Nem egészen világos, hogy ez miért is olyan csábító, miből gondolják hőseink, hogy így jobban járnak, mintha egyszerűen pénzt próbálnának lopni? A pénznek nincs szaga, szinte bármire be lehet cserélni, többnyire meg sem kérdezik, honnan származik a felhasznált összeg. A titkos rekeszekben tárolt tárgyakban azon kívül is van valami közös, hogy nem adnak értük kenyeret a boltban, legyen szó eszmei értékű ereklyékről, személyes emlékekről, vagy akár kompromittáló képekről és iratokról: a tulajdonosok számára többet jelentenek a pénzben meghatározott (vagy éppen meghatározhatatlan) értéküknél.

A "walkie-talkie bank job"

Roger Donaldson, többek között a Koktél és A leggyorsabb indián rendezője új filmjében megtörtént eseményt dolgozott fel. 1971-ben a londoni Lloyd's Bank páncéltermét valóban kirabolták, az eltűnt tárgyak többsége azóta sem került elő, az ügyirat egy részét pedig hosszú évtizedekre titkosították. A film és a valóságos események között rengeteg az átfedés, több szereplő eredeti néven került a forgatókönyvbe.

Egyenlőtlen küzdelem

Egy londoni kisstílű bűnözőkből álló csapat egy régi ismerős - a titokzatos, csábító Martine - rábeszélésére elhatározza, hogy kirabolja a fent említett páncéltermet, nem sejtve, hogy az akciót a háttérből az angol titkosszolgálat irányítja. A valódi cél egy, a királyi családot kompromittáló fotósorozat megszerzése, amelynek birtokában egy fekete törvényen kívüli félforradalmár-félmaffiózó, aki Malcolm X után Michael X-nek nevezi magát, kicsúszott a brit igazságszolgáltatás kezei közül. A vállalkozó kedvű társaság vezetője, Terry (Jason Statham) számára túl későn derül ki, miért is juthatnak be ilyen egyszerűen a páncélterembe, ráadásul akkora már nem csak a titkosszolgálat, hanem az ellenérdekelt fél is értesül a rablásról, nem beszélve a londoni rendőrségről, amely egy amatőr rádiós segítségével szerez tudomást a történtekről, illetve mindazokról a befolyásos al- és felvilági hatalmasságokról, akik egészen másféle titkokat rejtegetnek rekeszeikben. Az oroszlánrész tehát még hátravan. Kis csapatunkra hirtelen túl sokan kezdenek vadászni, akiknek mind rengeteg a vesztenivalójuk, és akikkel egyszerre alkut kötni lehetetlen.

A balek vége

A klasszikus kishal-nagyhal ellentétre épülő balektörténet (ahol általában egyetlen ember, nem egy egész csapat az átverés áldozata) lezárási lehetőségei végesek. Mondjuk a balek túlnő önmagán, szintet ugrik és a saját súlycsoportjában győzi le az ellent, vagy valamiféle isteni beavatkozás következtében olyan helyzetbe kerül, ahol már egy apró mozdulattal, érdemtelenül győzhet, vagy pedig annyira esetlen, hogy értelmetlen lépéseivel összezavarja a többi szereplőt, ezért összeomlik a rendszer, amely mindenki mást maga alá temet. Még akár az is előfordulhat, hogy a balekról a végén kiderül, hogy igazából ő a nagymenő. Az az eset, amikor a balek hős végül csúnyán pórul jár, a filmek világában aránylag ritka.

Summa

Mindezek a befejezések különböző filmes műfajokra utalnak, thrillerre, film noirra, vígjátékra, melodrámára stb. Ahogy a műfaji elemek, úgy a lezárási alternatívák is keverednek a Banki melóban. Nem is meglepő, hogy eluralkodik a káosz, amikor egyazon történetbe kerül a kém, a femme fatale, a pornókirály, a herceg, a korrupt rendőr, a szerencsétlen autószerelő, a hivatásos statiszta és a sármőr szélhámos - nehéz minden szálat egy csomóba kötni. Szinte mindenkinek vaj van a füle mögött, a leglényegesebb választóvonal pedig az, hogy bizonyos szereplőknek van rekesze a páncélteremben, másoknak nincs. Akiknek van, azokkal pont nem érdemes ujjat húzni.

Kinek ajánljuk:
- Aki élvezettel hallgatja a brit angolt.
- Annak, aki nem vár akrobatikus jeleneteket és csúcstechnikát, ha meghallja a "bankrablás" szót.
- Aki nem bánja, ha néha nem csak a rosszak, hanem a szerencsétlenek is bűnhődnek.

Kinek nem:
- Annak, aki szereti, ha egy film következetesen egyetlen műfaj eszköztárát használja.
- Akinek Jason Statham-ről Guy Ritchie jut az eszébe.
- Annak, aki az angolokban leginkább a humorukat kedveli.

6/10