A főzés, a sorozatokért való rajongás és az irodalom remekül megfér a konyhában. Úgyhogy ajánlunk is gyorsan két nem hagyományos szakácskönyvet Jóbarátok és irodalom rajongóknak.
Az, hogy a főzés nem csak napi rutin, hanem kikapcsolódás, azzal nem mondunk semmi újat, lépjünk is tovább. Nekem a főzés sokszor a teljes lelazulást jelenti, a családot nem engedem be a konyhába, és nagyon sokszor filmet is nézek közben, persze csak olyat, amit már ismerek: Csokoládé, Julie & Julia, Nigella bármelyik műsorát vagy valamelyik kedvenc sorozatomat, ez leginkább az Agymenők és a Jóbarátok szokott lenni. És igen, a műsorválasztás nem véletlen, részben mindegyikben központi téma az evés, vagy legalább van egy központban lévő asztal vagy kanapé, ahol esznek. Plusz remekül lehet ihletődni, és főzés közben újabb főzési terveket kovácsolni – amúgy itt jelezném, hogy a virslis makaróninak hatalmas sikere van a kisiskolás gyerekek körében.
Ezek után nem csoda, ha felcsillant a szemem, amikor megjelent a "Receptek - A Jóbarátok rajongóinak nélkülözhetetlen szakácskönyve" című könyv. Mielőtt bármit is leírnék a könyvről: igen benne van a hálaadásnapi trüffel receptje is, csak természetesen a hús és bab nélküli, fogyasztható változatban. És mielőtt tovább olvasnánk, pihenjünk!
Ez egy igazi Jóbarátok könyv, amerikai receptekkel, bár a hozzávalók beszerzése egyes recepteknél speciális boltot igényelhet, ezt a könyvet szerethetik a most szárnyaikat bontogató szakácsok is, ugyanis az ételek nem túl bonyolultak, sokszor félkész alapanyagokból készülnek, és van köztük igazán pofonegyszerű, főzést sem igénylő, mégis olyan, amivel remekelhetünk vendégeink előtt. Minden alakalomra találunk benne egy-egy remek ételt vagy italt: van benne "Jól vagyok" Margaríta, Lasagne - bár eljegyzési gyűrű nincs a hozzávalók között, sőt a hálaadásnapi pulykát is el lehet készíteni, akár egy személyre is. Én a "francia nagymama" sütijét próbáltam ki, a recept működik, a tanácsom pedig az, hogy ezt a sütit érdemes még langyosan megenni, mert úgy annyira finom, hogy új értelmezést nyer a tej és keksz uzsonna. Lehet nyugodtan vendégeket hívni és elkészíteni a kedvenc epizódunk kedvenc ételét - ehhez persze ott van segítségül minden egyes recept végén a pontos éved és epizód megjelölés.
Teresa Finney: Receptek - A Jóbarátok rajongóinak nélkülözhetetlen szakácskönyve, Unio Mystica Kiadó
A főzés közbeni filmnézés mellett a másik kedvenc időtöltésem a szakácskönyvek olvasása - csak úgy. Erre sajnos sok szakácskönyv alkalmatlan, mert ha a receptek jók is, nem túl olvasmányosak. Szerencsére azért mindig jelennek meg olyan receptgyűjtemények, amelyek irodalmilag is a magaslatokban járnak, és most feltehetően a csúcsra is értünk. Aki követi Dragomán György Facebook posztjait, az előtt nem titok, hogy imád főzni, és hihetetlenül el tud mélyülni benne. Gondot fordít az alapanyagokra, az eszközökre - mert az sem mindegy ám, hogy a húst mivel klopfoljuk - és közben mesél az adott ételről, vagy arról, ahogy egy étel megérkezik az ember életébe és szokássá válik. Adta magát, hogy mindez végre kötve-fűzve is megjelenjen, nagyon sokan várták már a most megjelent a Főzőskönyvet. Bár Dragomán igazi gourmet módjára főz, nem jellemző rá az amúgy végtelenül idegesítő főzős sznobság, mert nem felejti el, hogy sokszor az alapok a legfontosabbak. Mert lehet, hogy a "konfitált homárnál" nincs divatosabb étel, és addig nem vagyunk igazi hobbiszakácsok, amíg nem szuvidáltunk szarvasgombát, de ha mélyen magunkba nézünk, a kedvenc ételünk mégis csak az a pörköltszaftos kenyér, amit a nagyinál tunkoltunk, az a paradicsom, amit a Balatonon reggeliztünk, vagy az a zsíros kenyér, amit korcsolyázás után ettünk. És a Főzöskönyv innen indul, a kenyértől, sőt a kovásztól. Vannak hétköznapi receptek és vannak egészen különleges dolgok, a legegyszerűbbtől a munkás és időigényes ételekig. És közben elkészül a tökéletes pizza, megtelik a kamra. Elsőre a sütőtökös rizottót próbáltam ki, rókagombával - amit a szerző így jellemez: egyszerű luxusebéd, és tényleg az. Közben pedig az egészet élmény olvasni, Dragomán szerint: "Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni." Nem vitatkozom, csak legyen valami a kamrában, ha megéheznénk olvasás közben.
Dragomán György: Főzőskönyv, Magvető
