Mispál Attila első filmje két történetet mesél el. A cselekmény kétharmadát egy topmodell sorsának, válságidőszakának bemutatása adja, a kisebbik rész egy ötvösmester megpróbáltatásait tárja elénk. A hosszabb egység eseménysorát időfelbontásban, csattanóra kihegyezve meséli el a rendező, a záró, kisebbik felet lineárisan. Az asszony és a férfi sorsát összekapcsoló motívummozaikok a történet végére összekapcsolódnak, a két szereplő találkozik, sorsuk összefonódik. A rendkívül kidolgozott kompozíciót az életszerűség és a példázatosság hatja át, nem kioltva, hanem erősítve egymást.
A fény ösvényei erőteljes, reményteli bemutatkozás. Nem tudjuk, hogy kortársaihoz képest miért késett Mispál Attila debütálása, de az erőgyűjtés megérte. Olyan csapatot szervezett maga köré, amelynek minden tagját szakmai igényesség hatotta át. Már néhány percnyi vetítés után feltűnik, hogy Balázs Gábor újfajta hangminőséget produkál, Politzer Péter vágó pedig magától értetődő természetességgel illeszti egymáshoz az idősíkokat. Mindketten megkapták a kategória díját az idei filmszemlén. Nagy András operatőr ugyan nem részesült hivatalos elismerésben, de néhány egészen újszerű képi megoldás fűződik hozzá.
A rendező egyik legfőbb erénye a kiváló színészvezetés. Örömmel tölti el a nézőt, hogy hiteles és nagy erejű alakításokkal találkozik. Cseh Annamária esetében élet és szerep azonosságát is feltételezhetjük. A manöken-topmodell arcáról nemcsak a kötés kerül le fokozatosan, hanem a külső és hideg szépségnek az álarca is, amit a világgal szembeni védekezésként hordott. Jelenléte, eszköztelenségében is hatásos játéka inspirálóan hatott a hivatásos színészekre is. A film mégis elsősorban Cserhalmi György nagy visszatérésének ünnepe. Megújuló művészi kedvvel, minden külsődlegességet maga mögött hagyva formálja meg az ötvösmestert, méltán elnyerve a legjobb férfi színész díját. A kisebb szerepekben Töröcsik Mari őrlődik a lánya és az unokája között; a manöken megkeseredett anyját alakító Szilágyi Enikő cigarettázásba és dolgozatjavításba menekül. Csányi Sándor bizonyította, hogy nemcsak felkapott, hanem remek színész is. Külön is meg kell említenünk Soós Attilát, aki egészen új színt és minőséget képvisel a fiatal magyar színészek között.
Hosszú idő óta Mispál Attila az első fiatal rendező, aki bölcseleti és irodalmi tájékozottsággal felvértezve készítette el művét. A fény ösvényei alapvető toposzokra, a szó legnemesebb értelmében vett közhelyekre épül. Csilla sorsa az esztétikai stádiumban leledző embert példázza. Manökenként a szépségéből és a szépségéért él, ez adja meg létezése értelmét és igazolását. De mi történik, ha elvesszük tőle szépségét? Párhuzamosan látjuk a lefegyverző voltában tündöklő manökent és az összeégett arcú nőt, s követjük nyomon a pokolra szállás és a megtisztulás útját. A film másik története a látás-vakság sokszor feldolgozott motívumára épül. Az ötvösművész, aki nagyítóval szemléli miniatűr alkotásait, nem látja meg saját életkudarcát. A büntetés és bűnhődés - a vakság - egyúttal a felemelkedés és a valódi látás megszerzésének fájdalmas és felemelő lehetősége. Tegyük hozzá: a két alapmotívumhoz még egyéb jelképek is társulnak. Mispál tehetségét dicséri, hogy az egyértelmű példázatosság - a forgatókönyvíró társaknak, Tar Sándornak és Solti Emese Babette-nek is köszönhetően - életszerű emberi szituációkban mutatkozik meg. Legutóbb Kieslowskitól láttunk ilyen bátran vállalt művészi törekvést. Vállalható előd és mester. Talán az egyetlen pont, ahol a jelképiség rátelepszik a történetre, az a hajléktalan - Kovács Lajos által megformált - kissé túldimenzionált alakja. De az összkép örömteli és további alkotásokra biztató.
