Pocsék a plakát

Ha a film plakátjára nem szántak elég időt és energiát a készítők, akkor nyilván ők maguk sem gondolnak túl sokat arról, amit összeraktak. Ha nincs a plakáton egyértelmű üzenet mind képileg, mind vizuálisan, ha nincs egy képi egysége, egy markáns ötlet mögötte, akkor jó eséllyel mindez a filmből is hiányozni fog. Persze vannak kivételek, és akad, hogy egy olyan ügynökség viszi a kommunikációt, ami a szemétből is mestermunkát készít, és van, amikor csak szerencséjük van a grafikussal. De tessék megnézni John Travolta 2016-os Bosszúra törve című munkájának plakátját! Nem nem ordít róla az érdektelenség?

Ha a cím kétszavas, és abból az egyik a haláli

A 90-es évek olcsóbb akciófilmjeit volt szokás tömör, férfias és szigorúan kétszavas címekkel a néző elé küldeni, és cím előszeretettel tartalmazta a haláli, gyilkos, bosszú, igazság vagy dermesztő szavakat - nem csoda, hogy ezen munkák zöme mindig is az ún. egyenesen videóra szánt darabok voltak. Jean-Claude Van Damme munkásságának kései szakaszában is ilyen című filmek készültek, mint a Gyilkos játékok (2011), a Bosszú mindhalálig (2007) vagy az Utcai igazság (2006).

Ha hatszor halasztották el a bemutató dátumát

Itt nyilván nem az átkos Covid időszakra gondolunk, mert senki sem feltételezi, hogy például az új Bond-film, a 007 Nincs idő meghalni azért lett legalább féltucatszor eltolva, mert rossz, sokkal inkább a stúdió akar olyan időpontot, amikor a legtöbb nézőt húzhatja be, és nincs versenytárs. A rossz filmek esetében a halasztás pont fordítva működik, a forgalmazó vagy a stúdió a jobb filmjeiknek csinálnak helyet, és félrerakják azt, aminek a teljesítményében ők maguk sem bíznak különösebben – és ha ők nem bíznak, ki bízzon?

Amikor újra kellett forgatni vagy vágni a filmet

Vannak kivételek, amikor valami nagyon szerencsétlenül alakult – például a Halál a hídon (1981) című Travolta film esetében több kész filmtekercset is elloptak a forgatáskor -, de ha valamit újra kell forgatni, az azt jelenti, hogy gáz van. Vagy azért, mert a tesztvetítések során a tesztközönség rühellte a film egészét vagy bizonyos részeit, vagy maguk az alkotók jöttek rá a vágás közben, hogy valami nem működik, de ezt egy pár napos, méregdrága utóforgatás aligha képes megoldani.

Nem volt sajtóvetítés

Ez amolyan belső filmkritikusi beidegződés, hiszen a nagyközönséget az ilyesmiről nem szokták tájékoztatni, de ha a forgalmazó úgy dönt, nem mutatja meg előre a filmet, akkor az azt jelenti, tartanak a kritikáktól. Persze mondhatjuk, hogy minden kritikától tartanak, de ilyenkor attól tartanak, hogy a kritikusok annyira szétszedik a filmet, hogy senki sem ül be rá. Szélsőséges esetben a forgalmazó annyira kevés nézővel számol, hogy úgy dönt, nem bérel emiatt termet, és azt reméli, a kritikus is vesz magának jegyet.

Ha a producerekre vagy a stúdióra hivatkoznak

Amikor a marketing kampány során az adott filmet nem a rendező vagy a főszereplő nevével akarják eladni, hanem a producerek nevével, ne adj isten, a stúdióra hivatkozva – „a stúdió, amely elhozta önnek” kezdettel, akkor tudni lehet, hogy nem egy mesterműről van szó. Persze vannak olyan sztárproducerek, mint például J.J. Abrams, illetve olyan stúdiók, mint a Pixar, amelyre figyelni kell, de ellenkező esetben az ember egy kicsit gyanakodni kezd, különösen, ha teljesen lényegtelen filmek producereiről van szó.

Ha kirúgták a rendezőt

Ez kicsit olyan, mint az újravágás, ha már leforgattak, legalábbis nagyrészt, egy produkciót, egy adott rendező stílusában, látásvilágával, de nem működik, onnantól kezdve nagyon nehéz a kármentés. Vannak persze kivételek, mint a Bohém rapszódia (2018), ahol Dexter Fletcher vette át a forgatásra be sem járó Bryan Singer helyét, de ott menet közben is dolgozott a stáb, és a rendezést amúgy is az operatőr, Newton Thomas Sigel vállalta magára amíg Singer a jó ég tudja, mit csinált, de ez a ritka kivétel.  

Ha Adam Sandler játszik benne

Félreértés ne essék, Adam Sandler egy rendkívül tehetséges komikus – aki úgy döntött, hogy egyszerűbb és talán mókásabb is rossz filmeket készíteni. Van hozzá saját cége, alkotói szabadsága, és néha villant egyet az olyan filmekkel, mint a Kótyagos szerelem (2002) vagy a Csiszolatlan gyémánt (2019), hogy megmutassa, tud ő még jót is csinálni, aztán leforgat még tíz olyan vackot, mint a Pixel (2015) vagy a Hubie, a halloween hőse (2020). Ha a stáblistán ott vannak az olyan bejáratott barátai, mint Kevin James, David Spade és főleg Rob Schneider, akkor gyakorlatilag garantált a borzasztó minőség. Ugyanez igaz Steven Seagal munkáira, csak ő nem villant és nincsenek barátai. És nem tehetséges.

A saját főszereplői fikázzák a filmet

Nyilván elég butuskának vagy elég bunkónak kell lenni ahhoz az adott színészeknek, ha a film bemutatása előtti népszerűsítő kampány alatt ők maguk szidják a kész filmet, a rendezőt vagy színésztársaikat, de előfordul az ilyesmi. Henry Cavill, akit amúgy sem az eszéért szeretünk,  gyakran esik ebbe a hibába, például amikor kikotyogta, hogy csak a pénzért vállalta több szerepét is – azok olyanok is lettek. A legismertebb példát a színészlegenda Michael Caine szolgáltatta, amikor azzal dicsekedett, hogy nem is látta a Cápa 4. - A cápa bosszúja (1987) című filmjét – viszont látta azt a gyönyörű házat, amit a gázsijából az édesanyjának vett.

Az ünnepekre készült rengeteg sztárral

Az Igazából szerelem (2003) a nyilvánvaló kivétel, de Richard Curtis vérpofi és ott minden sztárnak megvolt a maga teljesen indokolt helye és saját története. Azóta is ezt a filmet utánozzák, de rendre sikertelenül, legyen szó karácsonyról vagy szilveszterről. A Kőkemény családtól (2005) például kiráz a hideg, pedig remek színészek is játszanak benne - Diane Keatonnak amúgy is az ilyen filmek a specialitásai -, a Szilveszter éjjelben (2011) pedig annyi sztár van, hogy fel sem fért mind a plakátra, és maga a film nézhetetlen lett.