Kertész Imre után ismét magyar író nyerte el a világ legrangosabb irodalmi díját.
Csütörtök délután hirdették ki, hogy az irodalmi Nobel-díjat 2025-ben kapta meg. A Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel kitüntetett írót régóta emlegették Nobel-esélyesként, amit az is igazol, hogy a fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait – és igen, lehet fogadni Nobel-díjra is.
A magyar író idén olyan nemzetközileg ismert szerzőket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon. Persze nem ő az első irodalmi Nobel-díjasunk: Kertész Imrének 2002-ben ítélték oda a díjat életművéért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Az 1954-ben Gyulán született író első elbeszélése a Mozgó Világban jelent meg a 70-es évek végén, Tebenned hittem címmel.
Első regénye az 1985-ös Sátántangó volt, amelyet azóta több mint tucatnyi nyelvre lefordítottak. A pusztulást a magyar vidéken megörökítő regényt Tarr Béla vitte filmre: a hét és fél órás alkotást 1994-ben mutatták be a mozik, azóta abszolút hivatkozási pont lett a művészfilmek világában.
Az írónak azóta számos regénye és elbeszéléskötete jelent meg, a legutóbbi a 2024-es Zsömle odavan, a legfrissebb pedig novemberben jön majd ki A magyar nemzet biztonsága címen a Magvető Kiadónál. A kötet fülszöveg azt ígéri, hogy sok lényeges tudnivaló kiderül majd a lepkék életéről, haláláról, na meg persze az emberi létezésről és az élet eredetének megoldhatatlan csapdájáról is.
A szentendrei MűvészetMalomban nemrég nyílt meg a Minduntalan című kiállítás, amely Krasznahorkai életművének kulcsmotívumai köré szerveződik.
Borítókép: wikipedia/Szilágyi Lenke
