Ismét egy francia romantikus komédia a hazai mozik műsorán, valószínűleg kevesek örömére. Azok a nézők legalábbis minden bizonnyal csalódottan hagynák el a termet, akik valami egyedire, újdonságra, kreativitásra, vagy életre szóló filmélményre várnak. Ugyanis A boldogság sosem jár egyedül ezeket a kívánalmakat a legkevésbé sem veszi figyelembe.
A kiteljesedni nem tudó zongorista-zeneszerző, Sacha (Gad Elmaleh) csak a szórakozásnak él, különböző fiatal, gyönyörű – ám nem éppen intelligens – hölgyek társaságában tölti éjszakáit, retteg az elköteleződéstől, és legfőképpen a gyerekektől. Mígnem cseppet sem meglepő módon megismerkedik az elbűvölő, csodaszép és értelmes Charlotte-tal (Sophie Marceau) és bónuszként három tündéri (?) gyermekével. Persze a problémák innentől kezdődnek, hiszen a nagy kérdés, hogy Sacha meg tud-e birkózni egy ekkora feladattal (a választ persze az elejétől kezdve tudjuk mindannyian). Természetesen akad még nehezítő körülmény, épp beesik egy jókora munka, amikor a szerelem bimbózni kezd, és Charlotte nagyhatalmú ex-férje sem könnyíti meg a szituációt, hiszen pénzének és befolyásának köszönhetően ott tesz keresztbe hősünk karrierjének, ahol csak akar.
Sajnos, már maga a történet sem ígér sokat, de még mindig bizakodhatnánk a meglepő helyzetkomikumokban, a bravúros dialógokban, vagy legalább a cuki gyerekekben. Azonban jelen esetben efféle reményeink is kihunynak legkésőbb a film feléig. Kliséket kapunk klisék hátán, mintha minden egyes jelenetet láttunk már volna valahol máshol – és ez valószínűleg nagyrészt így is van. Ráadásul helyenként még a giccs határán mozgó zongorabetétekkel is súlyosbítják amúgy sem könnyű helyzetünket.
Mindezek ellenére persze megvannak az előnyei ennek a filmnek is. Például remekül összegyűjti a romkomok minden icipici összetevőjét. A szülők úgy is magukkal vihetik a gyerekeket a moziba, hogy végre nem valami mesét kell nézniük, hiszen egyértelműen családi moziról van szó – bár a párkapcsolatokhoz való hozzáállást nem biztos, hogy jó ötlet innen eltanulni. Csodájára járhatunk Sophie Marceau még mindig meghökkentően fiatalos alakjának és lenyűgöző szépségének (meg kell hagyni, az alkotók mindent elkövettek vonzerejének sokszoros kiemelése érdekében). És ha valaki csak egy gondolkozás, izgalom és meglepetések nélküli szűk két órát akar a moziban tölteni, számára is tökéletes lehetőség.
A boldogság sosem jár egyedül jelentősége azonban esetünkben amúgy sem művészi jellegű, hanem valami egészen más. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelési Alap (MTVA) ezzel a filmmel próbál új vizekre evezni. Családi mozifilmek teljes körű forgalmazásába vág bele, tehát a moziban való bemutatástól kezdve a tévés sugárzásig egy kalap alá vesznek mindent. Hogy jó választás volt-e épp ezzel nekivágni a mozis forgalmazásnak? Idővel kiderül, és biztosan lesz még bőven kínálat a részükről.
Értékelés: 4/10
