Köztudomású, hogy a nyúl egy kedves kis állat. Vassurányról és Verpelétről ez nem mondható el.
Szabó T. Anna: Két vérnyúl
(Havasi Attilának)
Két vérnyúl vár a fű között, két szörnyűséges vérnyuszi,
piros szemükben tűz dörög, szájukban éles vérpuszi,
a lábuk húsig karmolász, a fejük borzas kergeség,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.
Közel ne menj, mert felmorog a fű s elég egy pillanat,
a vérnyulak, a vérnyulak a homlokodnak ugranak,
és lesz csihi, és lesz puhi, a fülnek annyi, perc se kell –
hát csakis akkor menj oda, ha életed nem érdekel.
Táncolnak aztán győztesen, és tapossák a tetemet,
és mindkettő még megzabál egy jól megtermett tehenet,
és bömböl-tombol-tamtamol, hogy felvinnyog a ferde rét,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.
