A becstelenségek szófordulatai

Azok a nézők, akik nem hajlamosak a megterhelő lélektani beleélésre, netán a moralizálásra, feltehetőleg úgy figyelik majd az 1954-ben, Angliában megtörtént esetet feldolgozó Intim kapcsolatok című filmet, mint egy ma már elképzelhetetlen, furcsa történelmi pszichodrámát. Pedig másként is lehet.
Philip Goddhew rendező története nagy vonalakban a következő: a hadirokkant férje mellett öregedő háziasszony egy ifjú tengerészt fogad be albérlőnek. Hamarosan a szeretőjévé teszi az akaratgyenge fiút. A házaspár kamaszodó lánya rájön a kapcsolatra - amit a férj nem akar észrevenni -, és zsarolással kiköveteli, hogy ő is ott lehessen a szeretők ágyában. A fiú menekülne, beáll katonának, eljegyez egy lányt, de az őt levelekkel zaklató, vágyainak kiszolgáltatott idős szerető feljelentéssel fenyegeti, mondván, megrontotta a lányát. Így "visszacsábítja" magához. Aztán élnek tovább együtt, hármasban, az elkerülhetetlen horrorisztikus végkifejletig.
Az extrém történetnél azonban izgalmasabb az, hogy a vágyait elfojtani már képtelen háziasszony fenntartja a hagyományos értékeken alapuló kispolgári világ látszatát, beszélni sem hajlandó - és szinte fizikailag képtelen is - arról a fertőről, amelyben élnek. A kapcsolat eldurvulásakor sem képes egyetlen igaz, valódi, erős, netán trágár mondatot kimondani, amely leírná kilátástalan helyzetüket.
A problémakerülő, körmönfont megfogalmazások rendszerét a mai beszélgetésekben is könnyű felfedezni. Nem kell szeretőt terrorizálni, kamaszlányok zsarolását tűrni, és közben megkívánni őket ahhoz, hogy feltűnjék: az életüket gátlástalanul kitárókkal szemben az önmagukról nehezen megnyilatkozók, a zárkózottak mintha gyakrabban törnének össze hazugságaik, becstelenségeik zátonyán. Az ő összeomlásuk legalábbis sokkal látványosabb.