Kimeríthetetlen témát jelentenek a filmcímek, elszörnyülködtünk már mi is azon egy párszor, hogy mennyi minősíthetetlen magyar filmferdítés létezik, vagy hogy mennyire szeretik átverni a nézőket a fordítók. Az amerikai, illetve a brit kollégáknak is megvannak azonban a hasonló traumáik, legutóbb a Far Out Magazine csemegézett a rosszabbnál rosszabb címekből. Íme néhány szórakoztató példa.

A bozótvágó (The Chumscrubber, 2005)

Arie Posin filmjében a tinédzser Troy tablettákkal dealerkedik a gimnáziumában, mígnem egy nap felakasztja magát a hálószobájában. A tragédiát követően három helyi srác Troy megmaradt piruláit akarja megszerezni, de amikor az elhunyt haverja, Dean nem hajlandó átadni a tablettákat, a három tini elrabolja a fiú kisöccsét, amíg rá nem jönnek, hogy rossz gyereket raboltak el.

De ki a fene vágja itt a bozótot?

Természetesen senki, ezt az alkotók valamiféle metaforának szánhattak, de aligha ez az a cím, ami azonnal meggyőzi az embereket arról, hogy váltsanak jegyet. A magyar címadók nem is próbáltak hasonló nyelvi leleménnyel előállni, nálunk így „Elrabolva” lett a cím, amit persze három évvel később Liam Neeson Takenje elbitorolt. (Érdekesség, hogy 2005-ben jött ki az Ujj-függő is, aminek eredetiben nagyon hasonló a hangzása – Thumbsucker.)

Come Back to the Five and Dime, Jimmy Dean, Jimmy Dean (1982)

Robert Altman kevésbé ismert dramedyjében a legendás James Dean halálának huszadik évfordulóján összejönnek annak a texasi középiskolának az egykori diákjai, ahol a színész az Óriás című filmjét forgatta. A találkozó alkalmat nyújt számukra, hogy a saját életükről is meséljenek, és felidézzék a múlt emlékeit.

A magyar fordítók ezúttal is tudták, mi a dolguk, ésszerűsítették az eredeti címet (Jöjj vissza, Jimmy Dean), az ugyanis elég körülményes.

A film egy azonos nevű színdarabon alapul, ezért őrizték meg a címét, de van, ami színpadon sokkal jobban működik, mint a moziban, és a cikornyás címek is ilyenek.

Akinek van egy unokatestvére Bronxban (1970)

Az mindenképpen pozitívum, hogy Waris Hussein filmjének címe (Quackser Fortune Has a Cousin in the Bronx) nem hazudik, a Gene Wilder által alakított főszereplőt tényleg Aloysius "Quackser" Fortune-nak hívják, és valóban van egy unokatestvére Bronxban. A kérdés már csak az, mennyire lehet egy ilyen címmel eladni a filmet.

A sztori szerint a Dublinban élő Fortune-t nem tudja meggyőzni a családja arról, hogy szerezzen rendes munkát: a fiú abból él inkább, hogy lótrágyát gyűjt, és virágoskertekbe árulja. Egy amerikai cserediák (Margot Kidder) majdnem elgázolja, és a találkozásból fellángolás lesz. Amikor szerelme Amerikába távozik, neki is döntést kell hoznia.

Ó, apa, szegény apa, a mama a szekrénybe akasztott téged, és én olyan szomorú vagyok (1967)

Aki arra tippel, hogy ezúttal is egy színdarab címét (Oh Dad, Poor Dad, Mamma's Hung You in the Closet and I'm Feelin' So Sad) vették át egy az egyben a filmhez, az jól tippel. Poénnak amúgy nem utolsó ez a címadás, de felvet komoly gyakorlati kérdéseket.

Hogy fér el ez a sok betű a hirdetési felületeken? Hogy lehet rá jegyet kérni? Egyáltalán, van akár csak egyetlen ember is, aki látta ezt a filmet a mozikban, és aki ezzel a pontos címmel hivatkozott rá?

Richard Quine fekete komédiája amúgy a leírás szerint tényleg nagyon fekete: főszereplője egy családanya, aki egy trópusi nyaralóhelyre magával viszi a fiát és a férjét is egy kis pihenésre és kikapcsolódásra. A probléma csak az, hogy a férj már jó ideje halott, a felesége pedig kitömette, és úgy hurcolja magával.

Phffft (Mark Robson, 1954)

Korrigálnánk is rögtön magunkat: az „Ó, apa, szegény apa, a mama a szekrénybe akasztott téged, és én olyan szomorú vagyok” címet nem is olyan nehéz elhadarni a jegypénztárnál a „Phffft”-hez képest, ami nagyjából a puffogás  hangzása akarna lenni. A probléma, hogy ha 100 embert megkérdeznénk a kiejtéséről, 99 különböző választ adnának. Ez egy kilégzés? Vagy egy szellentéshez hasonló hangot kell kiadni hozzá?

És igen, ebben az esetben is a romantikus komédia eredetiéül szolgáló drámaírót kell hibáztatni – és azt a producert, aki erre a címre a filmre rábólintott.

A magyar változat munkatársai ezúttal sem mentek bele a játékba, a hazai cím így simán „A válás”.

A sztori szerint egy volt házaspár folyton egymásba botlik a városban, és olyan színészek alakítják a főszereplőket, mint Jack Lemmon, Judy Holliday, Jack Carson és Kim Novak.

F.I.N.G.: A film (1991)

Ray Etheridge rendezőt azzal nem lehet vádolni, hogy megtévesztené a nézőket, nemcsak a címbéli rövidítés (eredetiben: F.A.R.T.: The Movie) utal a fingásra, de a film is a szellentésről szól. A sztori szerint a Joel Weiss által alakított Russell imád fingani, de sajnos a barátnője, Heather nem osztozik ebben a szenvedélyében. A fiatalember egy nap a tévé előtt alszik el, és rájön,

hogy valójában minden a fingásról szól a szitkomoktól és reklámoktól kezdve a hírműsorokon át a drámákig.

Sssssssss (1973)

Ha bármikor is elfelejtenénk, hogy milyen hangot ad ki a kígyó, akkor csak Bernard L. Kowalski horrorfilmjének címe kell, hogy eszünkbe jusson, amely pontosan 9 darab S-betűből áll.

A filmről való kommunikációt természetesen ez a cím is rendkívül megnehezíti, ahogy az alábbi példabeszélgetésből is látszik.

A sztori szerint amúgy egy tudós kifejleszt egy olyan szérumot, amely képes az embereket kígyóvá változtatni, szóval

maga a film is csak olyan komoly, mint a címe.

via: Far Out