Jo Nesbø: Hóember

A svéd Stieg Larsson (Millennium-trilógia) tragikus módon csonkán maradt életműve mellett a norvég Jo Nesbøé a skandináv bűnügyi irodalom legkiemelkedőbb pályája. Nesbø legfontosabb regényciklusa a Harry Hole alkoholista rendőr alakjára épülő sorozat, ami immár tizenkét kötetből áll. Habár a Hole könyveknek a Hóember már a hetedik része, mi mégis ezt ajánljuk, mivel a belőle készült filmfeldolgozás miatt talán ez a legismertebb. S habár a filmverziót nem kisebb név rendezte, mint Tomas Alfredson (Engedj be!, Suszter, szabó, baka, kém), nem kisebb sztárokkal a főbb szerepekben, mint Michael Fassbender vagy Charlotte Gainsbourg, sajnos rettenetesen sikerült – de ez semmiképpen se vegye el a kedvünket a regényeredetitől, hiszen az az egyik legjobb a Hole sorozatban!

A Hóember sztorija hasonlóan hátborzongató, mint az összes véres történet Harry Hole, a kőkemény, mégis sebezhető zsaru legendáriumából. Ezúttal maga Hole kap névtelen levelet Hóember aláírással, majd amikor lehull az első hó, borzalmas gyilkosságsorozat kezdődik: az áldozatok mind családos nők, további bizarr egyezés pedig, hogy az elkövető mindegyik tetthelyen egy-egy hóembert hagy maga után. Hősünk, ahogy szokott, ezúttal is személyesen is érintetté válik az ügyben, a fináléban pedig garantáltan minden olvasó lerágja a tíz körmét. S ha az ismerkedés bejött, még véletlenül se hagyjuk abba egyetlen Harry Hole kötetnél! Mivel a magyar kiadó annak idején nem sorrendben adta ki a könyveket, így, utólag még jobban is járunk. S mivel a regényciklus során Harry Hole fejlődése is nagyon fontos része a történetnek, érdemes minden részt elolvasni a teljes képhez. De ez egy cseppnyi nehézséget sem fog okozni!

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

„Egy márciusi késő este egy tinédzser

fogott egy dupla csövű sörétes puskát, kisétált az erdőbe, odanyomta a fegyvert egy másik ember homlokához,

és meghúzta a ravaszt” – kezdődik Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék című regénye. A svéd Backman korábban olyan egyszerre szívmelengető és komoly témákat feldolgozó könyveket írt, mint Az ember, akit Ovének hívnak, A nagymamám azt üzeni, bocs, az Itt járt Britt-Marie vagy A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb. A Mi vagyunk a medvék ehhez képest egy fokkal kevésbé szívmelengető, sokkal inkább megrázó és megrendítő, a komoly témák viszont maradtak.

Egy világvégi kisvárosban járunk, Björnstadban, az erdő közepén, ahol nincs semmi, csak hó és kemény, nehéz emberek – na meg egy hokistadion, ami az egyetlen kiutat jelenti a björnstadiak számára. A Björnstad Hockey juniorcsapatának tagjai, a medvék pedig éppen sorsdöntő meccsre készülnek, ami talán az egész városka sorsát megváltoztatja. És a csapat sztárjának, a 17 éves Kevinnek köszönhetően minden esélyük meg is van nyerni. Backman izgalmas tablója bemutatja a hokiváros összes kulcsfiguráját és családtagjaikat, és természetesen azt is, mi vezetett a meglehetősen hatásos felütésben ábrázolt eseményig. És mindez a neutrális írói stílus ellenére olyan kiválóan van felépítve, hogy a könyv szó szerint letehetetlenné válik. S ha ki akarjuk terjeszteni az élményt, azt is megtehetjük, hiszen az HBO GO-n elérhető a Mi vagyunk a medvék alapján készült ötrészes sorozat, Backman pedig időközben megírta a könyv folytatását, az Egymás ellent is.

