Nevezetes hősök térnek vissza a mozinézők életébe ezen a héten. Ki újjászületve, ki saját nyomdokain haladva. (Ilyen is van: körbe-körbe.) Az egyik gyermekkorunk hőse, Tarzan, a másik felnőttkorunk hérosza, James Bond.
Tényleg hihetetlen, de Edgar Rice Burroughs híres regényhőse eddig már vagy ötvenszer kelt életre a mozivásznon, de rajzfilmen most először elevenednek meg kalandjai a Walt Disney Stúdió produkciójában. Mindaz a képzeletszülte meseelem, ami a gorillacsaládban nevelkedő embergyerek regénybeli történetének kalandos feszültséget és romantikus lendületet kölcsönzött, ezúttal a rajzfilm műfajában levetette az élő megjelenítés korlátait. Itt minden megtörténhet egy az egyben, még az is, hogy Tarzan beszélget az állatokkal, hogy úgy mozog, mint ők, akiktől a dzsungelélet minden fortélyát el kellett tanulnia az életben maradáshoz. Az egész estés rajzfilm készítői egyszerű, kedves történetet mesélnek egy lényről, aki az állatok között tapasztalja meg a szeretet, a családi összetartozás erejét, s aki ember mivoltára ébredve is inkább a dzsungelt választja.
Gyerektörténet a Disney-feldolgozás, de felnőtt szemmel is élvezetes kaland a dzsungel térbe helyezett látványa, Tarzan fantasztikus szörfözései-forgásai az ágak között, és különösen szórakoztató a dzsungelkutató professzor lánya, Jane figurája, akinek a megjelenésével Tarzannak a szerelem, a nézőnek pedig a rajzfilmek éltető eleme, a kifogyhatatlan humor lép a történetbe. A hibátlanul sikerült szinkron mellett a magyar változat meglepetése, hogy Phil Collins remek ritmusú betétdalait Ákos énekli, saját műfordításában, hibátlan stílusérzékkel.
