,
nem feltétlenül pozitív.
Aztán ide lett keverve, hogy anno kislányként mit mondott, meg most felnőttként, miközben más világ volt, hogy most egy nyilatkozattal el lehet törölni egy sikeres ember múltját meg ilyenek. Miért 15-20-30 évvel később jönnek elő ezek a történetek - teszi fel egy ponton a kérdést Czene Attila.
Érdekes, hogy az olimpikon teljesen természetesen teszi fel a kérdést, miközben ő is kifejti, hogy azért az élsportolói lét egy börtön, amibe nem is igazán mások kényszerítik bele az embert, hanem egy ponton már saját maga. Idő kell ahhoz, hogy fel tudja fogni, hogy amiben volt, az jó volt-e neki. Nem feltétlenül a csúcson érezzük azt, hogy a csúcson vagyunk, hanem később, egy lejjebb lévő ponton, a lejtőn, esetleg a gödör legaljáról fel- és visszanézve tudjuk értékelni korábbi életünket, teljesítményünket úgy, hogy akkor voltunk a topon. Ugyanakkor egy adott pillanatban mélypontnak vélt életszakaszról is hihetjük azt utólag, hogy nem is volt olyan rossz.
Összegezve: Czene Attila tehát lenyilatkozta, hogy Szilágyi Zoltán már anno is olyan volt, amilyen - jelentsen ez bármit -, de Lilinek az úszásra kellett volna figyelnie verseny közben és nem a műkörmeire.
Amúgy Lili második lett, körmöstül, Attila mégis úgy beszél róla, hogy ez igazából totális vereség. Ezzel tovább sulykolja azt a nyomasztó maximalizmust, ami az élsportolókra nehezedik, hogy tényleg nem csillog semmi olyan fényesen, mint az aranyérem, amit akkor is fényes, ha a hajnali edzésen vért hugyozik az ember. Minden más díj és helyezés leginkább a kudarccal egyenlő. (És ez még ma is így van: emlékezzünk vissza, amikor Milák Kristóf kioktatta a külföldi újságírót, hogy ugyan tisztelje már meg a többi versenyzőt, és ne tegyen fel olyan degradáló kérdést, hogy vajon milyen lehetett nekik, hogy a győzelemre esélytelenül csak a második helyért küzdhettek.)
Ettől a Palikék világától nem lettünk sokkal okosabbak. Legfeljebb a műkörmösök aggódhatnak, nehogy véletlenül egy olimpiai arany miattuk ússzon el, mert akkor lehet, hogy Czene Attila nem áll meg ennyinél.
