Hegedűművésznek indult, majd költő lett, ám abból nem tudott megélni, de szerencsére rábeszélték: próbálkozzon a gyerekirodalommal, és az általa kitalált mesefigurák egy egész korszakot határoztak meg.
Csukás István Kisújszálláson született 1936. április 2-án jász-kun családba – arccsontján fiatalon is jól látszott ez az „ázsiai” származás. Apja nehéz sorsú, de merész álmokat dédelgető kovácsmester volt, aki egy időben traktort és cséplőgépet is vásárolt, de a háború után elvették a gépeit és a kovácsműhelyét, ezért nagy építkezéseken kereste a család kenyerét. Fia, apja ellenkezése ellenére – de édesanyja biztatására - jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, hegedűművész akart lenni. A Wenckheim-kastélyban működő, kísérleti jelleggel létrejött zeneiskolában, ahová hetente jártak le a Zeneakadémia oktatói, a diákok négy nyelven tanultak, népdalokat gyűjtöttek, rengeteg kultúrát szívtak magukba a tanulók.
Itt kezdett Csukás verseket írni – sokszor szerelmes verset is megrendelésre, másoknak.
A zeneiskolát elvégezve Pestre költözött, de már költő akart lenni, nem zenész, ám mivel a bölcsészkarra nem vették fel, jogásznak tanult, hogy mindenképpen egyetemista lehessen. Tanulmányait nem fejezte be, mert közben már megjelentek első versei – ahol zenei képzése markánsan megjelent -, írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt. Erre így emlékezett vissza egy interjúban:
A korosztályom ilyen rémes, rossz fordításokból élt, ami azt jelentette, hogy az Európa Könyvkiadónál azokat a verseket adták ki nekünk fordításra, amiket már senki nem vállalt el. Szocialista török verseket, szocialista cseh verseket, szocialista egyiptomi, meg mit tudom én, milyen borzasztó izéket.
Ezekből a munkákból azonban nem tudott megélni, ám ekkor karolta fel Kormos István, a Móra Könyvkiadó befolyásos szerkesztője – és a Vackor-történetek szerzője -, és ő volt az, aki rábeszélte a gyerekirodalomra. Ami, különösen az 56-os forradalom után sok remek magyar író számára jelentett menekülőutat, és ami egyben jó megélhetést is kínált, ennek köszönhetően egyedülállóan magas színvonalat képviselt.
Döntésében megerősítette az a „babonás”, általa gyakran hangoztatott tény, hogy
egy napon született Hans Christian Andersennel, a nagy mesemondóval,
és ettől kezdve verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Nagy sikerrel mutatták be Ágacska című színdarabját, majd a többi színpadi művét. 1975-ben a hollywoodi X. televíziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapta a fesztivál Nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet.
Tényleg akkora világszám a Keménykalap és krumpliorr?
Bő harmincéves késéssel pótoltuk be minden idők talán legnépszerűbb magyar gyerekfilmjét. Vajon még ma, felnőttszemmel is működik Csukás István ifjúsági regényének adaptációja? Pótvizsga rovatunk következik.
Tovább
Közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg az elmúlt negyven évben, mint például Mirr-Murr, Pom-pom, vagy Süsü, a sárkány. Ezeket a figurákat főként rajz- és bábfilmekből ismerhettük meg, több ifjúsági regényéből pedig sikeres tévéfilm készült, amelyek készítésében ő is aktív szerepet vállalt, többnyire íróként, de néha akár rendezőként is, olyan nagyszerű alkotók partnereként, mint Dargay Attila, Sajdik Ferenc, Bácskai Lauró István vagy Kardos G. György.
Az egész ország által szeretett karaktereiről így mesélt:
A figurák hordozzák a sztorit. A Süsü például meg van fordítva, hogy eddig tőle féltek, most meg ő fél, ez rengeteg mindent elbír, hozza a figura. Azt kell kitalálni. Vagy Bagaméri: van egy fagylaltos, akit valaki elátkoz, hogy rossz a fagylaltja, holott jó. Ennyi elég, innen lábra áll az alak. Még a krimiben is azt szeretem, ha a figura viszi a történetet. Azt föl tudod fogni, a történetet nem biztos. Minden az ötletnél kezdődik."
Gyerekkorunk legjobb meséi
Egészen elképesztő remekművek születtek a hetvenes és nyolcvanas években, közülük szedtünk össze néhányat.
Tovább
Rengeteg munkája volt, a Fiatal Művészek Klubjának alapítója, majd vezetője volt, a Művészeti Alapnál, a Munkaügyi Minisztériumban, a Néphadsereg című lapnál dolgozott. 1968-tól 1971-ig a Magyar Televízió munkatársa, 1978-tól 1985-ig pedig Kormos István helyét vette át Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztőjeként, majd alapító szerkesztője volt a Kincskereső gyermekfolyóiratnak. 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Súlyos betegség után hunyt el Budapesten, 2020. február 24-én.
