André Kertész (1894–1985), a magyar és az egyetemes fotóművészet kiemelkedő alakja által készített 1163 fénykép kerül a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A fotók egy része már szerepelt kiállításon, de sok olyan felvételt is sikerült megszerezni, mely még soha nem került a nagyközönség elé. A képekből várhatóan 2022-ben nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az 1163 fénykép nem egy gyűjtemény, hanem válogatás André Kertész eddig magántulajdonban levő fotóiból. A képek részben a New York-i Estate of Elizabeth and André Kertész tulajdonában voltak, részben André öccse, Jenő családjánál fennmaradt fotók közül valók. A képeket Robert Gurbo és Baki Péter válogatta.
A fotók döntő része André Kertész 1925-ös emigrációja előtti, magyarországi felvétel kontaktja, ún. vintázskópia, vagyis a felvétel idején, vagy nem sokkal azután készült pozitív kép. A legtöbb fotó tehát 100 éves, vagy még annál is idősebb. Az anyag kisebb része a fotóművész élete utolsó évtizedében készített polaroid felvétel.
Az 1925 előtt készült korai magyarországi felvételeken kirajzolódik a majdani fotóművész személyes kapcsolati hálója, első fényképeinek terei, családi és baráti viszonyaival, emberi és művészi eszmélésének helyszíneivel. Néhány fotó rögzíti a Nagy Háború galíciai, brâilai, albániai, budapesti és esztergomi pillanatait, illetve szerepel a képek között több önarckép vagy kettős önarckép is.
A válogatás darabjai, mint ilyenek az alkotói életút kezdetének megkerülhetetlen forrásai.
E nagy részben publikálatlan vizuális forrásokat a Franciaországban őrzött írásos dokumentációval és a negatívokkal összevetve feltárható a fotótörténet egyik klasszikusának indulása, eszmélésének
körülményei, pontosíthatók a már ismert képek adatai is. A parányi, olykor már a későbbi remekműveket előlegező zsengék és az „archivális” képanyag különlegessége a Kertészhez fűződő személyes kapcsolatban rejlik; eszmei és fotótörténeti érteke vitathatatlan, s a képek ritkasága miatt piaci értéke is jelentős.
A képeket az amerikai tulajdonosok felajánlottak a magyar államnak megvételre, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg az anyag megvásárlásának lebonyolításával.
A válogatás sorsa a múzeumba kerülése után
Tisztában vagyunk azzal, hogy rendkívül nagy az érdeklődés André Kertész fotói iránt, ettől függetlenül azonban a szakmai követelményeknek maradéktalanul eleget kell tennünk – éppen a képanyag, közös kincsünk védelmének érdekében. A fotók gyűjteménybe érkezése tervezett és kontrollált folyamat, melynek főbb lépései a következők:
„Kicsomagolás”: a képeket akklimatizáljuk, majd egyenként, fotórestaurátorral részletes állapotfelmérést készítünk róluk, hogy mostantól minden elváltozást nyomon követhessünk, és láthassuk, hol van szükség beavatkozásra. A fényképekről a felmérő munka elvégzése után tudunk majd részletesebb tájékoztatást adni.
Mikor tekinthetők meg a képek?
A fényképek a Történeti Fényképtár gyűjteményét gyarapítják. A feldolgozás és az esetleges restaurálás után egy nagy kiállításban a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatásra kerülnek majd.
André Kertész életműve és hagyatékának gondozói
Kertész Andor 1894-ben született Budapesten, 31 évesen költözött Párizsba. Első kiállítása a francia fővárosban, a Galerie Au Sacre du Printemps-ben nyílt 1927-ben. Fényképeit és riportjait a kor ismert nemzetközi folyóiratai közölték. 1936-ban New Yorkban kezdett dolgozni, évekig nem tért vissza Európába. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1963-ban a Francia Nemzeti Könyvtárban és a Velencei Biennálén állított ki, 1964-ben nyílt önálló kiállítása a Museum of Modern Art-ban. Ettől fogva vált a neve szélesebb körben is ismertté, ő pedig a nyolcvanas évekre már a fotótörténet klasszikusává.
Kertész még Párizsban a fotóesszé mestere lett, ma „a szubjektív, lírai dokumentarizmus fontos képviselőjeként tartják számon”. Publikált és több szempontból is kutatott életműve mind a sajtófotóra, mind a fotóművészetre nagy hatással volt. Legutóbbi (s a magyarországi időszakra is kitérő) nagy retrospektív kiállítását Európában a Jeu de Paume megbízásából Michel Frizot és Annie-Laure Wanaverbecq rendezte 2010-ben. A tárlatot Párizs, Berlin és Winterthur után Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban is bemutattuk 2011-ben. Ezen a kiállításon szerepelt már néhány a most megvásárolt fényképek közül, melynek zöme azonban publikálatlan felvétel.
Kertész még életében a francia államnak ajándékozta mintegy százezernyi negatívját, diáit és feljegyzéseit, leveleit. 1985 őszén New Yorkban bekövetkezett halála után nem sokkal meg is érkeztek Franciaországba hagyatékának darabjai, melyeket ma a Médiathèque de l’Architecture et du Patrimoine (MAP) őriz.
Személyes tárgyainak egy része, és magyarországi felvételeinek, későbbi nagyítású, általa szignált 120 darabja került az 1987-ben nyílt szigetbecsei André Kertész Emlékházba.
A New York-i székhelyű André és Elizabeth Kertész Estate papírképekkel, egykorú vintázsokkal,
autorizált nagyításokkal, a kései polaroidokkal és ún. kontaktmásolatokkal rendelkezik. Ezek egy része szerepel a most megvásárolt anyagban. (Fisli Éva)
