A magyar labdarúgás közel hetven éve a londoni 6:3-as magyar sikerből élt, az Aranycsapat legendáit az utódoknak még csak megközelíteniük sem sikerült. Nekünk ötveneseknek ráadásul immáron 36 éve kísértő emlék az irapuatói 0-6.
Eddig. Mostantól elfeledve Mexikót, örökké emlékezetes marad az angol-magyar 0-4.
A magyar labdarúgó-válogatott júniusi erőltett menete egy Anglia elleni győzelemmel és kezdődött és a wolverhamptoni diadallal végződött. Mert ennek a városnak a neve ugyanúgy fogalom lesz a magyar labdarúgásban, ahogyan az volt negatív előjellel Marseille vagy a már emlegetett Irapuató.
Június 4-én a Puskás Arénában 35 ezer gyermek előtt Szoboszlai Dominik büntetőjévől nyertünk Anglia ellen, majd Cesenában 2-1-re kaptunk ki az Európa-bajnok Squadra Azzurrától. A németek ellen már telt ház előtt szerzett gólt Nagy Zsolt, igaz a Nationalelf három perccel válaszolt, ám a németek végül csak egy ponttal távoztak Budapestről.
Ám, ami kedd este történt Wolverhamptonban arról még csak nem is álmodhattunk.
A hazaiak himnusza alatt az angol szurkolók a szigetország lobogóját formázó élőképpel köszöntötték kedvenceiket, ugyanakkor meglehetősen sportszerűtlenül viselkedtek addig, amíg a magyar himnusz szólt: előbb fütyültek, majd hangosan kiabáltak és énekeltek közben.
Erre még sem mentség, miszerint a Puskás Arénában kifütyülték az angol labdarúgók térdeplését, igaz amilyen az adjon Isten…
Mindezt feledtette az első félidő.
Negyedóra elteltével egy veszélytelennek tűnő szituációban Styles harcolt ki szabadrúgást, melyből a védő Stones és Ramsdale kapus “segítségével” Sallai megszerezte a magyarok vezető gólját.
16. perc: Szoboszlai végezhetett el szabadrúgást a bal oldalról, a kapu elé ívelt labdáját az egyik angol védő rossz helyre, Sallai Roland elé fejelte, aki nem tétovázott, hat méterről tüzelt, a labda pedig Ramsdale karján megpattanva kötött ki a hálóban (0-1).
A folytatásban Marco Rossi együttese igyekezett továbbra is kompakt módon védekezni és kevés területet hagyni a házigazdák gyors játékosai számára. Az angolok ezzel együtt egy-két alkalommal veszélyeztettek, egyszer nagy helyzetben Saka és Bellingham egymást szerelte le a magyarok tizenhatosánál. A másik oldalon Szalai Ádám harcolt ki mesteri módon egy szabadrúgást, melynek elvégzése után Jamesnek a gólvonalról kellett kifejelnie a labdát.
Nagyképűen azt is mondhattunk volna, hogy a magyar csapat nagyszerűen kontrollálta a játékot az első félidőben.Amiből annyi igaz, hogy hiába birtokolták többet a labdát az angol, a mieink szervezett védekezése lényegében kioltott minden hazai próbálkozást.
Jó volt látni mennyit robotolt a középpályám Szoboszlai Dominik, hogyan állta a sarat a már említett Szalai Ádám, míg a kapuban Dibusz Dénes remekelt.
A hazaiak számára a 70. perc hozta el a hidegzuhanyt, egy magyar ellentámadás végén ugyanis Sallai ismét eredményes volt, ezt pedig már a hazai közönség sem nézte el a kedvenceknek, többen nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették a háromoroszlánosok teljesítményét.
70. perc: a csereként beállt Ádám Martin lódult meg a jobb oldalon, harcosan megtartotta a labdát, majd tökéletesen centerezett a középen érkező Sallainak, aki jobb külsővel a kapuba bombázott a vetődő Ramsdale mellett (0-2).
Az angol futballisták is érezték, hogy nem hagyhatják annyiban a meccset, jóval nagyobb sebességre kapcsoltak és sorra dolgozták ki a kisebb-nagyobb lehetőségeket, hamarosan azonban Nagy Zsolt gólja már-már kegyelemdöféssel ért fel a számukra.
80. perc: egy jobb oldali beadást Nego fejelt kapura, de a védőről levágódó labda Ádám elé került, aki lekészítette a tizenhatos bal oldalánál érkező Nagy Zsoltnak, a felcsúti játékos pedig kapásból a rövid alsó sarokba lőtte a labdát (0-3).
