Az autós gyorsasági világbajnoki sorozat bemutatásának első részében 1971 végéig jutottunk, amikor az osztrák-német Jochen Rindt posztumusz lett világbajnok. Az 1971-es, mindössze 11 futamos évad után folyamatosan egyre több nagydíjat terveztek be a versenynaptárba, így 1976-ban már 16, míg egy évvel később 17 futamot rendeztek.
A nagy bizniszt a hetvenes években hozták össze: ekkor került a Forma-1-be Bernie Ecclestone üzletember, aki résztulajdonosa volt a Brabham csapatnak,
illetve megszerezte az F1 marketingjogait, és felpörgette az üzletet.
Ecclestone 46 évig volt a Forma-1 megkerülhetetlen vezetője. 1949-ben a Formula 3-ban még ő maga is volánhoz ült, majd 1958-ban kapott egy ülést a Connaught teamnél. Monacóban nem tudta magát kvalifikálni a versenyre, de a Brit Nagydíjon őt nevezték a futamra – csapattársa, Jack Fairman viszont elvette tőle a lehetőséget.
Miután mentorának, Stuart Lewis-Evansnek felrobbant az autója a Marokkói Nagydíjon, és a pilóta hat nappal később a kórházban meghalt, Ecclestone soha többé nem akart versenyautó volánja mögé ülni. Ő volt a már említett és tragikus körülmények közt elhunyt Jochen Rindt menedzsere is, majd beszállt a Brabham csapatba, ahonnan rögtön ki is túrta Ron Tauranac mérnököt, aki korábban világbajnok autót készített Jack Brabhamnek.
Ecclestone új designert keresett, és az 1974-es, valamint 75-ös szezonra Carlos Reutemann és Carlos Pace versenyzők mellé tette le a voksot. Az argentin-brazil páros 1975-ben megszerezte a konstruktőri második helyet a Brabham-Fordnak. A brazil Pace a Brazil Nagydíjon győzött honfitársa, Emerson Fittipaldi (McLaren-Ford) előtt, míg Reutemann a Német Nagydíjon Jacques Laffite-ot (Williams-Ford) és a feltörekvő Niki Laudát (Ferrai) utasította maga mögé.
Enzo Ferrari 1973-ban tető alá hozta, hogy a BRM-től együtt kerüljön a Ferrarihoz a tapasztalt Clay Regazzoni és a tíz évvel fiatalabb Niki Lauda.
Niki berobbant a mezőnybe
1974-ben Niki Lauda őrült módon kezdett el versenyezni a Ferrarival; különleges képessége volt hozzá, hogy a szerelők tökéletesen állítsák be az autót a számára. Laudának remek érzéke, remek füle volt ahhoz, hogy a motor vagy kasztni legkisebb rezdülését is észrevegye. Niki a szezonban kilenc pole pozíciót szerzett, ám csak két futamon tudott nyerni.
A Spanyol Nagydíjon természetesen éppen csapattársát, Regazzonit utasította maga mögé fél perccel, míg a harmadik helyezett Fittipaldi már körhátrányban ért célba. Hollandiában ismét Lauda, Regazzoni, Fittipaldi volt a sorrend. A világbajnoki pontversenyben Regazzoni és Fittipaldi küzdött egymással. Az utolsó előtti Kanadai Nagydíjon Fittipaldi nyert, és Regazzoni lett a második, így egyaránt 52 pontjuk volt.
Az utolsó futamra a New York melletti Glen Watkins versenypályán került sor.
A halálos versenypálya
Ezen a versenypályán egy évvel korábban François Cevert halálos balesetet szenvedett. A történelem pedig tragikus módon megismételte önmagát,
Végül Reutemann és Pace révén kettős Brabham-Ford győzelem született; Regazzoni négykörös hátrányban ért célba a Ferrarival, míg Emerson Fittipaldi a 4. helyen zárt, és megszerzett három pontjával világbajnoki címet ünnepelhetett. A brazil másodszor lett világbajnok, ám világossá vált, hogy a következő évben új kihívóval kell megküzdenie. Nem mással, mint a már említett Niki Laudával, aki már 1974-ben is összehozott 38 világbajnoki pontot, amivel Jody Scheckter mögött a negyedik helyen végzett.
1975
Az év első négy futama még nem mutatta, hogy Laudától nagyon kéne rettegni:
Fittipaldi, Pace, Scheckter és a német Jochen Mass nyert meg egy-egy futamot.
A Spanyol Nagydíjat a barcelonai utcai pályán rendezték meg; a pilóták ismét tiltakoztak a biztonsági körülmények és a túl közeli szalagkorlátok miatt. Sajnos igazuk lett. A német Rolf Stommelen egy ütközés után kirepült a pályáról, letarolva egy tűzoltót, egy nézőt és két fotóriportert is. Stommelen többszörös csonttöréssel úszta meg az esetet. A sors tragikus fintora, hogy a versenyző nyolc évvel később egy Los Angeles-i GT-versenyen szenvedett halálos balesetet.
Az első női (fél)pontszerző
Az 1975-ös Spanyol Nagydíjat Lella Lombardi (March-Ford) a hatodik helyen fejezte be. Ezzel ő lett az első és egyben utolsó női pilóta, aki F1-es futamon fél pontot tudott szerezni. Niki Lauda nagy menetelése pedig Monacóban indult be, ahol öt futamból négyet nyert meg. Az osztrák versenyző csak Hollandiában szorult a második helyre: Zandvoortban a két Ferrari, Lauda és Regazzoni uralta a kvalifikációt, ám közel volt hozzájuk James Hunt (Hesketh-Ford) is. A fiatal brit kikaparta magának a gesztenyét és a két Ferrarit megelőzve szerezte meg karrierje első futamgyőzelmét.
A Brit Nagydíjat Fittipaldi, míg a németet Reutemann nyerte meg, majd következett egy újabb tragikus futam.
1975. augusztus 17-én Spielbergben rendezték meg a XIII. Osztrák Nagydíjat. Már az edzéseken sorozatosak voltak a balesetek, majd a futam első körében Mark Donohue (March-Ford) kirepült a pályáról, átszakította a kerítést, és kettétört egy reklámtáblát is. Egy pályabíró a helyszínen életét vesztette, míg egy másik súlyosan megsérült. Donohue súlyos fejsérülést szenvedett, és két nappal később a grazi klinikán agyvérzésben elhunyt.
A lerövidített Osztrák Nagydíjat Donohue csapattársa, Vittorio Brambilla nyerte, James Hunt előtt. Brambilla ezzel 37 évesen a legidősebb F1-es futamgyőztes lett. A szezon hajrájában Fittipaldi kétszer végzett a második helyen,
Lauda valójában már az Olasz Nagydíj után ünnepelhetett, hiába előzte meg ugyanis Fittipaldi, a brazil csak két pontot tudott hozni az osztrák versenyzőn, így
egy futammal a világbajnokság előtt Lauda világbajnok lett.
Monzában igazán nagy volt az öröm, hiszen a Ferrari 14 év után ismét világbajnoki címet szerzett.
A cikksorozat első részét itt olvashatjátok. A következő részt Hunt és Lauda életre-halálra szóló párharcával folytatjuk.
Zúzós riffek a SZESSÖNben! A PORT.hu zenés műsorának legújabb vendége Kiss Jenő, aki testépítő körökben ismert, hiszen 1996-ban ő volt a Mr. Universe világbajnoka. Izomzatát nem a szél hordta össze, de most kiderül, mire megy a brutális erő hat vékony fémhúrral szemben.
