Az INDA Galéria a hét végén (szeptember 2. és 5. között) mutatja be Koós Gábor munkáit Bécsben a viennacontemporary nemzetközi vásáron.
Koós gyakran készít sajátos “vizuális naplókat” olyan magasnyomású eljárásokkal, mint a direktnyomat (frottázs) vagy a fametszés. Ezekben a számára meghatározó térélmények, fontos helyszínek, meghatározó utazások, ideiglenesen otthonként megélt majd végleg elhagyott helyek emlékét konzerválja. A viennacontemporaryn kiállított munkái legutóbbi, USA Diary című sorozatának legújabb darabjai, melyeken egy több hetes nyugati-parti utazás során szerzett élményeit örökítette meg. Fametszetein az amerikai kontinens monumentalitását, az európainál sokkal nagyobb léptékét, tágasságát érzékeltető helyeket, helyzeteket ábrázol a bennük álló ember nézőpontjából: kaliforniai mamutfenyőket, Los Angeles-i felhőkarcolókat, karakteres épülethomlokzatokat.
A fiatal művész korábban is készített ilyen vizuális “lenyomatokat” egy glasgow-i ösztöndíj során őt körülvevő emberekről, tárgyakról, a városképét meghatározó tornyokról (Glasgow Diary), az otthonát jelentő Budapest jellegzetes épületeiről és utcarészleteiről (Budapest Diary), Szlovákiában töltött gyerekkora kiemelt helyszíneiről vagy személyes tárgyairól (The Souvenir Series). Életnagyságú frottázsain és sok esetben az ember méretarányait is figyelembe vevő, nagyméretű metszetein olyan ember vagy természet alkotta szimbolikus elemek jelennek meg, melyek képesek felidézni egy-egy hely - legyen az város vagy természeti táj - szubjektíven megélt élményét.
Koós korán eltávolodott a grafikai eljárások hagyományos reproduktív funkciójától. Munkáiban az emlékezést, az emlékek megőrzésének lehetséges módjait, illetve az általa technikailag és esztétikai szempontból is behatóan megismert sokszorosító grafikai módszerekben rejlő kortárs lehetőségeket kutatja. A médium olyan felhasználási módjai érdeklik, melyeken keresztül nem csupán ábrázolni tudja az emlékezés tárgyát, hanem az emlékek sajátos jellegét megtartva, az emlékezés élményét közvetlenül kifejezve, szinte kézzelfoghatóvá téve képes megörökíteni, sajátos “emléktárgyként” újraalkotni számára fontos tárgyakat, helyeket, élethelyzeteket.
Munkamódszerére jellemző, hogy fametszeteiről szigorúan egy darab, minden esetlegességével együtt megismételhetetlen lenyomatot készít, melyet minden esetben a mű részeként felfogott nyomódúccal együtt állít ki. Olyan megfoghatatlan dolgok, mint egy látvány, a térérzet és az ezek kiváltotta komplex érzelmi állapotok a fa hosszan tartó, folyamatos koncentrációt igénylő, aprólékos megmunkálása során testileg is megélhető tapasztalattá változnak - a művészi munka során megteremtett fizikai közelség Koós számára részét képezi az emlékezés folyamatának. A könnyű papírra készült egyedi, színeiben letisztult, sokszor az emlékek homályosságát idézően elnagyolt ábrázolás és a természetes, nyers, nagyon is kézzelfogható, a fizikai munka nyomait magán viselő fa nyomódúc együtt adják vissza az emlékezés megragadhatatlan, ambivalens jellegét, az emlékek valódiságának és illuzórikus voltának kettős természetét.
