Nemzetközi Roma Napon indul az ‘56-os bélyeg- és plakátkampány.
Parancsnok kismama, gimnazista diákvezér, híres zongorista és villanyszerelő - néhányan az 1956-os forradalom magyar cigány forradalmárai közül. Fegyvert fogtak, börtönbe kerültek és akár meghaltak a magyar szabadságért. Nekik állít emléket Szentandrássy István festőművész festményeivel, melyeket az április nyolcadiki Roma Nap előtt postai bélyegeken és plakátokon láthatunk viszont.
Április nyolcadika, a Nemzetközi Roma Nap előtt hozta forgalomba a Magyar Posta azokat a bélyegeket, amelyeken Szentandrássy István képei láthatók. A Kossuth-díjas festő 1956 tíz magyar cigány hősét festette meg. “Jó kihívás, amikor olyan bátor emberek életét ismerhetjük meg, akik ki mertek menni az utcára, és ki merték tenni szeretetüket, kétségeiket és gyávaságaikat is” - mondta el Szentandrássy. Egyik kedvence Szabó Ilonka, becenevén Kócos volt: a 17 éves lány négy hónapos várandósan csatlakozott a forradalmárokhoz. Ott tanult meg lőni és puskát tölteni, sőt, hamarosan parancsnok lett belőle. Október 28-án lőtték le a Práter utcánál.
Élettársa Dilinkó Gábor volt, aki szerelmét követve vált forradalmárrá. A forradalom leverése után 12 évi börtönre ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság hét évre változtatta az ítéletet. Szabadulása után évekig nem tudott elhelyezkedni.
Kóté-Sörös József teherautón élelmiszert szállított a pesti kórházakba, ekkor csatlakozott a Vajdahunyad utcai tüntetőkkel. A november negyediki harcokban súlyosan megsebesült és Ausztriába menekült. Az amnesztiában reménykedve tért vissza az országba, ám halálra ítélték. Három gyermeket hagyott árván maga után.
Dandos Gyula szinte gyerek volt még, mikor Nyíregyházán szónokként a Forradalmi Diáktanács vezetőjévé lépett elő és röplapokat terjesztett, és szónoklatot tartott a diákság nevében. November hatodikán került szovjet fogságba: az elvtársak úgy megverték, hogy járni is alig bírt. Többször próbálta elhagyni az országot, az egyik alkalommal agyonlőtték. Sírhelye a mai napig ismeretlen.
Kolompár Mátyás Kiskunmajsán a településen uralkodó nyomor és éhezés hatására a felbőszült tömeggel együtt állt ki az elnyomókkal szemben. Levertek és lefestettek minden vörös csillagot, amit csak találtak. Kolompár hozta fel a pincébe zárt tanácselnököt, akit a tömeg agyonvert. Szándékos emberölés vádjával előbb tizenkét év börtönre, majd halálra ítélték. Hat gyermeket hagyott maga után.
A bélyegek kibocsájtását és a plakátkampányt az ‘56-os Emlékbizottság kezdeményezte.
