Brett Ratner az X-Men 3 sikere után azt hitte, kisujjból kirázza a harmadik Csúcsformábant. Tévedett: 2 pont a 10-ből.
A Sikoly-filmekben a filmbuzi mellékszereplő szépen elmondja a filmtrilógiák szabályait: az első folytatásnál még elég a "nagyobb, hosszabb, vágatlan" képlet, de a harmadik résznek meg kell szegnie az előző kettőben felállított szabályokat, hogy a néző azt hihesse, most már bármi megtörténhet. Darth Vadernek a császár ellen kell fordulnia, az alienkirálynőnek Ripley-be kell petéznie, satöbbi. A Csúcsformában 3 tökéletes megcsúfolása ennek: nincs (csúcs)formabontás, de még azt sem sikerült elérni, hogy a film legalább annyira élvezhető legyen, mint az előző két rész.
Az 1998-as Csúcsformában is csak egyszer nézhető darab volt: a film a Halálos fegyver-széria után támadt űrt próbálta betölteni, de már az első részen is érezni lehetett, hogy a készítők nem figyeltek eléggé oda az amerikai filmegyetemek "furcsa zsarupáros" óráin. Ennek a zsánernek ugyanis épkézláb forgatókönyv kell, a karakterek nem tudják elvinni a hátukon a filmet (hiába tűnik úgy, hogy igen). A műfaj legutóbbi nagy sikere, a Kiss kiss bang bang (amit egészen véletlenül a Halálos fegyverek forgatókönyvírója rendezett) is zseniális szkriptje miatt aratott csak.
A Csúcsformában-sorozatban viszont egyre gyengébb cselekményben szenvedtek hőseink. A hongkongi-harlemi párosból a készítők eleinte a kulturális különbségek adta vicces helyzetkomikumokat hozták ki, aztán egyre inkább áttértek a sárga-fekete színskálán értelmezhető poénok közül a legprosztóbbakra. A harmadik rész ezekből is a legalját adja, a logikai lyukakkal teli, széteső történetet pedig a forgatókönyvírók elképzelésem szerint egy hétvége alatt dobták össze. A legrosszabb klisék köszönnek vissza, a sztori a hongkongi maffia legféltettebb titka körül bonyolódik, ezt a titkot természetesen Párizs legjobb nője őrzi, Párizs rendőrfőnöke meg látens buzi (Roman Polanski karrierje mélypontján), és szegény Max von Sydowról már az első jelenetében nyilvánvaló, hogy a gonoszok beépített embere (hiába remekelt régen az Ördögűző szerepében).
A főszereplők sem mentik ezt a szutykot, Chris Tucker rendőrén leginkább a 2001-es második rész óta felzabált fánkok látszanak meg, Jackie Chan pedig sajnos öregszik. Az 53 éves sztár sosem a színészi képességeiről volt híres, de azt ismerjük el, hogy az Istenek fegyverzete I., II. meg a Rendőrsztori-trilógia nem véletlenül voltak videótékák legtöbbször kikölcsönzött akciófilmjei között. Chan még első amerikai filmjeiben is hozta a megbízható 4-es alá színvonalat: láthattuk gólyalábbal, fapapuccsal sőt, talicskával verekedni, és cserébe megbocsátottuk neki az esetlen színészi játékot.
Az első Csúcsformában volt az első, ahol a magyar cím ellenére Chan már láthatóan nem ugrált úgy, mint régen, azt viszont nem látta be, hogy vissza kellene vonulnia. Ez fokozottan érződik a Csúcsformában 3 akciójelenetein is: nincs már olyan snitt, ami felkerülhetne a majdani "Jackie Chan legjobb pofonjai" válogatás-dvd-re, és a páros csodálatos menekülését az Eiffel-torony tetejéről egy rajzfilmből is kifütyülném. A film végén a hagyományos bakiparádéban pedig egyetlen "úristen, ez most majdnem meghalt" pillanatot sem láthatunk már: ez már nem Jackie filmje és nem az ő trilógiája. Gyújtsunk egy gyertyát a karrierjéért és vegyük ki a tékából a Rendőrsztori 3-at.
