Sose voltam nagy rajongója a Házasodna a gazda című műsornak. A koncepciója kő egyszerű: van pár mezőgazdaságból élő férfi és nő, nevezzük őket gazdának, akik valamiért nem tudna bepasizni, becsajozni, és ezért úgy gondolják, hogy egy tévéműsorban majd megtalálhatják az igazit. Merthogy a másik oldalon meg vannak jelentkezők, akik a gazdákat meglátva elkezdtek érezni valamit, a vidék hívogató párás lószar szagú levegőjén kívül. Innentől már megy magától a sztori: a gazdák megismerik jövendőbeli párjukat. Fejenként maximum 4 "versenyző" közül választhatnak. Velük éldegélnek rövid ideig, hisz lakva ismerszik meg az ember. 

Olyan ez, mint a szegény ember A nagy Ő-je.

Itt nincs rózsaceremónia, nincs nagy esély arra se, hogy esetleg hozományvadász, úgynevezett aranyásó férfiak és nők akarnák kiszipolyozni a gazdák minden vagyonát. 

Gyöngyöt a disznók elé?

A műsorban akadnak hibák, de nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Egy kapcsolaton is élete végéig dolgozik az ember. Egy ház se készül el igazán soha a büdös életben. Az apró esetlenségek pedig csak kedvelhetőbbé teszik a formátumot. Itt nem kell feltétlenül véresen profin olajozottan mennie mindennek. Az egyik ilyen például az volt, amikor az egyik gazda, Gergő kicsit túlzásba esett és egy kisebb háremet gyűjtött maga köré egy luxus bár tetőteraszán. Egy-két képen látszottak a lányok halomban álló bőröndjei is, de ami inkább furcsa volt, az Nádai Anikó belépője. Ő kért bocsánatot, hogy megérkezett, miközben ő a műsorvezető. Majd azt is elmondta a gazdának, hogy amúgy nem is tudta, hogy melyik üveg ajtó merre nyílik, ezért nem tudta, hogy hol kell bejönni. Amíg a gazda szemérmesen mondta a magáét, hogy igazából mind a 17 lányt elvinné haza, de sikerült 5 főre szűkítenie a lehetséges gazdasszonyok névsorát, addig azon agyaltam, hogy Anikó belépője most gáz volt, vagy inkább a műsorhoz passzolóan cuki.  Utóbbira szavaznék, mert ez a jelenet csak adott egy olyan további ízt a műsornak, hogy Anikó is ember, nem áll igazából sem a gazdák, sem a jelentkezők fölött, nincs egy fölényeskedő hierarchia kiépítve, hogy a műsorvezetőnek mindenképp le kell dominálnia mindenkit, amikor színre lép. Nem, Anikó itt egy wingman, azaz egy wingwoman, egy szárnysegéd.

Feszít, mint a kutya a pesti flaszteron

Igazából azért volt furcsa ez az egész jelenet, mert egy ilyen igen fancy, rongyrázós rooftop bár volt a helyszín. A legbelebb belvárosban kellett a gazdának lecastingolnia a 17 lányból azt a négyet, akit végül elvitt magával a határon túlra. Nem azt mondom, hogy a szlovák földeken kellett volna gyors terepszemlét tartania, egy rögtönzött asszonycipelést verbuválnia, esetleg egy tojáskapkodó versenyt rögtönöznie a wannabe asszonyokkal, de a bárban magukat illegető kigyönyörűzött csajok kicsit fura összhatást keltettek egy műsorban, ahol a vidéki l'amour a lényeg.

Szerelem és az esztelenség csak névben különböznek egymástól

Ettől függetlenül mindenki hozza a cukit. Nincs nyoma semmilyen vidéki tukkóskodásnak. Sőt! Ez a párkereső reality jobban megmutatja a magyar mezőgazdaság valódi(bb) arcát, mint a szépen fotózott, jól megfilterezett, gyönyörűen fényelt imázsfilmek a habkönnyű tanyasi életről, ami most akciósan megvehető a vidéki CSOK meg a más egyéb támogatások felhasználásával. A valóság ezzel szemben az, hogy a Gyirmóti lovas birtokon bizony nem szedi össze magát a lószar. Aki úgy vágyik erre az életre, mint a sivatagosra száradt termő talaj a friss nyári esőre, annak be kell mocskolnia a kezét. Ha kell, akkor fehér gatyában kell letérdelni a sárba egy lánykéréshez is. A tanyán nincs helye a divatnak, csak a lószaros gumicsizmának.

Az egyik legérdekesebb sztori Zolié talán. Ő, mint gazda négy lányt próbál meghódítani, de látszik rajta, hogy a csajozás nem az erőssége. Illetve az biztos, hogy tévés stáb jelenlétében nagyon feszeng - jobban, mint a többiek. Ezért nem is tud ellazulni. Amikor a lányoktól pár méterre kezdte el megbeszélni az egyik helyi fickóval, hogy amúgy a lányok kurva jók, illetve van egy, aki nagyon ribancos, az viszonylag őszinte pillanat volt. Nyers, szexista, de őszinte. Ami miatt mégsem kell Zolit a gender studies, a női egyenjogúság, valamint a hímsovinizmus oltárán feláldozni, az az, hogy az egyik randin azért kiderült, hogy ez a tanyasi élet, ez a gazdálkodás neki nem annyira pálya. Ez egy kényszer helyzet, mert amúgy szívesebben foglalkozik, foglalkozna fotózással, ami amúgy a hobbija, de még inkább lenne programozó informatikus is. Tehát teljesen más pályán van, mint amin szeretne lenni. És amikor ez kiderült, amikor ezt bevallotta az egyik lánynak, akkor kerültek egy hullámhosszra. Addig Zoli nagyon kellemetlen poénokkal szőnyegbombázta a lányt, viszont szó esett videójátékokról és meg is lett a közös pont. 

Igazi win-win ez a műsor. De tényleg. A vidékfejlesztési és a családügyi miniszterek elégedetten nézhetik a műsort, hisz itt úgy jelenik meg a tanyasi élet és a házasságkötési kedv, hogy azt még az alaptörvénybe is be lehetne csatolni illusztrációként.