Jelenleg is zajlik a wimbledoni tenisztorna, úgyhogy eszünkbe jutott a 2017-es a Borg vs McEnroe c. film, ami a sportág egyik első meghatározó rivalizálását dolgozza fel, mélyen szemléltetve a sajtó felnagyító és nyomásgeneráló szerepét, vagy éppen a tenisz magányos jellegét.
A tiszteletreméltó „Ördög”
Egy angyal mellé mindig kell egy ördög, nem igaz? Legalábbis ha a sajtón múlik, ez elengedhetetlennek tűnik a sport világában, ahol éppen a rivalizálások tesznek sokszor igazán izgalmassá egy versenyt. A tenisz különösen alkalmas erre, hiszen két játékos néz farkasszemet egymással a háló két oldalán, akiknek játékstílusa olykor egészen különböző is lehet. Ez nem volt másképp az alapvonal-játékos Björn Borg (Sverrir Gudnason), és az akkor még klasszikusnak számító hálójátékot képviselő John McEnroe (Shia LaBeouf) esetében sem, ugyanakkor ez csak kis szelete annak, ami rövid, de annál emlékezetesebb vetélkedésüket igazán különlegessé tette.
Borg az igazi svéd Jégember megtestesítője volt, akit mondhatni Istenként tiszteltek és szerettek a sportág rajongói. A megfilmesített 1980-as wimbledoni torna idején már korszakos bajnoknak számított, aki egymás utáni ötödik elsőségére hajtott, mely korábban még senkinek sem sikerült az Open Érában (a tenisz professzionális sporttá válásával). Egyfajta érinthetetlen személynek tűnt, ellentétben a tenisz fenegyerekének tartott „Johnny Mac”-el, akinek a bírókkal és a közönséggel folytatott sorozatos perlekedései igencsak extravagánsnak számítottak az akkor még pláne az úriemberek sportjának mondott közegben.
Azóta egyre több játékostól látunk ilyet, persze kirívó személyt köztük is akad, gondoljunk csak Nick Kyrgiosra. Ő sem tudja kordában tartani az érzelmeit a pályán, a legnagyobb stadionokban a legnagyobb ellenfelek ellen ő is olyan hozzáállással teniszezik, mintha az élete múlna rajta. A cikk írója ezért, és az őszinte jelleme miatt is szimpatizál nemcsak vele, hanem a film egyik főszereplőjével, akit bár a média egyfajta főgonosznak állít be, a riválisához hasonló küzdőszelleme részvétet és tiszteletet ébreszthet.
Az „Isten”, akinek minden egyszerű, vagy mégsem?
A legnagyobb sportolók idolizálása olyan képet szülhet bennünk, hogy nekik minden rutinból megy. Ez nemcsak az edzésekre vagy éppen az autogrammok kiosztására értendő, hanem akár a legnagyobb versenyek, a Grand Slam-tornák megnyerésére is. Sokszor már előre odaadjuk nekik a korai fordulós győzelmeket, sőt, akár magát a trófeát is. Pedig ahogy ők is gyakran fogalmaznak, minden meccs kvázi a döntőt jelenti Egyetlen kifogott rossz nap és/vagy egy élete játékát nyújtó ellenfél, és az álmok, amelyekért oly rengeteg áldozatot hoztak, szertefoszlanak.
A film jól követi ezt a folyamatot az akkor még mindig fiatal Borg lelki vívódásait szemléltetve, akitől sokan szinte már elvárják az ötödik wimbledoni győzelmét.
Ha az előző négy évben egyaránt sikerült, akkor most miért ne?
– gondolhatnánk. Pedig ahogy pont az idei wimbledoni tornán Novak Djokovic fogalmazott a Jannik Sinner elleni 0-2-es fordítását követően, benne is rendre felmerülnek kétségek a nehéz helyzetekben, hogy vajon képes lesz-e megcsinálni, de hányszor hallottunk hasonló gondolatokat riválisától, Rafael Nadaltól.
Egy meccs vagy egy verseny megnyerése mindig egy új, személyes küzdelem megélése, szembenézve a nyomással és saját démonjainkkal,
és éppen ezért kell különösen értékelni, ha egy klasszis ismét végig tudja járni azt az utat, amit már oly sokszor teljesített.
Tökéletesség minden téren
Az élsport legmagasabb szintjén nüanszok dönthetnek győzelemről és vereségről, és ha valaki megtalálja az előbbihez szükséges receptet, akár mániákusan is ragaszkodhat hozzá, vagyis babonássá válhat. A tenisz szerelmesei már elég jól ismerhetik Rafa Nadal bevett rituáléit, ajánlott filmünkből pedig kiderül, nem ő volt az első a sportágban, aki ennyire szokásai rabjává vált. Ilyen elvárások mellett hatványozottan fontos volt Borg számára, hogy minden zökkenőmentesen történjen a környezetében, és ez az őt körülvevő személyeket is érintette – támogató feleségét és az őt már gyerekkorában felkaroló edzőjét (Stellan Skarsgård). A monotonitás, amely a svéd kiválóság mindennapi történésein keresztül tükröződik a filmben, hű bepillantást enged abba a világba, milyen áldozatokat kell hoznia egy élsportolónak, aki egyre nagyobb és nagyobb álmokat kerget.
Vulkánból jéghegy
Talán az egyik legutolsó teniszezőként gondolnánk Björn Borgra, aki fiatalkorában tört-zúzott, és ugyanúgy vitázott a bírókkal, mint későbbi riválisa. A film nemcsak erre világít rá, hanem arra is, hogy tulajdonképpen a benne lobogó tűz tette azzá a játékossá, aki aztán az ütéseibe tette bele érzelmeit, energiáit, miközben kifelé semmit sem mutatott belőlük. Ismerős lehet a sztori egy későbbi legenda kapcsán, aki talán a legimádottabb teniszező lett szerte a világon. Persze legnagyobb rajongóinak aligha kell ecsetelni, hogy bizony Roger Federer is egy igazi hebrencs volt kölyökként a pályán, hogy később már az igazi gentleman szerepében tündököljön, többek közt nyolc wimbledoni trófeával gazdagítva saját gyűjteményét.
Pályán ellenfelek, pályán kívül barátok
Természetesen szeretjük látni, ha egy teniszmeccsen két játékos az utolsó cseppet is kifacsarja a másikból, és amint lehetőségük van, kíméletlenül lecsapnak lehetőségeikre. A film végkifejletéül szolgáló döntő Borg és McEnroe között bizonyítja, hogy tényleg az élet a legjobb és egyben a legőrültebb rendező, hiszen amit láthatunk, az teljes egészében így is történt.
Mindkét játékos karrierje egyik, de talán legfontosabb mérkőzését játszotta, miközben olyan fordulatok történtek, amelyre talán nem sok más sportág képes.
Amit pedig a film különösen jól érzékeltet, hogyan válik a két rivális a démonjaival küzdő magányos farkasból egymás bajtársává, éppen abból kifolyólag, hogy pontosan ismerik, mit érezhet a másik. Látszólag két nagyon különböző, valójában mégis nagyon hasonló karakterek ők, akiknek történelmi összecsapása indikátor volt ahhoz, hogy kapcsolatuk életre szóló kötelékké váljon. És ki tudja, talán Federer és Nadal mély baráti viszonyához is hozzájárult az a sok-sok drámai mérkőzés, amiket egymás ellen vívtak.
