A DreamWorks újabb 3D-s rajzfilmmel rukkolt elő, ráadásul nem is akármilyen főhősökkel: szereplői a pattintott kőkorszak hajnalán küzdenek az elemekkel – és önnön korlátoltságukkal.
Klissé beborult
A Croodék olyan, mintha az összes létező filmes és rajzfilmes szerepklisét egyetlen nagy zsákba gyömöszölték volna, ahonnan találomra kiszedegettek volna jó néhány elemet. Kezdetnek mindjárt ott a Crood család feje: Grug nagydarab, nem túl bonyolult, kicsit kétballábas, mizantróp-hajlamú fickó, akinél az óvatosság szerepel mindenek felett. Kivételesen nem zöld színű a figura, és a magyar szinkronban sem Gesztesi Károly, hanem Schnell Ádám szerepel. Egyébként túl nagy különbség nincsen… Grug lánya, Eep kiköpött Fiona: nem az a 90-60-90-es cicababa, sokkal inkább törpe torpedó, ennek megfelelő fizikai felépítéssel és izomerővel. Meg hajzattal. Aztán ott a vicces faktor, ezt a nagyi képviseli, aki majdnem úgy néz ki, mint a jó Babi néni, amikor leveszi a hófehér kendőjét. És kb. olyan jól fel is találja magát. A kliségyár újabb terméke a daliás, feltaláló kedvű fiú, Guy, akitől a család minden nőnemű tagjának lecsúszik a szőrme bugyi, kivéve a legkisebbet, akit az alkotók a legtöbb esetben pajkos kiskutyaként ábrázolnak. Eep bátyja, az apjához hasonlóan óvatos, ámde értelmi képességek híján lévő Thunk leginkább az olyan fickók tulajdonságait hordozza magán, akikkel be szokták törni az ajtókat/ki szoktak szúrni, akik lepottyannak/felrobbannak/pórul járnak stb. Egy tömbből faragott figura ő, akit az evésen kívül semmi nem érdekel.
Mindezt figyelembe véve elég nehéz elhinni az alkotóknak, hogy ez a szedett-vedett banda túlélte a vészkorszakot, és az általános felmelegedés jelenthet csak nekik kihívást.
[img id=456537 instance=1 align=left img]Sztorizunk
A mozi úgy kezdődik, ahogy egy átlagos, barlangrajzokon alapuló mese: Eep elmondja, hogy hogyan maradtak fenn eddig – miközben a szomszédokat szépen lassan kiirtották a körülmények és/vagy vadállatok. A kezdetekkor teljesen elszigetelten, magányosan élő családban eljött az idő a belső konfliktusra: Eep, a borotvált (!) hónaljú hősnő elérte a kamaszkort, amikor már nem elég napi pár óra rohangálás a kaja után, aztán az alvás egy tök sötét barlangban. Érzi, hogy túl a nagy sziklákon nagy dolgok készülődnek. És milyen igaza van… Felfedezni való tájak és élőlények hemzsegnek a szurdokon túl, és talán a szerelem is – épp időben, mielőtt becsavarodott volna a családi viszálykodásba és az unalomba.
Az unalmat más is megtöri: a földlemezek mozognak, a szurdok mint olyan megszűnik létezni, egy nagy földrengés után teljesen új környezetben kell a családnak megpróbálni a lehetetlent: élelmet és fedelet találni, miközben néha nehéz a kettőt megkülönböztetni egymástól.
Látvány
Egy ilyen jellegű sztorinál a tervezők általában hosszasan ülnek természettudományos múzeumokban, szakértők hadát foglalkoztatják a környezet hiteles megteremtése érdekében. A főhősök köré a korszaknak megfelelő állatok és növények dukálnak, sőt, maguknál a főhősöknél is legalább részben hitelességre törekednek. Nos, a Croodéknál más a helyzet. A család nagyjából a neandervölgyi ember külső jegyeit hordozza magán – persze csínján, hogy a kisiskolások ne rohanjanak ki a moziból félelmükben. A környezet azonban egyáltalán nem hiteles. És éppen ez a különlegessége. Színes kardfogú tigrisek, húsevő, a Snoopyból ismert kismadárra, Woodstockra hasonlító, ámde magenta színű madarak, bagolyfejű ragadozók és más kitalált állatok népesítik be a szivárvány színű világot. Az egész olyan, mintha a hatalmas világtengerből kimerték volna az összes vizet, és itt maradtak volna a korallzátonyok a maguk élővilágával – csak hirtelen mindenki tüdőt növesztett volna kopoltyú helyett. Tobzódunk a színekben és formákban, néha a sztorit is elfelejtjük, és ez annyira nem is baj, hiszen nem túl sok fordulattal bonyolódik. A színes kavalkádra a 3D nyújtotta lehetőségek adódnak, amelyeket nem túl találékonyan használnak ki. A legjobb példa a tűz: az izzó pernyedarabkák mintha az ember orra előtt táncolnának, többször is a film során – na, ezt nevezem én 3D-nek…
Minden jó, ha a vége jó…
Croodék valószínűleg nem fognak olyan nagy karriert befutni, mint Shrek vagy a Jégkorszak sztárjai, bár a szándék láthatóan megvan erre: a sztori folytatható, a figurák szerethetőek, a poénok jó helyen és időben csattannak – jöhetnek a plüssfigurák és a gyerekmenü a Mekiben…
Kinek ajánljuk?
- Vasárnapi apukáknak.
- A Shrek sorozat kedvelőinek.
- Filmzene mániásoknak.
Kinek nem?
- Biológia szakosoknak.
- A csavaros fordulatok kedvelőinek.
- A Kis hableány kedvelőinek.
7/10
