A Hétköznapi emberek, akik megváltoztatták a világot című sorozat ismert személyiségeket állít példaképül a gyerekek elé. Az imádnivaló képeskönyvek elfogadásról tanítanak, és arról, hogy miért fontos, hogy ragaszkodjunk az álmainkhoz.
Napjaink gyerekkönyv kiadásának egyik üdvözlendő trendje, hogy valós személyeket állítanak a gyerekek elé példaképként. Itthon talán az Esti mesék lázadó lányoknak elképesztő sikere adta bizonyságát, hogy igenis szükség van ezekre a történetekre, az óvódás-, kisiskolás életképek és a mesék mellett üdvösek ezek a kiadványok, no meg nyilván jó pénzt hoznak. A Lázadó lányoknak megjelent egy második gyűjteménye, készültek a magyar példaképeket felvonultató másolatok (Magyar mesék lázadó lányoknak, 50 elszánt magyar nő), de önálló kötetek is megjelentek (pl. Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni vagy Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot). Minden bizonnyal több hasonló kiadvány is megjelent a közelmúltban, de vagy a radar alatt, vagy nem figyeltem eléggé. Az Aion Kiadó Hétköznapi emberek, akik megváltoztatták a világot című sorozatát is teljesen véletlenül fedeztem fel. Mármint a magyar kiadást, mert a sorozatot ismertem, és szomorkodtam is rajta, hogy biztosan nem fog megjelenni magyarul, mert félig-meddig képregény, a magyar gyerekkönyvkiadók pedig még mindig irtóznak a képregénytől.
Az Aion gyerekkönyveket és (zömmel történelmi) képregényeket ad ki – miért ne ötvözték volna a kettőt? Brad Meltzer és Christopher Eliopoulos Hétköznapi emberek... könyvecskéi már két tucatnyi kötet fölött járnak, főhősei nők és férfiak vegyesen... illetve kislányok és kisfiúk. A sorozat ugyanis végig gyerekként ábrázolja az aktuális példaképet, ami csak erősíti a sorozat báját, illetve valószínűleg a könyvet forgató gyereknek is könnyebb azonosulni a szereplővel, mintha az eleve egy nagytiszteletű (és már rég halott) valakiként lenne ábrázolva, fura ruhákban és még furább arcszőrzettel. (Nagyon vicces, hogy Abraham Lincoln végig gumipántos álszakállat visel.)
Három kötet jelent meg eddig a sorozatból magyarul: az Abraham Lincolnról, Rosa Parksról és Amelia Earhartról szóló. A könyvek félúton vannak képeskönyv és képregény között, de alapvetően képregényes beütésük van, köszönhetően Eliopoulos a Kázmér és Hubáéra hajazó, imádnivalóan aranyos rajzainak. A szövegek egyszerűek, és mindegyik könyv tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy egy-egy ismert személy életét az általuk képviselt értékekre fűzze fel, azaz mindegyiknek van egy erős, pozitív üzenete. Amelia Earhart nőként vált a repülés hőskorának legendájává, azaz ha nagyon akarod, megvalósíthatod az álmaidat, Abraham Lincoln és Rosa Parks története pedig az egyenlőségről tanít. A háromból Parks könyvecskéje a legkomplexebb és egyben a legjobb: mellbevágóan képes bemutatni a feketék szegregációját pusztán két ivókút közötti különbség bemutatásával, és nagyon ügyesen és okosan építi fel az elbeszélés ívét, hogy a nevezetes buszos esemény történelmi jelentőségét egy kisgyerek is megértse.
Gyerekkönyvek lévén mindegyik happy enddel zárul, de a kötetek legvégén néhány fotóval illusztrálva megtaláljuk a címszereplő rövidke életrajzát, illetve a feldolgozott korszakra jellemző fotókat, amelyek remek alapot szolgáltathatnak, hogy egy-egy érzékenyebb témát a szülő megbeszélhessen a gyerekkel.
Annak ellenére, hogy a mondanivalóra koncentrálnak a könyvek, cseppet sem szájbarágósak, az üzenet sem megy el holmi szépelgés felé.
És mindegyikből árad a derű, az optimizmus, hiszen a sorozatcím is azt hangsúlyozza, hogy akár a kis olvasó is idővel megváltoztathatja a világot, ha nem adja fel az álmait, és erősen hisz egy szebb és jobb világban.
(Képek forrása: Aion Kiadó)
