Lassan újra letesszük a lantot. Ki otthon, ki a munkahelyen. Előtte azonban kicsit "zenéljünk".
Wilhelm Müller: A kintornás
Kinn a faluvégen
áll a kintornás,
dermedt kézzel forgat
egy dalt, soha mást.
Meztélláb a jégen
fel-alá topog,
tányérjába krajcárt
senki sose dob.
Nem hallgatja senki,
nem is látja meg,
csak ebek ugatják
meg az öreget.
Hagyja, menjen minden,
ahogy sora jár,
forog a kar, és a
verkli meg nem áll.
Bűvös öreg ember,
hadd tartsak veled,
játsszad masinádon
énekeimet!
[fordította Petri György]