Aki elbósikolt volna a tévé előtt, ekkor már biztosan ébren vagy akár már talpon is volt, mert ezt a hihetetlen állást és a magyar csapat játékát már nem lehetett ülve nézni. Már csak tíz perc volt hátra, szinte biztosra vehettünk, hogy itt ma nem kaphatunk ki. Nyerhetünk, nem is akárhogyan.
A házigazdák ráadásul két perc múlva emberhátrányba is kerültek, így a slusszpoén Gazdag Dánielé lett, aki az utolsó előtti percben beállította a végeredményt.
89. perc: Gazdag Dániel lépett ki egy indítással, jól fedezte a labdát, majd nagyon higgadtan a kapuba perdített a kifutó Ramsdale felett (0-4).
Vége! Nincs tovább. Ezt már nem lehetett fokozni. Kiütéses győzelmet arattunk Anglia ellen, amire Gareth Southgate még csak magyarázatot sem tudott adni.
A nemzeti együttes legutóbb 1953-ban győzött Angliában, akkor az Évszázad mérkőzésén a Puskás Ferenc fémjelezte Aranycsapat diadalmaskodott 6:3-ra.
Marco Rossi: Álmomban sem számítottam erre!
– Senki nem számított ilyen eredményre, még a legszebb álmainkban sem – kezdte meccs utáni értékelését a magyar válogatott szövetségi kapitánya:
“Sokszor szerencsénk is volt, de megérdemeltük ezt is, mert a játékosok az első pillanattól kezdve együtt küzdöttek, harcoltak, szenvedtek – egy igazi csapatot láthattunk a pályán. Nagyon örülök, hogy el tudtuk érni ezt az eredményt. Ha belegondolok, hogy honnan indultunk, amikor elkezdtük a közös munkát, és hová érkeztünk el, azt kell mondanom, hogy ez számomra is hihetetlen. Az angolok megpróbálták kihasználni a gyenge pontjainkat, de nem tudták kiaknázni a mélységet, hiába próbálták meg túlterhelni a jobb oldalunkat, és azt sem tudták kihasználni, hogy hosszabb a kispadjuk, mint nekünk. Az angolhoz hasonló kvalitású csapatok ellen meg kell szenvedni a mérkőzést. Végig futni kell, dolgozni kell, ezt sulykoltam a játékosokba az edzéseken is. Senkitől sem fogadtam el kifogásként, hogy fáradt, azt mondtam nekik, hogy ha felveszik a válogatott mezét, mindent el kell felejteniük, nem lehetnek sérültek, nem lehetnek fáradtak, mindent meg kell tenniük a csapatért. Olaszként nem hiszek a szememnek, hogy milyen érzelmeket váltanak ki a magyar szurkolókból a válogatott sikerei. Elmondhatatlanul büszke vagyok a szurkolókra és a játékosokra is.”
Nemzetek Ligája
A divízió, 3. csoport:
Anglia – Magyarország 0-4 (0-1)
Gól: Sallai Roland (16., 70.), Nagy Zsolt (80.), Gazdag Dániel (89.)
Kiállítva: Stones (82.)
Anglia: Aaron Ramsdale – Kyle Walker, Marc Guéhi, John Stones, Reece James – Conor Gallagher (Mason Mount, 56.), Kalvin Phillips, Jude Bellingham (Phil Foden, 68.) – Bukayo Saka (Harry Maguire, 85.), Harry Kane, Jarrod Bowen (Raheem Sterling, 46.)
Magyarország: Dibusz Dénes – Lang Ádám, Willi Orbán, Szalai Attila – Fiola Attila, Styles Callum (Nagy Ádám, 56.), Schäfer András, Nagy Zsolt – Sallai Roland (Nego Loic, 78.), Szoboszlai Dominik (Gazdag Dániel, 56.) – Szalai Ádám (Ádám Martin, 68.)
Németország – Olaszország 5-2 (2-0)
Gól: Joshua Kimmich (10.), İ. Gündoğan (45+4), Thomas Müller (51.), Timo Werner (68., 69.), ill. W. Gnonto (78.), A. Bastoni (90+4.)
Mivel a csoport másik meccsén a németek 5-2-re verték az Európa-bajnok olaszokat, a magyar válogatott az élre ugrott, és a csoportgyőzelemért játszhat szeptember 23-án, amikor a németek vendége lesz Lipcsében, majd három nappal később az olaszokat fogadja.
Forrás: MLSZ / MTI
Borítókép: Brunskill/Fantasista/Getty Images
