Az Inceptionről kijövet vettem észre a Machete plakátját a plázában, elvigyorodtam, s azt hittem, hogy ez valami vicc. Más is röhécselve kérdezte, hogy "Láttad, ez a hülye Rodriguez mégiscsak elkészítette a Machetét... emlékszel még?" Igen, emlékeztem, ez volt az ál-előzetes a Grindhouse-film(ek) előtt, ami akkor csak egy nagyszerű viccnek tűnt, de így, hogy elkészült, még nagyobb vicc lett belőle. Nem lehetett kihagyni.
És ugyanaz: Rodriguez legelső, one man made "klasszikusa", az El mariachi drágább, bővérűbb újrája. Talán csak annyival bővült a Rodriguez pályája során állandóan visszatérő Mariachi-téma, hogy ezúttal kiegészült a Planet Terror képi világával (amire többek közt John Carpenter is jelentősen hatott). Továbbra sem kockáztat semmit, pofátlanul nem veszi komolyan magát, gátlástalanul kirabolja és egyben összegzi a műfajt. Rodriguez (ugyanúgy mint Tarantino) nem akarja megújítani az akciófilmet, pont attól eredeti, hogy a műfaj túlzásait még jobban megboldozza, még rátesz pár lapáttal, s egyúttal nagyszerű arányérzékkel elbohóckodja az egészet. S miután a filmtörténet legprofánabb papja két puskával a kezében megismétli a Rambo legstupidabb mondatát, hogy "Isten megbocsát, de én nem" (eredetileg: "Isten megbocsát, de Rambó nem") örökre feltevődik a kérdés, hogy lehet-e majd valaha komolyan venni egy akciófilmet. Semmi nem szent, ocsmányul profán, szégyentelenül rasszista, vulgárisan szexista... egyszerűen lekurvázza a hitelességet – érvényt szerezve a műfajnak.
Machete ezen is túl az abszolút székely álom megtestesítője. A mexikói (kisebbségi) vendégmunkást Texasban (ahol a "nemzetállami" koncepció veszi át a hatalmat) "munkaadója" megpróbálja átverni. Most őszintén, hány székely gyereknek nem volt még problémája a főnökével. Hányan kerülnek fel Kolozsvárra egyetem jelige alatt, és hogy havonta cigire és piára ne anyuéktól kérjenek pénzt, az egyetem mellett elkezdenek feketén dolgozni valakinek, aki majd vagy fizet, vagy nem. Machete ezeknek az embereknek lesz a mindenkori hőse, a rosszarcú mexikói, aki nem szarik be, s ha kell, a filmbeli "gyorsvágásokért" is felel bozótvágó kardjával.
Az újkor Clint Eastwoodjának minden elődjénél repedtebb az arca. Valószínűleg nem drukkoltunk még soha egy ennyire randa embernek több mint másfél órán keresztül (rendesen felszisszentem, mikor Jessica Albával hetyegtek). Ő Danny Trejo, Mexikóból bevándorolt szülők gyermeke, aki 11 évig volt börtönben (hivatalosan: droggal kapcsolatos bűncselekményekért). Börtönévei alatt könnyű, majd középsúlyú boxbajnok lett, s később, mint boxedző került el egy filmforgatásra (Runaway Train / Szökevényvonat, 1985), ahol megtetszett a rendezőnek (Andrej Koncsalovszkij), azóta alakítja az ügyeletes rosszembert. Egyébként a Wikipédia szerint Rodriguez unakatestvére. Vicces, hogy a Machetében ő a főszereplő, miközben a műfaj ikonjai (bár nem is szabadna egy sorban emlegetni őket, de Robert de Niróról és Steven Seagalról van szó) lesznek a negatív figurák. A legszebb, hogy Steven Seagal, aki valószínűleg még soha nem halt meg saját filmjében (szemben Trejóval, aki majdnem mindegyikben otthagyta már a fogát), amikor fordul a kocka, egyszerűen nem engedi, hogy végül Machete számoljon le vele: inkább saját magával végez, egy lejárt – vagy inkább lejáratott – akciósztárhoz méltó módon.
A Machete (és ugyanígy az összes "Troublemaker" stúdió emblémájával ellátott film) gyűlöletes szavakkal kifejezve igazi posztmodern alkotás, egy amerikai pastiche, egy szerelmi vallomás az egyszervolt akciófilmek iránt. Tisztelgése és elviccelése az egykori, tisztán paraszti logika szerint készült "lövöldözős filmeknek", amikor még nem voltak nagy időcsavarok és nagy meglepetések a filmek végén. Ha beültél egy akciófilmre, tudtad mire számíthatsz, valakit felidegesítenek, az felidegesedik, nekiáll, hogy a feszedezőket megsapkázza, a legjobb nőt megdugja (annál jobb, ha a kicsike először ellenfél), s a többi adrenalin, rohangálás, sebesség, lövöldözés, kaszabolás, tőmondatok, vad nézések: egyszóval túlzás. Danny Trejo és Robert Rodriguez pedig ezentúl tiszteletbeli székelyek.
