2021. január 18-tól a római Collegium Hungaricum Facebook oldalán online mutatja be a „Metamorfózis” című kortárs művészeti kiállítást, illetve az azt bemutató saját készítésű kisfilmet, amelyen a kurátor személyesen kalauzolja az érdeklődőket az átalakulás különleges világába.
A tárlat a római kulturális terek újranyitása után – az olasz kormány hatályos rendeletei miatt jelenleg zárva tartott – a Falconieri-palota galériájában lesz látogatható. Kiállító művészek: Palásti Erzsébet, Giuseppe Colacino, Giosuè Cannizzaro. Kurátor: Francesca Pietracci.
A projekt az 1972-ben született Palásti Erzsébet Rómában élő magyar művész munkája alapján jött létre. A Salgótarjánból származó festőnő munkái a primitív és a technológiai nyelvek kölcsönös egymásra hatásán alapulnak. Az ember, memóriája és szimbólumai révén közelít, illetve szennyezi a technika, a gépek, a számítógépek és a biotechnológia világát. Palásti festményeiben a hibrid lények különböző formákat öltenek, a módfelett nagy mérettől a rendkívül kicsi méretig. A művész által használt színvilág savas, ipari jellegű, amely a tudattalan tengerében lebeg, és úgy tűnik, mintha vissza akarná állítani az ember számára a derűt, valamint saját reflexióit.
Giuseppe Colacino, 1992-ben született Soveratóban, jelenleg Torinóban él és dolgozik. Palástival ellentétben Colacino művei az élőlények embrionális fázisát mutatják be, összetettségükben, találkozási és transzmutációs lehetőségeiben. Művészeti nyelvezete minimalista, és egy sajátos esztétikai alapra épül. A festő műveiben karcsú, folyamatosan változó formák futnak át a fehér vásznon, apró fekete törékeny, szívós lények, egymáshoz közelítve, vagy egymástól távolodva, magányosan vagy egymást kiegészítve. Egyfajta ritmust közvetítenek, sugallják az élet táncát és eredetét.
Giosuè Cannizzaro, 1983-ban született Palermóban, jelenleg Marche tartományban lakik. Elsősorban nagyméretű festményeket készít, amelyekben a tudattalan képeit és szimbólumait leplezi le. Melankolikus, introspektív nézőpontján keresztül feleleveníti a hullámzó fájdalmat valamint annak legyőzését. A művész által ábrázolt emberi lényekre különösképpen jellemző a kettőség (élet/halál, szeretet/gyűlölet, valóság/fantasztikum).
A Metamorfózis című kiállítás valójában több szempontból is összekapcsolja a fiatal kortárs művészek Palásti Erzsébet, Giosuè Cannizzaro és Giuseppe Colacino poétikáját a magyarországi szecesszióval. A tárlat mindazonáltal tematikája klasszikus is, hisz Ovidius vagy Kafka, illetve más szerzők is vizsgálták már korábban antropológiai és pszichológiai szempontból az emberi potenciált.
A tárlaton szereplő kortárs művekben a természet különböző formái összefonódnak illetőleg átalakulnak, noha alapvetően a liberty fogalmaihoz kapcsolódnak Egy új világképet tárnak a közönség elé, amelyben a múlt és a jövő összeolvad és új értelmezéseket ad a mindennapi életbe beillesztett művészeti tervezéseknek. A tárlaton szerepelő művészek voltaképpen ily módon mutatják be a metamorfózist. Mindhárom festő esetében a formák fejlődése megegyezik az emberi tudatosság, a világ és az azt körülvevő természet újrafelhasználásának a tudatos fejlődésével, az én formális és fogalmi meghatározásával, amely kibővül és átlépi az egyén határait.