C.S. Lewis: Narnia krónikái 2. – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Habár a szerzői szándék szerint Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény a Narnia sorozat második kötete, időrendben ez volt az első, amit Lewis megírt, így ebben a könyvben ismerhettük meg először Narnia dermesztő, mégis csodálatos világát, ahova a II. világháborúban a bombázások elől egy vidéki kastélyba küldött négy Pevensie testvér, Peter, Susan, Edmund és Lucy megérkezik. A gyerekek egy különös ruhásszekrényen keresztül lépnek be Narnia birodalmába, ahol örök tél uralkodik, ám Mikulás és karácsony nélkül, és ahol a gonosz Fehér Boszorkány az úr. Ám közeleg Aslan, a Nagy Oroszlán, így megkezdődhet a Jó és a Rossz harca.

C.S Lewis 1939-től egészen 1949-ig csiszolgatta Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, majd nem kevesebb mint hat folytatást, illetve előzményt írt hozzá. A könyv ötletét az író egy képből vette, ami már 16 éves kora óta ott bujkált a fejében: egy faunról, aki a hóesésben egy esernyőt és néhány csomagot visz magával – és aki ebben a formában meg is jelenik a regényben. Lewis pedig negyvenévesen úgy döntött, kibontja a képet, és ír belőle egy sztorit. Aki a nyolcvanas évek végén volt gyerek, az Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címmel és rendkívül ízléstelen borítóval vehette kézbe a művet, aminek a hatása egy életen át elkísérte. Azóta azonban a könyv megjelent hazánkban az eredeti illusztrátor, Pauline Baynes ötvenes években készült csodálatos tintarajzaival is.

Molnár Ferenc: A kékszemű

A POKET Zsebkönyvek az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós nevével fémjelzett Sztalker Csoport 2018 áprilisában (méghozzá a magyar költészet napján) útjára indított olvasás-népszerűsítési kezdeményezése, melynek lényege, hogy az automatákból vagy online beszerezhető, zsebméretű klasszikus és kortárs regények segítségével bárhova magunkkal vihessük a világirodalmat. Az elmúlt két és félévben olyan kötetek jelentek meg ily módon, mint az Utas és holdvilág, az Orlando, A kis herceg, az Utazás a koponyám körül, Az ötödik pecsét vagy a Tajtékos napok.

A legújabb POKET megjelenés A Pál utcai fiúk szerzője, Molnár Ferenc megható karácsonyi története, A kékszemű, ami Reich Károly eredeti rajzaival került az automatákba. A cselekmény szerint két kis árva, Jánoska és Annus a városban sétálva egy gyönyörű, kék szemű viaszbabát pillantanak meg egy üzlet kirakatában, ami elhunyt édesanyjukra emlékezteti őket. A gyerekek arról álmodoznak, hogy a kékszemű életre kel, és elhatározzák, hogy megajándékozzák őt. Molnár Ferenc A kékszemű történetét séta közben találta ki New Yorkban. A szállodájához közeli játéküzlet ünnepi kirakata ihlette meg, melyről édesanyja jutott eszébe – az ő emlékét őrzi a mese.

Donna Tartt: Az Aranypinty

A titkos történet című bemutatkozó regénye révén a magyar olvasók előtt sem ismeretlen amerikai író, Donna Tartt 2014-ben Pulitzer-díjat nyert ezért a több mint 700 oldalas nagyregényért, ami összeállításunk kakukktojásának is tekinthető, mivel csak egy része játszódik télen – lévén, hogy több évtizedet ölel fel. Az Aranypinty egy Theo nevű fiú (fejlődés)története, aki a sztori elején, 13 évesen egészen drasztikus módon veszíti el az édesanyját. A címbeli Aranypinty pedig egy Carel Fabritius nevű XVII. századi holland festő alkotása, ami egyszerre szimbolikus és sorsfordító hatással lesz hősünk életére.

És ami miatt a könyv különösen ajánlott fagyos téli estékre, az az, hogy egy kulcsfontosságú része a hideg, havas New Yorkban játszódik. De mintegy ellenpontozásként a verőfényes Las Vegasba is ellátogathatunk Theóval, akit keserves odüsszeiája még számos helyre elvisz, és sok emberrel összehoz, hogy a végén még bűnügyi fordulatoknak is utat engedjen. Az Aranypintyből is készült sajnálatos módon egy borzasztó filmadaptáció, amit próbáljunk meg nagy ívben elkerülni, és rögtön a könyvvel kezdeni – ne riasszon el senkit a terjedelem: ha kitartóak vagyunk, egy csodálatos történetnek és a lelkünk mélyéig ható katarzisnak lehetünk a részesei!