Minden zombik atyja visszatért szeretett teremtményeihez: a leginkább egy hóbortos nagypapára emlékeztető George A. Romero elkészítette kultikus élőhalottas mozijai (Az élőhalottak éjszakája, Holtak hajnala, Holtak nappala) "folytatását".
Napjaink világában a Földön élő mintegy hatmilliárd ember nagy része halott: bamba tekintetű, foszlott testű, agyatlan, emberhúsra éhes zombi. A maradék "igazi" ember egy kis szigeten él a zsarnoki Kaufman (Dennis Hopper) minden luxussal felszerelt, high-tech körülményket biztosító felhőkarcolója körül, ahová életcél bekerülni. Az utolsó mentsvár ellátásáról a Holtverseny nevű speciális járművel felszerelt csapat gondoskodik, akik a külvilágban megmaradt üzletekből szerzik be az élelmiszert, a gyógyszereket és az élvezeti cikkeket. Riley, a beszerzők vezetője (Simon Baker) sorozatosan összetűzésbe kerül öncélú, haszonleső alvezérével, Cholóval (John Leguizamo). Cholo dühe akkor tetézik, amikor Kaufman kisemmizi: ellopja a puszító fegyverekkel felszerelt Holtversenyt, s a menedéket elhagyva megzsarolja gazdáját. Ám időközben elkezdődik a zombik evolúciója: kommunikálni, gondolkodni kezdenek, megteszik az első lépéseket az eszközhasználat és a csoporttá fejlődés terén. Miközben az emberek hatalom és pénzéhesen rivalizálnak egymással, a zombisereg megindul a sziget felé?
A szokásos, ám mesterien alkalmazott horrordarmaturgiába Romero a klasszikus westernek motívumait is belopta Riley hűséges fegyvertársa (Robert Joy) és a vadóc Slack (Asia Argento, akinek édesapja, Dario Argento Olaszország első számú horrorrendezője, Romero régi barátja) személyében: a rájuk épített jelenetekbe szinte besüvít a vadnyugat szele. Ám a csúcstechnika-uralta akciófilmek rajongói sem fognak csalódni: tűzerőből és speciális effektekből is akad bőséggel. A hidegrázásra, némelykor pedig nevetésre késztető zombikarakterek zseniálisak! A jó öreg bárdos, kötényes hentestől a rothadó szűzön át a gonosz plébánosig minden elképzelhető rémség színre lép. Minden benne van, ami zombi. Gyomorforgató emberevések is, bélkitépéssel, szemkiszívással, lábszárcsont-szopogatással, valamint az ezekből fakadó hányingert oldó morbid poénokkal.
A Romero korábbi filmjei kapcsán emlegetett szatirikus társadalomkritika e darabban is felsejlik: a toronyházat uraló Kaufman a burzsoá elnyomás, a zsarnokság megtestesítője, a körülötte (a felhőkarcolón kívül) élő elnyomottak (akik között egy forradalmi sejt is szerveződik) valamiféle középosztályként, a zombik meg valamiféle utópisztikus proletariátusként jelennek meg (még ideológus vezetőjük is akad). Persze ennek nincs semmi értelme.
Amúgy meg tök felesleges szociológiai vagy ontológiai mélységekbe kúszóan elmélkedni erről a filmről: A holtak földje könnyed, agylazító horror, gátlástalan fekete humorral, jól adagolt rémisztgetéssel, idegesítő szerelmi és romantikus szál nélkül. Aki igazán életre való, a dögmeleg avagy péppé áztató nyári napokon ezt választja. Holtbiztos döntés!
