Van a bűnözésnek kohéziós ereje? Azontúl, hogy X számú ember összeverődik, hogy olyasvalamit csináljon, amit a társadalmi berendezkedésünk írásos vagy iratlan szabálya illegálisnak tart, vajon van magasabb célja a bűnözésnek?
A bűn éjszakája is ezt a témát feszegeti, tehát mi is ássuk bele magunkat kicsit. Maga a bűn fogalma, elég eklektikusan definiálható. Vallási, ateista, jogi és pszichológiai szempontok alapján írt (szak)könyvek tucatjait lehetne idézni. Talán a kevés tényezők egyike, amely megvan minden felsorolt – és felsorolatlan – aspektusban, az a kontraproduktivitás. Tehát, hogy a pozitív érdekekkel szemben ellentétest hatást fejt ki. Na jó, de attól, hogy ezt tudom, még nem leszek okosabb, mint egy ötödikes. Talán érdekesebb kérdés az, hogy ha a bűnözés rossz, akkor miért nem toroljuk azt meg, a legkeményebb büntetéssel? Miért különítjük el azt, hogy a kifli lopásért csak egy ejnye-bejnye, a bliccelésért több tízezer forint és emberölésért akár életfogytiglan adható? Miért van rossz, rosszabb és legrosszabb? Miért nem kapja mindenki a legkeményebb büntetést, ezzel elrettentve mindenkit a bűnözéstől? Hát nem ez lenne az állam, a társadalom és a szociális jólét szempontjából is ideális?
De a langyos kávé melletti filozofálgatásról tekerjünk inkább a filmünkre. A bűn éjszakája. A történet szerint a fiktív, ámde nem túl távoli jövőben, az Amerikai Egyesült Államok komoly reformon ment át álkotmányügyileg. A mindenki által csak Új Alapító Atyáknak nevezett elit, egy szélsőséges ideával állt elő. Elrendelték, hogy minden év egy bizonyos napján, 12 óráig amnesztiát élvezzen az összes ember – nemtől, kaszttól, rassztól függetlenül –, bármilyen tette, még az emberölés is. Ennek következtében, ebben a fiktív társadalmi modellben a bűnözés évek óta 0%-on stagnál.
A 85 perces James DeMonaco film egy olyan opusz, ami könnyen orwelli magasságokba emelkedhetett volna. Ezt, azt hiszem mondhatom, hogy mindenki elkeseredésére, sajnos nem tette. A történet fókuszában a Sandin család áll, ahol is az apuka, James Sandin (Etan Hawke) biztonsági rendszerek telepítésével foglalkozik, hogy a "fekete karácsonyt", aki akarja, kivédhesse. Munkából hazatérvén ismerkedünk meg burzsoázia–negyed néhány lakójával, illetve a kedves Sandin anyukával (Lena Headey), és a két kölökkel: Zoey-val (Adelaide Kane) és Charlie-val (Max Burkholder).
A karakterekről sokat nem lehet mesélni, mert lényegében nélkülöznek mindenféle eredetiséget vagy érdekesebb jellemformát azért, hogy minél többen azonosulhassanak velük. Az apuka karrierista-komformista, az anyuka csinos és tud főzni, a kislány lázadó pubertás, aki a fiújával szeretne töfizni a családi vacsi helyett, a kisfiú pedig kocka. Márcsak egy Morzsi nevű beagle hiányzik. Persze ez még egyáltalán nem okoz semmilyen fennakadást. Sőt ettől szerintem még hangsúlyosabbá válik a lassan közelgő hidegrázós lényeg, a megtisztulás éjszakája.
Itt aztán jön néhány eléggé megsaccolható fordulat, amiket azért nem lőnék le, mert a film alapötlete megéri a pénzét. De előre szólok mindenkinek, hogy jócskán fog csalódni a filmben. Azt kérdezitek miért? Nem azért, mert rossz a film. Hanem mert ez is tipikus olyan film lehetett volna, amitől az ember haja befelé kezd nőni. Olyan jó. De ezzel szemben csak egy átlagos dirr-durr-piff-puff filmet hoztak ki a végére. Lényegében a film felétől nem is foglalkozunk már a film filozófikus csapásirányával, a bűn éjszakájának miértjével és hogyanjával, csak nézzük Sandinék "várvédelmét". Nagyjából egy C kategóriás akciófilm izgalmával.
Egyetlenegy lételeme van ennek a filmnek, ami az én szememben megmenti, az pedig a jólfésült, megtisztulni vágyó idegen (Rhys Wakefield), aki társaival a Sandin-házba menekült emberkére vadászna. Rhys olyan átütő erővel tündököl abban a kevéske jelenetében, hogy az hihetetlen. A miliő miatt nincsen lehetősége semmilyen blikfangosabb színészi technikával operálni, csak nézhetjük delejező mosolyát premier plánból, de még így is lesöpri a többi színészt. Én őszintén szólva hagytam volna a francba Sandinékat meghalni, csak mutattak volna meg néhány képkockát ebből a hapekből.
Szóval a filmet kénytelen voltam "bántani" ebben a kritikában. Azért, mert egy nagyon jó alapötlettel dolgozott, de a saját tematikájával nem foglalkozott. A szűk terek és a sötétség miatt kapott egy thriller jelzőt, de ez semmit se dob a filmen. Akik szeretnek barátokkal mélyfilozófiai vitákba keveredni, illetve akik szeretnék Rhyst megismerni – naná, hogy szeretnéd apuskám –, azok menjenek el a filmre, de amúgy nem nagy érvágás, ha kimarad. Reméljük ebben a témában jönnek még jobb filmek is, mert megérné.
Szerintem - 65%
