A csendes, a piás és a jófiú

Az ember kompromisszumokat köt és próbálja követni a populáris vonulatot, melynek jeles képviselője John Hillcoat is. Első filmje számomra Cormac McCarthy azonos című novellájának adaptációja, Az út volt.

A filmnek és a regénynek is elég jó fogadtatása volt 2009-ben annak ellenére, hogy a filmes adaptáció totális bukásba torkollt, a gyártási költségeket is nehezen tudta produkálni a stúdiók számára. Jómagam nem voltam oda a poszt apokaliptikus családi drámáért, mondhatni felemás érzéseim voltak mikor a stáblista is legördült.

Aztán a kudarccal együtt Hillcoat is eltűnt egy időre, a Weinstein stúdió parkoló pályára tette őt egészen 2012-ig, amikor is új filmmel, más stílussal és még nagyobb költségvetéssel rukkolt elő a páros. A film a Lawless vagy magyarosan a Fékezhetetlen fantázianevet kapta.

A hazánkban tavaly szeptemberben debütáló film a Bondurant fivérek családi történetébe enged bepillantást a néző számára egy álmos kisváros Franklin utcáin, a szesztilalom idején.

A fiúk jól menő csempészként tevékenykednek, és visznek izgalmat a csendes mindennapokba, ahol barátok és ellenségek is akadnak szép számmal.

Rajongok a 20-as évek amerikai hangulatáért, és imádtam minden filmet, ami a szesztilalom idejében játszódik valamilyen nagyvárosban, mondjuk Chicagóban.

A rendező szembe megy a hagyományos forgatókönyves klisékkel és egy kisvárosba helyezi át a történet középpontját, amely csak néha- néha érinti a városi atmoszférát. Piros pont!

Ennek megfelelően a látványos elemek nagy részben ki is kerülnek az érdeklődési körünkből, amely eredeti ugyan mégis veszélyes terep, ha úgy akarjuk tálalni a vidéki nihilt, hogy az érdekesnek hasson a néző számára.
Megvannak a korhű díszletek, az egyéni karakterek is stimmelnek, de a kor szellemisége, és atmoszférája nem teremtődött meg számomra. A forgatókönyvíró Nick Cave több nagy filmen is dolgozott a rendezővel, így értetlenül állok a közepesnél is gyengébb történet előtt, amelynek igazán komoly cselekményvezetése nincs is.

A fivérek családi köteléke egységet alkot, amely védelmet biztosít mindannyiuk számára, ha a kötelék megbomlik, akkor valamilyen csapás éri őket, szól a Bondurant család elpusztíthatatlanságáról szóló legenda, amelyre tényleg felkapja a fejét az ember, itt valami készülődik. Készülődne, de itt véget is ér a mese. Miért nem lehetett jobban beletúrni a múltba és kiemelni egy csipetnyi rejtélyt, amely könnyen misztikumba csap át? Nem értem.

Sajnos a nihilum nem csak Franklin városára, de az eseményekre is rátelepszik, amitől a dögunalom általános tényezővé válik a kétórányi produkció nagy részében. Az epizódszerű kalandokat, csetepatét, lövöldözéseket kiszámíthatatlan időzítésben és pontokon kapjuk, amitől a film egyszerre kisvárosi dráma és western komédia.
A főszálra sok érdekesnek ígérkező mellékszál és életút is "tapad", amely jó eséllyel élesztené fel a félúton kimúlt szkriptet, de Cave konzekvensen kitart a semmi ábrázolása mellett, amely a maradék filmélmény csalfa illúziójától is megfoszt minket. Nem csodálnám, ha ezek után a Weinstein stúdió közelébe se engednék.

Mindezek mellett pont a főszereplők jellemábrázolása kapta a legkisebb hangsúlyt, és az egy- egy kötelező mondaton kívül mi aggatjuk rájuk a jelzőket, hogy tudjuk melyik a csendes, a jófiú vagy éppen a szeszkazán. Mindenkinek megvan a maga motivációja mégha az említésre sem méltó a forgatókönyvíró számára.
Tom Hardy a csendes, hozza a tőle elvárt terminátor akciófigura szerepét, még Shia LaBeouf a jófiú, a Transformers óta próbál kibújni a töketlen kamasz szerepéből mindezidáig sikertelenül.

A mellékszereplők közül Guy Pearce maga a megtestesült undor, amit nyomós okkal vált ki minden jóérzésű emberből, alakítása a zsenialitás határát súrolja, amihez a fivérek nem képesek felnőni. Sajnáltam, hogy Gary Oldman cameoja ilyen rövidre sikeredett, még ezzel a néhány perccel is sokat javított a film seszínű palettáján.
Mindent egybevetve középszerű produkcióval van dolgunk, amely megér egy misét minden "régi idők" rajongónak, aki a parádés fegyverropogást szereti váltogatni a falusi idillel.

Egy kicsivel több odafigyeléssel, csiszoltabb párbeszédekkel, hitelesebb karakterekkel és helyzetdramaturgiával ez akár jó film is lehetett volna.

A 45 millió dollár sok pénz egy ekkora kudarchoz.

Filmpont: 10/5
IMDb: 7.3
Rotten Tomatoes: 67%