A Dutton Birtok végre méltó az eredeti sorozathoz, sőt, bizonyos szempontból felül is múlja azt.

Jó nagy univerzummá nőtte ki magát Taylor Sheridan sorozata, a Yellowstone 2018-as indulása óta. Az eredeti széria öt évadot élt meg, ám Kevin Costner távozása miatt az utolsó szezon elég gyérre sikeredett, és érezhetően már csak az volt a célja, hogy minél hamarabb és minél egyszerűbben elvarrjanak minden szálat – csúnyán szólva, minél előbb letudják ezt az egészet. Közben két spin-off-sorozat is kijött: a Helen Mirren és Harrison Ford főszereplésével készült 1923 és az 1883, amiben többek közt Sam Elliott játszik, a Dutton család múltját mutatva be a címben meghatározott időszakokban. A Yellowstone-univerzum azonban tovább épül: idén márciusban indult a Marshals: Egy Yellowstone történet, melynek főszereplője a Luke Grimes által alakított Kayce Dutton, aki maga mögött hagyta a Yellowstone Ranchot és szövetségi rendőrbírónak állt. Most pedig befutott egy újabb spin-off, ami Rip (Cole Hauser), Beth (Kelly Reilly) és fogadott fiuk, Carter (Finn Little) történetét viszi tovább.

A Dutton Birtok egy erős jelenettel indít: Rip és Beth csak rövid ideig élvezheti a yellowstone-i birtokon fekvő telek nyugalmát, egy hatalmas erdőtűz mindent elpusztít, és menekülniük kell. Szó szerint: amit össze tudnak kapni hirtelen, azt magukkal viszik, minden más a tűz martaléka. A sorozat nem teketóriázik, hamar el kell hagyniuk a szereplőknek a komfortzónát és az égő házat, a lángoló személyes tárgyakat – mint a legtöbb, hasonló sorozat és film esetében – nem mutatják, fontosabbak az állatok, ahogy Rip menti a marhákat. A Dutton Birtok ezzel rögtön leteszi névjegyét: klasszikus cowboy-történet, aminek főszereplői igazi kalandorok, személyes holmijukat nem siratják, és bármikor képesek újra talpra állni. A westernfilmek nagy kérdése mindig az, hogy a pisztolyhős dolga végeztével tovább lovagol-e a naplementébe, vagy családot alapít: tehát marad kalandor, vagy telepes lesz – a bizonytalanságot vagy a békét választja? Rip és Beth rövid ideig lehettek telepesek, most mindenüket elveszítették, és Carterrel együtt Texasba költöznek, ahol megvásárolnak egy régi birtokot. Letelepednek, de attól ez még nem a telepesek nyugalma, hiszen természetesen itt is akad baj bőven, pláne ha valaki olyan konok és nyughatatlan, mint Beth.

A sorozat ugyanakkor jelzi, hogy ez már a következő generáció – Beth ugye John Dutton (Kevin Costner) lánya –, itt már visszafogottabban uralkodnak a vadnyugati törvények. Sokatmondó az a jelenet, amiben Beth majdnem lelő egy autóbalesetben megsérült, szenvedő lovat, ám végül megkéri a helyi állatorvost, Everett McKinneyt (Ed Harris), hogy ha tudja, gyógyítsa meg, és természetesen kifizeti a kezelés nem csekély összegét. Emlékeztek még a Yellowstone nyitójelenetére, ami egyértelműen párhuzamba állítható ezzel? Szintén egy autóbaleset helyszínén vagyunk, ahol John Dutton épp vigasztal egy vérző lovat, majd agyonlövi. Számára ez jelenti a „megváltást”, mint mondja: a szenvedőnek kijáró méltó halál. Beth az életet választja, még akkor is, ha vajmi kevés az esély rá.

Ed Harris mellett a Dutton Birtok másik nagy sztárja Annette Bening: ő alakítja a helyi matriarchát, Beulah Jacksont, akinél minden szál összefut. Övé a vágóhíd, így övé minden: élet és halál ura – pardon, úrnője. Ő az a hatalom, aminek most Beth nekifeszül, miközben épp az új farmjukat építik ki Rippel, és megpróbálnak szarvasmarha-tenyésztésből megélni. A Dutton Birtok pont azt a hangulatot hozza vissza, mint a Yellowstone első évadja: lassan, komótosan építkezik, gyönyörű képekkel kényezteti a szemünket, miközben egy igazi tanmese az emberi értékekről. Ezt a sorozatot ugyan már nem Taylor Sheridan írta – ő csak producerként vett részt a projektben –, de jegyezzük meg a kreátor, Chad Feehan nevét. Ő korábban olyan sorozatok epizódjait írta, mint a Banshee vagy a Ray Donovan, most pedig bebizonyította, hogy a Yellowstone világát is érti és érzi.

A Dutton Birtok az eredeti széria két legnépszerűbb karakterét vitte tovább, amire mondhatnánk, hogy könnyű dolga volt, ám épp ezért hasalhatott volna el pillanatok alatt: ha nem megfelelően használja a figurákat, ha karakteridegen helyzetbe hozza őket, vagy ha simán csak egy szimpla és unalmas Yellowstone-utánlövésnek érződik, máris mehetett volna a lefolyóba. Ezeket mind sikerült megugrani, és új terepen, új kihívások elé állítani az ismert karaktereket, valamint izgalmas új figurákkal benépesíteni ezt a kellemesen ismerős világot.