Lynch-et egész életében lenyűgözte ez a jelenség.
Bár néha még mindig azon kapom magam, hogy jelen időben beszélek róla, a Twin Peaks és a Lost Highway (1997) rendezője, David Lynch 2025. január 16-án elhunyt. Épp nem élte meg a 79. születésnapját, idén január 20-án pedig nyolcvan éves lenne. Lynch művei — nem csak a filmjei és a sorozata, hanem a festményei és a zenéi is — egyszerre több érzékünkre hatnak, és befogadásukhoz nem elég mindig a racionális értelmezés. Sőt, sokszor arra van szükség a legkevésbé. Lynch mozgóképes műveiben számtan motívum tér vissza újra meg újra — gondoljunk mondjuk a tükörre, a függönyökre, vagy arra csíkos padlóra, ami a Twin Peaksben és a Radírfejben (1977) is megjelenik. Ám
van egy motívum, amit mindennél jobban kedvelt a rendező, és ez nem más, mint az elektromosság.
Persze ez sem ilyen egyszerű, hiszen az olyan filmjeiben, mint a már említett Radírfej, a Mulholland Drive (2001) és a Twin Peaks című sorozatban elektromos meghibásodásokkal, villódzó fényekkel találkozunk. A Radírfej végén, amikor a kamera szikrákat és villanykörtét mutat, a rendező azt sugallja, a torz csecsemő eggyé vált az elektromossággal. A Mulholland Drive második felében az elektromos villogás mindig a másik dimenzió betörését jelzi a mi világunkba. Maga Lynch azt mondta, hogy filmjeiben azért kap nagy hangsúlyt az elektromosság, mert „irányít minket.” Majd így folytatta:
„Nem tudom, miért nincs mindenki elragadtatva tőle. Gyönyörű hangokat ad, és csodálatos fénye van. Rengeteg mindent működtet a világunkban. Néha veszélyes, de varázslatos.”
A 2005-ben megjelent Lynch on Lynch című könyvben is kitér az elektromosságra:
„Szeretem a harmincas és negyvenes évek elektromosságát. Szeretem a füstölgő ipart, és szeretem a tüzet. És szeretem a füstöt, és szeretem a zajt. De a hangok mára már elhalványultak. A számítógép hangja csak egy Mickey egér-féle dolog a valódi erőhöz képest. Bár ott is nagy erő van, de ez másfajta erő, és nem rázza fel a lelkemet.”
Ez is érdekelhet
(via FarOut)
