Csollány Szilvesztert már akkor neveztek a “Gyűrűk urának”, amikor még híre-hamva sem volt a film által generált Tolkien kultusznak.
Ötvenegy esztendős korában, hétfőn elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász.
A gyűrű egykori kiválósága koronavírus-fertőzés okozta betegség miatt került kórházba december elején. Halálának hírét a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jelentette be. Utóbbi saját halottjának tekinti a legendás sportolót.
A sportoló társaknak ő volt Szilas, akit talán mindenki szeretett, pontosabban nem tudok olyan pályatársról, aki bármilyen oknál fogva neheztelt volna a tornászra.
Kovács Erika, a Nemzeti Sport újságírója nekrológjában azt írja, hogy Csollány Szilveszter céltudatos, a tornateremben alázatos sportoló volt, aki saját bevallása szerint is amolyan fekete bárányként élte az életét, noha a szereken, az edzéseken panasszal nem élhetett egyik edzője sem.
„Őrült voltam: borzasztóan idegesített, ha valamiben nem én voltam a legjobb. Ilyen voltam gyerekkorom óta. Ezt tudták is rólam az edzőim, ebből a szempontból jó alany voltam. Máskülönben viszont nehezen kezelhető ember voltam, folyamatosan visszabeszéltem. Maradjunk annyiban, hogy én voltam a fekete bárány.”
Kammerer: Az én szememben a gyűrűk ura marad
„Az én szememben Szilas mindig is egy erőtől kicsattanó titán, a gyűrűk ura marad. Egyszerre lettünk olimpiai bajnokok, s bár nem voltunk barátok, haverok voltunk, bajnoktársak. És amikor az ember elveszíti az olimpiai bajnok társát, az olyan, mintha a féltestvérét veszítené el, hiszen nekünk mindig egy kicsit összeér a kezünk. És ő már a második áldozata ennek a szörnyű járványnak, Igaly Dia volt az első… Nagyon jó lenne, ha vége lenne már… Fiatal ember volt még…”
– mondta a Nemzeti Sportnak Kammerer Zoltán, Sydney kajakos olimpiai bajnoka.
A Nemzeti Sportnak Vereckei Zoltán, Csollány Szilveszter edzője is nyilatkozott:
“Nagyon nehéz bármit is mondani – mit is mondhatnék most, amikor meghalt Szilas… Nagyon bíztam a gyógyulásában, meg sem fordult a fejemben, hogy itt hagy bennünket… Sok-sok közös élmény és emlék fűz össze kettőnket, és nem csak a sport kapcsán, hiszen mi például nyertünk együtt halászléfőző versenyt is. Reménykedtem abban, hogy újra együtt lehetünk, hogy újra főzhetünk együtt, hogy minden jóra fordult. Nincs annál borzalmasabb, mint amikor egy szülő eltemeti a gyermekét, de én is hasonlót érzek, hiszen a sok együtt töltött év magával hozta azt is, hogy gyermekemként tekintettem rá”
– mondta a 74 éves szakember.
Csollány 1970. április 13-án született Sopronban
A tornával átlagon felüli fizikai képességeinek és tanulékonyságának köszönhetően már ötévesen megismerkedett, Győrben. Amikor követte volna a bátyját, és inkább futballozni akart, az édesanyja és az edzője meggyőzték a folytatásról, és az is sokat számított, hogy már egészen fiatalon voltak sikerélményei a versenyeken.
A fővárosba 1986-ban költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három esztendővel később bekerült a felnőtt válogatott keretébe, 1990-ben pedig – a korosztályos versenyek érmei után – első alkalommal állhatott dobogóra a nemzetközi felnőtt mezőnyben, miután harmadik lett az Európa-bajnokságon.
Szókimondó magatartása következtében, a szakvezetőkkel folytatott vitái után 1993-ban eltiltották, és fegyelmi büntetése miatt nem engedték indulni a vb-n, vagyis kizárták a válogatottból. Pedig ekkor már világbajnoki ezüst- és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes volt, a barcelonai olimpián pedig a hatodik helyen végzett gyűrűn.
Ekkor az Egyesült Államokba költözött, és előbb St. Louisban, majd Sacramentóban fiatalokat oktatott. Nehéz körülmények között dolgozott, közben pedig egyedül, edző nélkül készült az atlantai ötkarikás játékokra. Megváltozott, és fegyelmezett emberként ezüstérmet nyert.
Egy év múlva hazaköltözött, Sydneyben pedig rendkívül tudatosan, magabiztosan versenyzett, és látványos gyakorlata emlékezetes körülmények között olimpiai aranyérmet jelentett számára.
A világversenyeken csak gyűrűn nyert érmeket, ezért manapság már sokan szerspecialistaként emlékeznek rá, pedig akkoriban erre még nem volt lehetőség.
Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé, így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult, mert megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket, és már a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.
Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét, ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben elsősorban nem emiatt szembesült nehézségekkel. Miután 2005-től elkezdte kapni az olimpiai életjáradékot, felvettek egy svájci frank alapú, biztosítással egybekötött hitelt a családi házukra, aminek a törlesztő részlete az egekbe szökött a 2008-as gazdasági világválság után. Mindez ha nem is tette tönkre, mert nélkülözniük nem kellett, de rendkívül nehézzé vált a megélhetésük.
Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre
Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő, másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.
Először 2008-ban foglalkozott gyerekekkel Sopronban, de a kezdeti sikerek és népszerűség után ellehetetlenítették a saját tornaiskoláját. Két évig, 2011 és 2013 között Izlandon egy klubcsapatnál dolgozott, amit szintén nagyon szeretett, ám két év után a felesége honvágya miatt hazatértek. Csollány ezután másfél éven át Sopron és Svájc között ingázott, ahol szintén tornaedzőként dolgozott, ahogyan később Ausztriában is.
Időközben a magyar szövetség segítségével a soproni klubhoz került, ám végül ott sem volt maradása, pedig tevékenységét a szövetségi kapitány is méltatta.
Később főállású édesapaként intézte a négytagú család dolgait, emellett az ELTE szombathelyi központjában heti kétszer külsős torna-szakoktatóként tanította a leendő testnevelő-tanárokat arra, hogyan oktassák majd a tornát, illetve Sopronban egy táncegyesületben tanított talajakrobatikát.
“Óriási veszteség számunkra Csollány Szilveszter halála, egy olimpiai bajnok társunk hagyott itt minket. Mind az egyetemes magyar sportban, mind pedig a teljes magyar tornásztársadalomban óriási űrt hagy maga után, hatalmas tragédia a magyar torna számára”
idézi a MATSZ sajtóközleménye Magyar Zoltán elnök szavait.
Berki Krisztián tornász – aki szintén olimpiai, világ- és Európa-bajnok -, a MATSZ sportigazgatója elmondta, óriási élmény és motiváció volt számára Csollány sydney-i győzelme. A következő emlékezetes esemény a patraszi kontinensviadal volt 2002-ben, ahova együtt utaztak. A legnagyobb büszkeség pedig az volt a lólengés-specialista számára, amikor ugyanannak az évnek a végén már együtt szerepeltek a debreceni világbajnokságon.
“Nagyon sajnálom, hogy utoljára személyesen a junior világbajnokságon találkoztunk Győrben. Borzasztó, hogy ahogy növünk fel, egyre több példaképet veszítünk el” – mondta Berki.
Forrás: Index.hu/Nemzeti Sport/MTI
