Főshősnőnknek különösen nehéz a boldogságtól búcsút venni, ám meghökkentően gyorsan túlteszi magát rajta: mire felébred reggel, kiesik a fejéből, mi volt vele tegnap. Meg tegnapelőtt. Meg azelőtt. És azelőtt...
Annyira ismerős...
Persze, az amnézia távolról se vele született rendellenesség, hiszen ha így lenne, még mindig a kétlábra emelkedést gyakorolná a járókában. A megoldás a múltban keresendő, ám elég nehéz rátalálni. Nicole Kidman megpróbálja! És Colin Firth is ott van mellette! És szerencsére mellettünk is ott vannak mindketten. Mert sikerkönyv ide vagy oda, ha ezt a filmet nem sztárokkal forgatták volna le, még a mozigépész is elfelelejtette volna levetíteni. De hát, a nagy sztárok azok nagy sztárok, a thriller-klisék meg thriller-klisék. S végül is jól elvannak ezek egymással. Kidman jelentős színésznő, még akkor is, ha sokszor nem derül ki róla, ugyanis jó ideje nem szerepelt normális produkcióban. Az Amnéziában meg ott van vele Firth, akivel nemrég közösködött szélesvásznon A háború démonjaiban. Emlékszik arra valaki? Hát, erre se fog. Viszont az Amnéziának nem is az a küldetése, hogy emlékezetes legyen, hanem inkább az, hogy úgy csináljon, mintha. Mintha izgalmas lenne. Mintha lenne benne ötlet. Mintha történne benne bármi, amit ne lehetne kitalálni a megtörténés előtt legkésőbb olyan 5-10 percccel. Mintha Colin Firth nem lenne egészen unott a szerepében. Mintha Nicole Kidman tudná, mit keres ebben az alkotásban. Mintha igazság szerint nem eleve egy másodrangú filmcsatorna késő esti sávjában kellene megnéznünk először.
Oda se neki!
De nem akarok érdem alatt gonoszkodni – elvégre az Amnéziánál azért láttam már rosszabbul megcsinált alibifilmeket, akár idén is. Hiszen tényleg bízunk Kidman és Firth művészekben. Valamennyire. A feléig egyébként jobban is, mint kellene, mert addig eléggé feszes a dramaturgia: egyszerűen csak várjuk, mi lesz ebből. Kidman felébred, levideózza magát, rájön egy-két dologra, aztán felkel, megnézi a videót, megint rájön egy-két dologra, s megint lefekszik. Szóval, a saját maga által szerkesztett médiából értesül saját magáról. Mindez még izgalmas is lehetne, de aztán egy idő után már nagyon nem lesz az, mert jönnek a mindenhonnan ismerős, őőőrületes csavarok – és a sokadik után már inkább mosolygunk, mint érdeklődünk. De aztán önkéntes amnéziába vonulunk, hazamegyünk, elégedetten kipiszkáljuk a fogaink között felejtett popcorndarabkákat, pont úgy, mintha elfogadhatóan szórakoztunk volna, s ha még mindig a témánál akarunk maradni, például megnézzük a Mementót, mert az a film zseniális, s egyetlen pillanatával is hátborzongatóbb, mint ennek a felejtős darabnak a teljes játékideje.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik a krimis kirakósdit.
- Akiknek elég, ha egy thriller zsánerben marad.
- N.K. és C.F. feltétlen híveinek.
Kinek nem?
- Aki mindig az eredetit keresik.
- Akik már semmin se lepődnek meg, hát még az ilyen csattanókon.
- Akik azt gondolták, hogy most végre Nicole Kidman megint megmutatja.
5/10
