Ki másról is lehetne szó, ha nem a két hős gallról, Asterixről és Obelixről, akik szembeszállnak a hódítókkal, bárkik is legyenek azok. No meg persze a szépséges Falbaláról is esik egy-két szó.
Másfél óra tömör humor, szinkronizáltan - így tudnám legjobban jellemezni a decemberben mozikba került francia filmet, melynek főszereplői - és címe is egyben - Asterix és Obelix. Asterix szerepében Christian Claviert láthatjuk, Obelixet pedig Gérard Depardieu játssza Claude Zidi rendezésében. A történetet majdnem teljes egészében átvették a jól ismert rajzfilmből, amit pedig a képregények népszerű fejezeteiből hoztak össze.
A rómaiak éppen Britanniát készülnek lerohanni, amikor Furunkulus, a császár ügyeletes talpnyalója fülébe jut, hogy habár majdnem egész Európa az övék, egyetlen gall falu még mindig ellenáll a hódításnak.
Közben persze ugyanebbe a faluba -, ahol többekközt a főszereplők is élnek - megérkezik Falbala, aki több évet külhonban tanult, s amikor Obelix meglátja, hogy milyen gyönyörű nővé érett az egykori gyermek, beleszeret. A gyönyörű hölgy szerepébe Letitia Casta fotómodell bújt. A faluban megjelenik néhány szélhámos jós is, akik kitervelik Obelix-ékkel, hogy elrabolják a király katonáitól a kincsesládát, amelyben az adót gyűjtik - majd persze ezzel a ládikóval szélhámosaink lelépnek. Ezt megtudván Julius Caesar hadjáratot indít a falu ellen, de sehogy sem sikerül seregeivel bevenni a települést. Mindeközben Furunkulus megtudja a titkot, rájön, hogy mitől olyan erősek a gallok: egy Csodaturmix nevű druida él a faluban, aki minden csata előtt megfőzi nekik a varázsszert és ettől egy időre sérthetetlenek lesznek. Furunkulus elfogja Csodaturmixot, de neki nem a gallok leigázására kell a varázsital, ő más cselszövést tervez: Caesart akarja levetni a trónról...
Elmondható, hogy a filmből minden lehetséges effektet kihoztak, amit egy rajzfilmből lehetetlen. De a hangtól nem voltam elragadtatva, alig hallatszott az, hogy itten valami DTS-ről lenne szó - persze nem ez volt a lényeg. Az alaphangulat jó, még a legnagyobb bajban is van néhány olyan poén, bohóckodás, amin elmosolyodik az ember. A megjelenítésben látszik, hogy nem spóroltak a számítógépes effektekkel, úgy röpködnek az emberek, mint valami légtáncosok, s amikor megisszák a varázsitalt, fejük izzani kezd. De csak ennyi, semmi több, senki se gondoljon itt Matrix-os trükkökre. Ettől függetlenül a csaták jelenetei egészen eredetiek voltak - olyannyira, hogy a mögöttem ülő 5-7 éves gyerek addig-addig hadakozott virtuálisan, míg csaknem leesett a székéből.
Néhány jelenetet azért egy kicsit abszurdnak tartok. Például, amikor hűséges kis útitársukat, Töpszlixet - a tacskó méretű kutyust - kínzópadra feszítve éppen négy felé húzzák a rómaiak, vagy amikor közelről mutatják, ahogy Asterix torkán egy madárpók mászik le. Máshol meg részletesebb kidolgozást várna el az ember.
Egyszóval tetszett a film, Roberto Benigni hatalmasat alakít Caesar egyik katonájának szerepében. Ám szívesebben néztem volna 7-8 évvel ezelőtt, amikor még többet foglalkoztam a rajzfilmekkel. Az az igazság, hogy az a technikai színvonal, amit ennek a filmnek az elkészítése igényelt, már akkor is megvolt. Példának okáért a sztereó hang helyett egy kis Dolby hatást is vártam, amikor megvettem a jegyemet.
